A Kt. 2.§ (3) bekezdése a következők szerint határozza meg a termékdíjköteles termékek körét:

a) az egyéb kőolajtermék,

b) a gumiabroncs,

c) a hűtőközeg,

d) a csomagolás,

e) az akkumulátor,

f) az információhordozó papírok közül a reklámhordozó papír,

g) az elektromos és elektronikai berendezés.

A fentiek alapján az éttermi szalvéta önmagában – feltételezve, hogy azt rendeltetésének megfelelően használják – nem minősül termékdíj köteles terméknek, és így termékdíj fizetési kötelezettséget sem keletkeztet.

Második kérdésében arra vár választ, hogy a nem csomagolási célra, hanem vitrin tisztítására vásárolt és felhasznált kalapcsomagoló keletkeztet-e termékdíj fizetési kötelezettséget.

A Kt. – már hivatkozott – 2.§ (3) bekezdésének d) pontja szerint a csomagolás termékdíjköteles terméknek minősül. Azt, hogy a Kt. alkalmazás szempontjából mit kell csomagolás alatt érteni, a Kt. 20.§ o) pontjában kerül meghatározásra, a következők szerint: „csomagolás:a külön jogszabályban meghatározott olyan termék, amelyet termékek, áruk beburkolására, befogadására a megóvásuk, kezelésük, szállításuk, csoportosításuk és kínálásuk érdekében használnak”.

A fenti meghatározásban említett külön jogszabály a csomagolásról és a csomagolási hulladék kezelésének részletes szabályairól szóló 94/2002. (V. 5.) korm. rendelet (továbbiakban: Cskr.), amelynek 2.§ a) pontja ad részletes fogalom-meghatározást a következők szerint:

 „Csomagolás:

aa) valamennyi olyan tétel, amelyet a termelő vagy a felhasználó valamely termék (a nyersanyagtól a feldolgozott termékig) befogadására, megóvására, kezelésére, szállítására és bemutatására (csomagolási funkció) használ, ideértve az ugyanilyen célra használt egyszer használatos tételt,

ab) az aa) pontban meghatározottaknak - a csomagolás által biztosított egyéb funkciók sérelme nélkül - megfelelő tételek, kivéve, ha az adott tétel a termék szerves részét képezi és a termék tárolásához, eltartásához vagy megőrzéséhez annak teljes élettartama alatt szükséges, és az egyes alkotóelemeket együttes felhasználásra, fogyasztásra vagy értékesítésre szánták,

ac) a forgalmazás helyén történő megtöltésre tervezett és szánt, illetve a forgalmazási helyen eladott vagy megtöltött, csomagolási funkciót ellátó egyszer használatos tételek,

ad) a termékre közvetlenül ráakasztott vagy ahhoz rögzített, csomagolási funkciót ellátó kiegészítő elemek, kivéve, ha azok a termékek szerves részét képezik, és az egyes alkotóelemeket együttes fogyasztásra vagy értékesítésre szánták; a csomagolásba beépülő egyéb összetevőket és kiegészítő elemeket azon csomagolás részének kell tekinteni, amelyikbe azokat beépítették.”

A hivatkozott jogszabályi helyek szerint a Kt. alkalmazásában csak abban az esetben beszélhetünk csomagolásról, ha a csomagoló anyagot csomagolási funkcióra használják fel. Ezért ha a kalapcsomagolót nem valamely termék beburkolására, befogadására, a megóvásuk, kezelésük, szállításuk, csoportosításuk és kínálásuk érdekében, hanem ettől eltérő célra, vitrin tisztítására használják fel, illetve olyan formában, módon értékesítik, hogy a csomagolási funkció nem valósul meg (pl.: a kalapcsomagoló ívekben, tekercsekben történő forgalomba hozatala), akkor a környezetvédelmi termékdíjas szabályozás értelmében véve nincs szó csomagolásról, és ezért termékdíj fizetési kötelezettség sem keletkezik.

Tájékoztatom továbbá, hogy az Alkotmánybíróság által hozott 60/1992. (XI.17.) AB határozat értelmében a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény garanciális szabályainak mellőzésével hozott minisztériumi és egyéb központi szervektől származó, jogi iránymutatást tartalmazó leiratok, körlevelek, útmutatók, iránymutatások, állásfoglalások és egyéb informális jogértelmezések kiadása és az ezekkel való irányítás gyakorlata alkotmányellenes. A fentiek alapján jelen intézkedésem tájékoztatásnak minősül, melynek jogi kötelező ereje bíróság vagy más hatóság előtt nincsen.

Tájékoztatásomban foglaltak a hivatkozott jogszabályi helyek 2009. március 24-én hatályos rendelkezésein alapulnak.