Abban az esetben, ha valaki „megszabadul” egy olyan teherautó vagy autóbusz abroncstól, amelynek egyetlen hibája a futófelület lekopása, az az eredeti abroncs tényleges értékének mintegy 70%-át nyilvánítja hulladékká. A tulajdonos ilyen esetekben nyilvánvalóan nincsen tisztában azzal, hogy a hordandó teher nagyságára való tekintettel igen erős felépítésű abroncs átlagosan még kétszer „újrafutózható”, amelynek elvégzése a környezet erőforrásaival való gondos gazdálkodás szempontjából közérdek lenne. Az Unió becslései szerint 2006-ban az ún. nehéz gépjárművek (buszok, vonatatók, nagy teherautók) több, mint 50%-a ilyen újrafutózott abroncsokkal futott az európai utakon, azaz maga az eljárás elterjedtének és elfogadottnak mondható.
Közlekedésbiztonsági alapkövetelmény azonban az, hogy az abroncs újrafutózásának szigorúan ellenőrzött, minősített anyagokkal és technológiákkal kell történnie. Egyáltalán nem véletlen az, hogy a TEÁOR az újrafutózást 22.11 kódszám alatt egyenértékűnek veszi általában a gumiabroncsok gyártásával, amelyet azonos kódszámon tart nyilván.
A hulladékhasznosítási műveleteket jellemző 38.32 kódszám alól pedig kifejezetten kizárja ezt a műveletet, ami egyébként elég sok gondot okoz az eljárás hatósági megítélésénél.
Véleményem szerint azonban egy, az újrafutózási technológiához szorosan kapcsolódó előkészítő művelet mégis leválaszthatatlanul kapcsolódik a hulladékhoz, illetve áttételesen az ezzel kapcsolatos engedélyezési eljárásokhoz.
A modern, nálunk is alkalmazott újrafutózási eljárásoknál szigorú –UNECE reguláción alapuló uniós határozatba foglalt előírás az, hogy az újrafutózási technológia végzőjének saját magának műszeres (leggyakrabban ultrahangos) vizsgálatokkal kell meggyőződni arról, hogy a kérdéses abroncs szerkezete épségben van-e, mivel ez előfeltétele a gyártási folyamat elvégezhetőségének.
Előfordulhat ugyanis az, hogy az oldalfal részét képező textilrendszer sérült, amely súlyos hiba egyszerű szemrevételezéssel nem deríthető fel, csak a műszeres vizsgálat mutatja ki. Ebből következik az, hogy abroncs végérvényesen hulladék-e, vagy elvégezhető-e rajta az újrafutózás, az csak a technológia tulajdonosánál derül ki.
Addig a pontig, amíg nincsen meg az eredmény, az abroncsot hulladékként kell kezelni, például akként kell szállítani az újrafutózóhoz, azután pedig vagy marad a hulladékáramban, vagy újrafutózott abroncsként a megfelelő tanúsítványok birtokában használatára kerül.
Bérfutózás történhet hasznosítást koordináló szervezet szerződéses partnerének megbízásából is. Ebben az esetben a futózott abroncsok bizonyos hányadát koordináló szervezet elszámolja kötelezettjei részére a környezetvédelmi termékdíjmentesség, a termékdíj visszaigénylésének és átvállalásának, valamint a használt gumiabroncs behozatalának feltételeiről szóló 53/2003. (IV. 11.) Korm. Rendelet szerint, mint „anyagában történő hasznosítást”, aminek teljesítése a termékdíj mentesség egyik előfeltétele.
Ebben az esetben az abroncsok végig az ő (a megbízó) tulajdonában maradnak, az értékesítés is a megbízó feladata. Az újrafutózónak viszont garanciát kell vállalnia arra hogy, az engedélyezett technológiával végezte a műveletet, mivel ez a forgalomba hozatal előfeltétele. Azok az abroncsok, amelyek a műszeres tesztelésnél kiesnek, visszakerülnek a megbízóhoz.
Megítélésem szerint, teljesítésnek a futózott abroncs számlakibocsátással együtt történő átadását kell tekinteni. Nem kell megvárni magának a futózott abroncsnak az értékesítését, mivel egy minőségi bizonylattal ellátott termék megfelelő piaci ár alkalmazása mellett vevőre fog találni, és itt hivatkozom a TEÁOR szerinti 22.11-es termékgyártási besorolására is.
Jelzem, hogy az Alkotmánybíróság által hozott 60/1992. (XI. 17.) Ab határozat kimondja, hogy a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény garanciális szabályainak mellőzésével hozott minisztériumi és egyéb központi szervektől származó, jogi iránymutatást tartalmazó leiratok, körlevelek, útmutatók, iránymutatások, állásfoglalások és egyéb informális jogértelmezések kiadása és az ezekkel való irányítás gyakorlata alkotmányellenes.
A fentiek alapján legfeljebb tájékoztatást nyújtunk egy-egy jogszabály értelmezéséről, ennek azonban jogi kötelező ereje nincsen.