A környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló 1995. évi LVI. törvény (továbbiakban: Kt.) 2. § (3) bekezdés d) pontjában meghatározott környezetvédelmi termékdíjköteles termék – a csomagolás, melybe a kereskedelmi csomagolás is beleértendő – után termékdíjfizetési kötelezettség keletkezik.
A Kt. 20. § zsa)-zsg) pontja határozza meg, hogy mely termékek tartoznak a környezetvédelmi termékdíj fizetési kötelezettség keletkezésének vonatkozásában a kereskedelmi csomagolás termékkörébe. Az értelmező rendelkezésben a kereskedelmi csomagolás hatálya alá tartozó italtermékek vámtarifaszám alapján kerültek meghatározásra, melybe vélelmezhetőleg beletartoznak az Önök által forgalmazott italtermékek is.
A Kt. 2. §. (1) bekezdés b) pontja alapján a kereskedelmi csomagolás esetében a környezetvédelmi termékdíj fizetési kötelezettség darab alapon keletkezik közösségből beszerzett termék esetében az első belföldi forgalomba hozatalkor, illetve saját célú felhasználáskor. Az első belföldi forgalomba hozó fizetési kötelezettsége a „H” és „E1”, díjtételekre terjed ki. A Kt. 12. § (6) bekezdése alapján amennyiben az első belföldi forgalomba hozó közvetlenül fogyasztó számára értékesít, akkor az „E2” díjtételt is neki kell megfizetnie. Amennyiben az első belföldi forgalomba hozó fizeti meg mindhárom díjtételt, úgy a keletkezés időpontja egybeesik, azaz vagy a forgalomba hozatal időpontjában, vagy saját célú felhasználás esetében a termék felhasználásának költségként történő elszámolásakor kell a környezetvédelmi termékdíjfizetési kötelezettségnek eleget tenni. A 2009. január 1-jétől hatályos új termékdíjtételeket a Kt. 2. számú melléklete tartalmazza.
A Kt. 12. § (7) és (8) bekezdésében foglalt feltételek teljesítése esetén lehetőség van a termékdíj fizetési kötelezettség alóli mentesülésre. Lényeges, hogy az „E1” és „E2” díjétel vonatkozásában a jogszabályi feltételeket külön kell megvizsgálni. A 75 000 darabra vonatkozó mennyiségi feltétel figyelembe vételekor a következők irányadóak. Az „E1” díjtétel esetében, amennyiben a tárgyévben a forgalomba hozott kereskedelmi csomagolás darabszáma (italtermék csomagolása + ha van műanyag bevásárló reklám táska és zacskó is) nem éri el a jogszabályban foglalt mértéket, úgy a díjtételt nem kell megfizetni, azonban a bevallásban a megfelelő kóddal (KT-kód 4-5. jegyében megkülönböztetve) szerepeltetni kell. Az újrahasználható csomagolásban forgalomba hozott termékeket a számítás során csak egyszer kell figyelembe venni, azonban fontos, hogy csak akkor lehet ezzel a lehetőséggel élni, ha a csomagolás újrahasználhatóként a vámhatósághoz a megfelelő formanyomtatvány alkalmazásával (KT09-BEJKE-BJ2 lap) bejelentésre került. Az „E2” díjtétel vonatkozásában, amennyiben a gazdálkodó mindhárom jogszabályi feltételt (közvetlen fogyasztó számára történő értékesítés, 50 nm2 meg nem haladó teljesíti üzlethelyiség méret és 75 000 darab alatti forgalmazott mennyiség) teljesíti, úgy a bevallásban erre vonatkozóan nem kell adatokat szolgáltatni. Ebben az esetben is érvényes az újrahasználható csomagolásra vonatkozó, az „E1” díjtételnél leírtak.
A Kt. új 12. § (10) bekezdése, valamint 12/A. §-a egyértelműen rögzíti, hogy a kereskedelmi csomagolások „E1” és „E2” termékdíjtételének megfizetése alól biztosított, előbbiekben részletezett mentesülési lehetőségek olyan csekély összegű (de minimis) támogatásnak minősülnek, melyek az 1998/2006/EK rendelet hatálya alá tartoznak. A támogatás a termékdíj vonatkozásában adókedvezmény formájában realizálódik. A hivatkozott 12/A. § (1) és (2) bekezdése rögzíti, hogy a kedvezményezett évente legfeljebb 65 000 euronak, de a támogatás odaítélésének évében, valamint az azt megelőző két pénzügyi évben mindösszesen 200 000 euronak megfelelő forintösszegű támogatást vehet igénybe, melyről az adott kedvezményezettnek nyilatkoznia kell. Nyilatkozatot kell adni továbbá arról is, hogy a vállalkozás nem minősül „nehéz helyzetben lévő vállalkozásnak”, melyek esetében a nyújtott támogatások nem tartoznak az EK rendelet hatálya alá, azaz azok nem tekinthetőek csekély összegű támogatásnak. Lényeges, hogy a támogatás odaítélésének feltétele, hogy a kedvezményezett a fenti adattartalommal nyilatkozzon, amennyiben erre nem kerül sor, úgy a mentesülést igénybe venni nem lehet. A nyilatkozatot a KT09-BEJKE-TNY és (havi/negyedéves bevalló esetében) a KT09-BEV-TNY lapján lehet megtenni.
A csekély összegű támogatásnak minősülő mentesülési lehetőségek mellett a kereskedelmi csomagolás vonatkozásban egyéb módon is lehet a befizetéseket csökkenteni. A Kt. új 5/E. §-a bevezeti a levonás jogintézményét az „E1” és „E2” díjtétel esetében. A kötelezett a megfizetendő termékdíjból a rá vonatkozó bevallási gyakoriságnak megfelelően levonhatja az újrahasználható csomagolás esetében a termékdíj tétel 100 %-át, amennyiben igazolni tudja annak visszavételét és újrahasználatát. A levonás másik esete a nem újrahasználható csomagolásokat érinti, miszerint amennyiben igazolható, hogy azok hasznosításra átadásra, illetve hasznosításra kerültek, a megfizetendő termékdíj 85 %-a levonható. A levonás részletszabályait, valamint a levonás igazolása érdekében a speciális nyilvántartás vezetésére vonatkozó rendelkezéseket a környezetvédelmi termékdíjmentesség, a termékdíj visszaigénylésének és átvállalásának, valamint a használt gumiabroncs behozatalának feltételeiről szóló 53/2003. (IV. 11.) Kormány rendelet tartalmazza.
A Kt. végrehajtásáról szóló 10/1995. (IX. 28.) KTM rendelet 8. § (9) bekezdése alapján, amennyiben az újrahasználható csomagolás az adómegállapítási időszakban igazoltan visszaszállításra került a külföldi származási helyre (azaz a külföldi partner visszagyűjtési, kvázi betétdíjas rendszert üzemeltet) úgy az újrahasználható termék behozatala után keletkező termékdíj fizetési kötelezettséget levonásba lehet helyezni (nettósítás). Ezen levonás feltétele, hogy a már említett újrahasználhatóként történő bejelentésnek (KT09-BEJKE-BJ2 lapon) eleget tegyen a kötelezett. Lényeges, hogy ez a levonási lehetőség nem azonos a Kt. 5/E. §-ában foglalt levonás jogintézményével.
Tájékoztatom továbbá, hogy az Alkotmánybíróság által hozott 60/1992. (XI. 17.) AB határozat értelmében a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény garanciális szabályainak mellőzésével hozott minisztériumi és egyéb központi szervektől származó, jogi iránymutatást tartalmazó leiratok, körlevelek, útmutatók, iránymutatások, állásfoglalások és egyéb informális jogértelmezések kiadása és az ezekkel való irányítás gyakorlata alkotmányellenes. A fentiek alapján jelen intézkedésem tájékoztatásnak minősül, melynek jogi kötelező ereje bíróság vagy más hatóság előtt nincsen.