A környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló 1995. évi LVI. törvény (a továbbiakban: Kt.) 2005. január 1-jétől bevezette a kereskedelmi csomagolást, mint a csomagoláson belül értendő termékdíjköteles terméket. Ebbe a kategóriába – ahogy a jelenleg hatályos szabályok szerint is – meghatározott italtermékek csomagolása és a műanyag bevásárló (reklám) táskák tartoztak.
A szabályozás indokául az szolgált, hogy a nagy mennyiségű és nagy térfogatot képviselő italcsomagolások hulladéklerakókra való kerülését visszaszorítsa azáltal, hogy magasabb arányú hasznosításra, illetve újrahasználatra ösztönöz.
Egységes díjtételek
A kereskedelmi csomagolás esetében – és ebben nem volt változás – a termékdíj fizetési kötelezettség darab alapon keletkezik. Az italtermékek kereskedelmi csomagolása vonatkozásában éppen a darab alapú termékdíjon, mint gazdasági eszközön, továbbá a mentességi rendszeren keresztül valósult meg az ösztönzés arra, hogy a kötelezett a felhasznált csomagolást visszagyűjtse és újratöltéssel újrahasználja. A kereskedelmi csomagolások vonatkozásában a Kt. 2009. január 1-jétől jelentősen módosult. Megszűnt az italtermékek fajtáján alapuló megkülönböztetés, és a díjtételek is egységessé váltak, azonban a korábbi normák elég bonyolult szabályrendszert alkottak, melynek egyik lényeges eleme volt az „újratöltési” arány. A jogszabályváltozás ellenére, tekintettel a nagyszámú, kötelezettségét késedelmesen teljesítő gazdálkodóra, valamint az esetleges adóellenőrzésekre – és figyelemmel a rendkívül nagyszámú ügyféli telefonra is – nem érdektelen, hogy a korábbi szabályok szerint hogyan kellett (volna) a kereskedelmi csomagolásra vonatkozó termékdíj fizetési kötelezettségnek eleget tenni. Jelen cikk célja, hogy röviden bemutassa a jogszabály módosítás során megszüntetett „Ú” és „k” díjtétel mentessége esetére meghatározott jogszabályi feltételeket, valamint az elmaradással arányos díjfizetést. A mentességi feltételeket a környezetvédelmi termékdíjmentesség, a termékdíj visszaigénylésének és átvállalásának, valamint a használt gumiabroncs behozatalának feltételeiről szóló 53/2003. (IV. 11.) Korm. rendelet tartalmazta (a továbbiakban: Korm. rendelet).
Az egységes díjtétel és a Kt. új 5/E. §-ában meghatározott speciális mentességi engedély nélkül értelmezendő „mentességi” rendszer, a levonás bevezetését megelőzően az italtermékek darab alapú kereskedelmi csomagolása vonatkozásában konkrét, százalékos újrahasználati arány teljesítésétől függő mentességi feltételek kerültek rögzítésre a Korm. rendeletben.
Jogosultság a mentességre
A mentességre való jogosultságot az illetékes környezetvédelmi felügyelőség hatósági engedélyben állapította meg, melynek feltétele – a különböző italtermékek vonatkozásában eltérő újratöltési arány teljesítése – azonos volt akár az első belföldi forgalomba hozó („Ú”), akár a továbbforgalmazói vevői („k”) kötelezettséget nézzük. A mentességet kérelmezni kellett, melyben azt is meg kellett határozni, hogy a kötelezett mekkora újrahasználati és visszagyűjtési arány teljesítését vállalja. Ezen aránytól függött, hogy a kötelezett teljes vagy részleges mentesség igénybe vételére jogosult.
Figyelemmel arra, hogy a mentességi engedélyek kiadására zömmel a mentességgel érintett tárgyévet megelőzően, azaz a realizálódott teljes forgalmazási adatok (és ezen keresztül a visszagyűjtéssel és az újrahasználattal érintett mennyiség) ismeretének hiányában került sor, ezért gyakori jelenség volt, hogy a kötelezettek eltértek a mentesség feltételéül meghatározott újrahasználati, újratöltési aránytól. Mivel maga az újrahasználat volt az egyik elérendő cél, ezért a jogalkotó nem kívánta a mentesség nem teljesítéséhez a jogosultság visszamenőlegesen történő elveszítésének jogkövetkezményét fűzni. Azonban annak érdekében, hogy a nem teljesített mennyiség vonatkozásában a termékdíj fizetés maradéktalanul kielégítésre kerüljön, meg kellett határozni, hogy mi a követendő eljárás.
A Korm. rendelet az újrahasználati aránytól történő elmaradás esetére elég szűkszavúan rendelkezett, és részben emiatt sok értelmezési kérdés is felmerült, különösen a termékdíjjal kapcsolatos feladatok Vám- és Pénzügyőrséghez (a továbbiakban: VP) kerülését követően. Ennek oka elsősorban abban keresendő, hogy a VP egyetlen formanyomtatványt rendszeresített a 2008-as kötelezettségek teljesítéséhez, melyben nem volt lehetőség az elmaradás külön íven történő feltüntetésére.
A Korm. rend. 5. § (6) bekezdésének d) pontja mondja ki, hogy a vállalt újrahasználati aránytól elmaradás esetében, az elmaradással arányos termékdíjat kell megfizetni. A Korm. rend. 5. § (7) bekezdésének értelmében a fenti fizetési kötelezettséget a tárgyévet követő hó 20. napjáig (azaz nem a tárgyévi utolsó bevallás esedékességét követően, azaz február 20-ig, ahogy számos ügyfél értelmezte) kell teljesíteni.
Figyelemmel fentiekre, valamint arra, hogy a 2008-as év vonatkozásában a kötelezett érvényes mentességi engedéllyel rendelkezett, ezért a 2008-ra vonatkozó bevallásokat – az ismert elmaradás miatt – önellenőrizni nem kell, hanem az év utolsó tárgyidőszakára vonatkozó bevallásban (havi bevallók esetében a december hónapra vonatkozó bevallásban, negyedéves bevallók esetében a IV. negyedévre vonatkozó bevallásban) kell szerepeltetni az elmaradást. Ez azt jelenti, hogy a bevallásban a későbbiekben részletezett módon egyrészt szerepeltetni kell az utolsó tárgyidőszakban a forgalmazásból, illetve a saját célú felhasználásból eredő termékdíj fizetési kötelezettséget (a mentességi engedélyben meghatározottak szerint teljes, vagy nem teljes mentes KT-kód 4-5. jegy feltüntetésével), és emellett fel kell tüntetni a teljes 2008-as évre vonatkozó elmaradást.
Az önellenőrzésről
Abban az esetben, ha a kötelezett az elmaradástól függetlenül észlelte, hogy benyújtott bevallásai hibásak, vagy hiányosak, és emiatt önellenőrzésre kerül sor, úgy azt oly módon kell elvégezni, hogy az elmaradás csak az utolsó havi/negyedéves bevallásban szerepeljen. Amennyiben önellenőrzésre kerül(t) sor és ezáltal valamennyi tárgyidőszaki bevallásban szereplő adatok módosításra kerültek, úgy ez azt eredményezi, hogy a kötelezettnek az elmaradáson alapuló önellenőrzési pótlékot kell fizetnie, míg a Korm. rendelet alapján a befizetés esedékessége 2009. január 20-a. Ez esetben az önellenőrzési pótlékra vonatkozóan méltányossági kérelemmel kell fordulni a regionális ellenőrzési központhoz, melyben kérni kell a pótlék elengedését. Természetesen a 2009. január 20-át követő teljesítések esetében a késedelmi pótlékot meg kell fizetni, akár önellenőrzés, akár pótbevallás benyújtására került sor. A késedelmi pótlékot 2009. január 20-tól kell számítani.
A tárgyév utolsó tárgyidőszakára vonatkozó bevallásban az elmaradással megegyező termékdíjat kell megfizetni, melynek kiszámolására a következő módon kerülhet sor. A teljes évi forgalmazás adatok és a mentességi engedélyben szereplő arányszám figyelembe vételével meg kell határozni az újratöltendő mennyiséget az italtermék fajtája, valamint a csomagolás típusától, és térfogatától függően külön-külön. Ezt követően fajtánként külön-külön meg kell határozni a realizálódott és az újratöltendő mennyiség arányát. A teljes éves forgalmazás, az elmaradás arányszáma és a teljes fizetésre vonatkozó díjtétel szorzataként állapítható meg a befizetendő kötelezettség.
A KT-kód
A bevallásban külön KT-kóddal kell szerepeltetnie azt a mennyiséget, amely után befizetési kötelezettség keletkezik. A KT-kód első három jegyének meg kell felelnie az elmaradásban érintett italtermék fajtájának, a csomagolás típusának és térfogatának. A KT-kód 4-5 jegyében a teljes díjfizetésre vonatkozó számjegyet kell alkalmazni. Abban az esetben, ha a kötelezettnek mind „Ú”, mind „k” díjtétel vonatkozásában van kötelezettsége és elmaradása, úgy értelemszerűen külön kell meghatározni az egyes díjtételekre vonatkozó elmaradást, és külön kell azokat a bevallásban is szerepeltetni.
A mennyiségi adatokra vonatkozó rovatot az elmaradás aránya és a teljes éves forgalmazási adatok szorzataként kiszámolt darab adatot kell feltüntetni, és ebben az esetben nem kell megadni a súlyra vonatkozó adatokat.