A környezetvédelmi termékdíjhoz kapcsolódó képviselet ellátására vonatkozóan a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságára 2009. március 05-én érkezett állásfoglalás kérésére a környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló 1995. évi LVI. törvény (a továbbiakban: Kt.) 3. § (2) bekezdése, valamint az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 1. § (5) bekezdése alapján az alábbiakról tájékoztatom.
A Kt. 3. § (10) bekezdése rendelkezik a környezetvédelmi termékdíjjal kapcsolatos adókötelezettségekről, melyeket állandó megbízással, meghatalmazással rendelkező képviselő is elláthat megbízója helyet. Az állandó meghatalmazás vonatkozhat akár az összes kötelezettségre, vagy akár külön meghatározott adókötelezettségre is. Fent nevesített törvényi hivatkozás tételes felsorolásában nem szerepel az Art 14. § (1) bekezdés d) pontjában nevesített adófizetésre és adóelőleg fizetésére vonatkozó kötelezettség, így a környezetvédelmi termékdíj (a továbbiakban: termékdíj) szempontjából a bevallást készítő képviselő nem tekinthető fizetésre kötelezettnek, felelőssége az adó megfizetésére nem terjed ki.
A képviselő közreműködéséhez a Kt. hivatkozott paragrafusa alapján állandó meghatalmazás, megbízás szükséges. Az állandó meghatalmazás, megbízás az Art. 7. § (5) bekezdése alapján akkor érvényes, ha azt az adózó a megfelelő formanyomtatványon bejelenti (KT09-BEJKE Bejelentés/kérelem formanyomtatvány csomag BJ4 lap). A képviseleti jog létrejötte a hatósághoz érkező bejelentéstől hatályos.
A képviselőnek a Kt. 3. § (10) bekezdésében felsorolt kötelezettségeinek – melyre vonatkozóan állandó megbízással, meghatalmazással bír – maradéktalanul eleget kell tennie. Az Art. 7 § (3) bekezdése szerint az érvényes megbízással, meghatalmazással rendelkező képviselő által elkövetett jogsértés miatt a mulasztási bírság magát a képviselőt terheli. Amennyiben az állandó meghatalmazott olyan gazdasági társaság, vagy egyéb szervezet alkalmazottja, amely számviteli, könyvviteli szolgáltatásra vagy adótanácsadásra jogosult, úgy a mulasztási bírság a gazdasági társasággal vagy egyéb szervezettel szemben kerül megállapításra. Ha ugyanazon bejelentett kötelezettség tekintetében több állandó meghatalmazott, megbízott jár el, úgy mulasztási bírság szempontjából felelősségük egyetemlegesnek tekintendő. Amennyiben a bejelentett kötelezettségek teljesítése előtt a képviselő bejelenti állandó meghatalmazásának, megbízásának felmondását, megszüntetését a hatóság felé, úgy vele szemben a mulasztási bírság megállapításának nincs helye.
Tekintettel arra, hogy a képviselt vállalkozás bevallását csak a megbízó által szolgáltatott dokumentumokból, bizonylatokból, adatokból tudja elkészíteni, így mulasztás estén az Art. 7. § (4) bekezdése szerint a képviselő mentesülhet a mulasztási bírság megfizetése alól, amennyiben hitelt érdemlően bizonyítani tudja, hogy az adatszolgáltatás, bevallás tartalma az ő érdekkörén kívül eső okból hibás, hiányos, vagy késedelmes.
Amennyiben a termékdíj fizetésre köteles adózó az Art. 9. §-a szerinti pénzügyi képviselőt bíz meg, akkor a hivatkozott paragrafus (5) bekezdése alapján a pénzügyi képviselő a külföldi vállalkozás nevében teljesíti annak adókötelezettségeit, valamint gyakorolja jogait. Figyelemmel a (6) bekezdésben foglalt egyetemleges felelősségre vonatkozó rendelkezésekre is megállapítható, hogy a pénzügyi képviselet, mint az Art. 8. §-tól eltérő jogviszony fennállása esetén a pénzügyi képviselő az adózó fizetési kötelezettségeit is maga teljesíti, és azért felelősséget is vállal.
Amennyiben a környezetvédelmi termékdíj bevallása/megfizetése import vámeljáráshoz kapcsolódik, abban az esetben a Kt. 3. § (1) bekezdése alapján a vámjogszabályok rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni, így a Tanács a Közösségi Vámkódex Létrehozásáról szóló 1992. október 12-i 2913/92/EGK rendeletének 2. Fejezet, 1. szakasz 5. cikk (1) foglaltak szerint kell eljárni, különös tekintettel a különböző jogállások szerinti (közvetett és közvetlen képviselő) kötelezettségekre.
Tájékoztatom továbbá, hogy az Alkotmánybíróság által hozott 60/1992. (XI. 17.) Ab határozat értelmében a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény garanciális szabályainak mellőzésével hozott minisztériumi és egyéb központi szervektől származó, jogi iránymutatást tartalmazó leiratok, körlevelek, útmutatók, iránymutatások, állásfoglalások és egyéb informális jogértelmezések kiadása és az ezekkel való irányítás gyakorlata alkotmányellenes.
A fentiek alapján jelen intézkedésem tájékoztatásnak minősül, melynek jogi kötelező ereje bíróság vagy más hatóság előtt nincsen.