1. A beszállító, amennyiben a számlán értékesíti, majd számlán visszavásárolja az újrahasználható csomagolást, abban az esetben az újrahasználható csomagolás tekintetében első belföldi forgalomba hozatal történik-e, és így keletkezik-e termékdíj-fizetési kötelezettség?
A kérdésre adott válasz előtt célszerű tisztázni az újrahasználható csomagolási összetevőre vonatkozó jogszabályi előírásokat, melyek az alábbiak:
A hatályos Kt. 20. § 24. pontja alapján az újrahasználat: a terméknek az eredeti célra történő ismételt felhasználása, mely során a többször felhasználható, újratölthető termék a forgási ciklusból történő kilépésekor válik hulladékká. Azt fontos leszögezni, hogy ezt a fogalmat már a 2008. és 2009. évben hatályos Kt. is így tartalmazta.
A Kt. végrehajtásáról szóló hatályos 10/1995. (IX. 28.) KTM rendelet (továbbiakban: KtMr.) 8. § (5) bekezdése: „Az újrahasználható termékdíjköteles termékre, csomagolás esetén annak újrahasználható összetevőjére a termékdíjat egyszer, az első forgalomba hozatalt, illetve az első saját célú felhasználást követően kell megfizetni, ha a kötelezett a termékdíjköteles termék újrahasználatát igazolja, továbbá az első forgalomba hozatalt, illetve az első saját célú felhasználást követően a 2. számú mellékletben meghatározott bejelentkezési kötelezettségének eleget tett.” valamint a (7) bekezdése:
„A kötelezettnek elkülönítetten kell nyilvántartania a saját és más tulajdonában lévő, valamint az újonnan beszerzett és használtan visszavett újrahasználható termékdíjköteles termékeket, csomagolás esetén annak újrahasználható összetevőjét a hatályos számviteli előírásoknak megfelelően.”
Az újrahasználható csomagolási összetevő szabályai a gyakorlati alkalmazás tekintetében 2008. évtől nem változtak, vagyis a csomagolást végző, majd azt először belföldön forgalomba hozó személynek termékdíj fizetési kötelezettsége keletkezik. Ez alól a szabály alól „könnyítést” jelent az újrahasználható csomagolási összetevő rendszerének alkalmazása, melynél az alábbiakat kell betartani ahhoz, hogy az általános szabályoktól eltérő szabályok érvényesüljenek. Először is ilyen szabály az, hogy az adott terméknek – melyet újrahasználhatóként kíván annak forgalomba hozója alkalmazni – alkalmasnak kell lennie az ismételt felhasználásra/csomagolásra, majd ezt a vámhatósághoz történő bejelentéssel kell közölnie. Ez utóbbi közlés nem más, mint az első forgalomba hozatalt követő bejelentés pl.: 2010. évben a KT10BEJKE nyomtatványcsomag BJ2-es részletező lapjának kitöltésével és beküldésével. A bejelentést követően az újrahasználható csomagolási összetevőt vissza kell vennie a kötelezettnek. Amennyiben külön számlán történik a csomagolási összetevő beszerzése, úgy abban az esetben újonnan történő beszerzésnek minősül és a felhasználása első belföldi forgalomba hozatalnak számít és a termékdíj-fizetési kötelezettsége is ez alapján keletkezik.
2. Milyen szövegezést kell feltüntetni a számlán, ha a társaság hasznosítást koordináló szervezettel szerződött és újrahasználható csomagolást hoz forgalomba?
Ebben az esetben a termékdíj számlán való megjelenítésére vonatkozó szabályok:
Az első forgalomba hozatalt érintő csomagolás esetében a KtMr. 14. § (1) bekezdés c) pontjának második szövege, vagyis: „a .......................... környezetvédelmi termékdíj alól .....%-ban mentes, a hasznosítási díj megfizetve, továbbá az ezen felül fennmaradó termékdíj, a bruttó árból ......................... Ft” szöveget kell feltüntetni a számlán;
Míg a második vagy azt követő forgalomba hozatalban érintett újrahasználható csomagolási összetevő esetében a KtMr. 14. § (1) bekezdés d) pontja szerinti szövege, vagyis : „a ..... környezetvédelmi termékdíj az első forgalomba hozatalkor megfizetésre került” szöveget kell feltüntetni a számlán.
3. Termékdíj-fizetési kötelezettséget keletkeztet-e a telephelyek közötti szállítási csomagoláshoz történő újrahasználható csomagolás felhasználás?
A kérdésben megjelölt felhasználás során, mint saját célú felhasználás termékdíj-fizetési kötelezettség keletkezik. Ez érvényes a 2008. évben, a 2009. évben és a jelenleg hatályos szabályozásban is.
4. Termékdíj-fizetési kötelezettséget keletkeztet-e a telephelyen belül történő újrahasználható csomagolás felhasználás (pl.: gyártásközi anyagok tárolása)?
Itt elsősorban nem az eljárási szabályt, vagyis a termékdíj-fizetési kötelezettség keletkezését, hanem a tárgyi hatályt, vagyis a csomagolás meghatározását célszerű tisztázni. A hatályos és a korábbi évek Kt. szabályai is a csomagolás termékdíj-köteles terméket nevesítette a termékdíj-köteles termékeknél. A csomagolás pontos lehatárolása értelmében a termékek tárolásához, eltartásához használt eszközök kivételt képeznek a definíció alól, így azok nem minősülnek termékdíj-köteles terméknek (pl.: gyártósoron a gépek között szállításra használt dobozok, ládák vagy ugyanezen eszközök polcon való tárolásra történő felhasználása).
5. A termékdíjas jogszabályok tekintetében mi minősül szállítótartálynak és a szállítótartály (termékdíj-fizetési kötelezettséget keletkeztetve) csomagolásnak minősül-e?
Először is fontos leszögezni, hogy a csomagolás termékdíj-köteles termék meghatározásánál nem a Kombinált Nómenklatúra szerinti vámtarifaszámokat kell figyelembe venni.
Mint ahogy az a tisztelt Cím beadványában is szerepel, a Cskr. 1. § (2) bekezdés b) pontja alapján a közúti, vasúti, hajózási és légi szállítótartályok nem minősülnek csomagolásnak, annak ellenére, hogy a hatályos Kt. nem hivatkozik a Cskr.-re.
Felhívom a figyelmét, hogy a 91/2006. (XII.26.) GKM rendelet 4. § (2) bekezdése alapján a Csomagolási Műszaki Tanácsadó Bizottság csomagolás tekintetében tanácsadó, véleményező tevékenységet lát el. Javaslom a szakvélemény megkérését abban a tekintetben, hogy a beadványban megjelölt szállítótartály csomagolásnak minősül-e.
6. A hatályos Kt. 3. § (8) bekezdés utolsó mondata alapján a kötelezettnek a bejelentett újrahasználható csomagolásra (továbbiakban: ÚHCS) vonatkozó környezetvédelmi termékdíjjal kapcsolatos bevallási kötelezettségét évente kell teljesítenie, ide értve a tárgyidőszakban keletkezett kötelezettségeket és a levonási jogosultságokat is. A bejelentett ÚHCS-val kapcsolatos bevallási kötelezettségeket a Kt. 3. § (12) bekezdése alapján a KT09BEVEV nyomtatványcsomagon kell teljesíteni, abban a formában, hogy az első alkalommal forgalomba hozott vagy saját célra felhasznált ÚHCS-t a BEV lapon, míg a KtMr. 8. § (9) bekezdése alapján alkalmazott levonási jogosultságot a VIS lapon kell feltüntetni. Ez a szabály érvényes a 2009. évben használt ÚHCS-ra is.
7. Az újrahasználható csomagolás alkalmazásánál, annak forgatásánál a következő tartalmú, a hatályos számviteli előírásoknak megfelelően nyilvántartást kellett vezetni 2008-ban és 2009-ben, illetve kell vezetni 2010-ben is:
- a saját tulajdonban lévő;
- más tulajdonában lévő;
- újonnan beszerzett;
- használtan visszavett csomagolási összetevő.
8. Az ÚHCS esetében (2009-ben és 2010-ben) a 4. pontban leírtak alapján csak az éves bevallásban kell teljesíteni a bevallási kötelezettséget.
A bevallásban feltüntetendő egyes kódok alkalmazása:
- az első alkalommal forgalomba hozott és a saját célra felhasznált ÚHCS esetében a bevallás benyújtására szolgáló B-s részletező lapon 00-ás pénzügyi státuszkódot, a második és azt követő forgalomba hozatal esetén 56-os pénzügyi státuszkódot kell feltüntetni;
- a tisztelt Cím által „külföldről behozott csomagolás mennyisége” kifejezés csak abban az esetben bír jelentőséggel, ha a kötelezett a készletre történő felvétellel keletkezteti a termékdíj-fizetési kötelezettséget;
- a külföldre történő kiszállítással alkalmazott levonást a VIS lapon kell feltüntetni.
9. Az UHA lapok egyes oszlopainak kitöltése alkalmával (2008. és 2009. évben) figyelembe veendő szempontok:
- kibocsátott újrahasználható csomagolás mennyisége: ide értendő a belföldön forgalomba hozott és a saját célra felhasznált ÚHCS mennyisége. Itt nem kell figyelembe venni a külföldre kiszállított mennyiségeket;
- újrahasználatra visszafogadott és újrahasznált csomagolás mennyisége: nem értendő ide a külföldről üresen visszaszállított csomagolás, tekintettel arra, hogy a külföldre történő értékesítés esetén nem keletkezik termékdíj-fizetési kötelezettség, illetve arra is tekintettel, hogy a csomagolási összetevő nem tartozik a termékdíj tárgyi hatálya alá;
újonnan beszerzett újrahasználható csomagolás mennyisége: nem más mint a bejelentett újrahasználatra alkalmas csomagolási összetevővel megegyező termék beszerzése. Új beszerzésnek minősül a belföldi beszállítótól vásárolt újrahasználatra alkalmas csomagolási összetevő. Újonnan beszerzett újrahasználható csomagolás mennyiségét nem növeli a használtan visszavett újrahasználható csomagolási összetevő, melyet szállítólevéllel szükséges igazolni. Az újrahasználati rendszer alkalmazása szempontjából nem bír relevanciával, hogy a kötelezett partnere bejelentette-e ugyanazt a terméket az újrahasználati rendszerbe, mivel az újrahasználati rendszer jogszerűsége mindig a kötelezettnél vizsgálandó, vagyis az ellátási lánc szereplőinek (amennyiben részükre szükséges), külön-külön kell az újrahasználati rendszerbe bejelenteniük az újrahasználható csomagolási összetevőt;
visszafogadott újrahasználható csomagolásból keletkezett hulladék mennyisége: ennél az „oszlopnál” az egyszer már forgalomba hozott ÚHCS visszavételét követően hulladékká vált (sérült, használatra alkalmatlan) mennyiségeket kell szerepeltetni. Álláspontom szerint a „hulladék” szó alatt a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény 3. § a) pontja szerinti hulladékot kell érteni.
Továbbá tájékoztatom, hogy hasznos információk elérhetőek a www.vam.hu, illetve a www.termekdijinfo.hu honlapokon.
Tájékoztatom továbbá, hogy az Alkotmánybíróság által hozott 60/1992. (XI. 17.) AB határozat értelmében a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény garanciális szabályainak mellőzésével hozott minisztériumi és egyéb központi szervektől származó, jogi iránymutatást tartalmazó leiratok, körlevelek, útmutatók, iránymutatások, állásfoglalások és egyéb informális jogértelmezések kiadása és az ezekkel való irányítás gyakorlata alkotmányellenes.
A fentiek alapján jelen intézkedésem tájékoztatásnak minősül, melynek jogi kötelező ereje bíróság vagy más hatóság előtt nincsen.