A felmerült probléma: A Gazdálkodó I. belföldi számlát állít ki, tehát értékesítést végez a Gazdálkodó II. irányába abban az esetben is, mikor a Gazdálkodó II. a továbbiakban belföldön értékesíti az árut, illetve abban az esetben is, amikor az külföldön – Közösségen belül, harmadik országba - értékesíti a termékeket. A termékek csomagolása után az első belföldi forgalomba hozatalkor, vagy saját célú felhasználáskor keletkezik környezetvédelmi termékdíjfizetési kötelezettsége a csomagolási tevékenységet végző félnek. A Gazdálkodó I-nek, mint csomagolást végző gazdasági társaságnak minden egyes belföldi forgalomba hozatal alkalmával keletkezik környezetvédelmi termékdíjfizetési kötelezettsége.

A megadott adatok alapján két lehetőség van jogszerűen eljárni a Gazdálkodó II-n keresztül történő értékesítés során a csomagolás elszámolásánál.

• Az egyik, hogy a belföldi értékesítést követően megfizetésre kerül a környezetvédelmi termékdíj, amit az exportáló fél visszaigényelhet a Kt. 5/C §(2) bekezdés alapján.
• A másik lehetőség a környezetvédelmi termékdíjmentesség, a termékdíj visszaigénylésének és átvállalásának, valamint a használt gumiabroncs behozatalának feltételeiről szóló 53/2003 (IV. 11.) Korm. rendelet 14. §-ban meghatározott export átvállalási szerződés kötése a gyártó és az első belföldi vevő – aki közvetlenül exportálja termékdíjköteles terméket - között, amelyet a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium jóváhagy.

Az eddigi eljárásuk miszerint csak a belföldön értékesített és belföldön maradó termék csomagolását jelentették a koordináló szervezet felé, nem felel meg a törvényi szabályozásnak. Az elmúlt évek vonatkozásában önellenőrzés keretében a Gazdálkodó II-n keresztül külföldre értékesített termékekre vonatkozóan Gazdálkodó I-nek a környezetvédelmi termékdíjat meg kell fizetni, melyet külön feltételekkel Gazdálkodó II. visszaigényelheti.

A környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló 1995. évi LVI. törvény (továbbiakban Kt.) 20. § ab) pontja határozza meg a láncügylet fogalmát, melyben több belföldi értékesítést követően történő exportot, vagy Közösségen belüli értékesítést tekint láncügyletnek. A Gazdálkodó I. belföldön értékesíti a termékeket a Gazdálkodó II. részére, aki közvetlen külföldre értékesít, így nem teljesül az előírt több belföldi értékesítés feltétel, így nem alkalmazható a láncügylet.

Jelzem, hogy az Alkotmánybíróság által hozott 60/1992. (XI. 17.) Ab határozat kimondja, hogy a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény garanciális szabályainak mellőzésével hozott minisztériumi és egyéb központi szervektől származó, jogi iránymutatást tartalmazó leiratok, körlevelek, útmutatók, iránymutatások, állásfoglalások és egyéb informális jogértelmezések kiadása és az ezekkel való irányítás gyakorlata alkotmányellenes.

A fentiek alapján legfeljebb tájékoztatást nyújtunk egy-egy jogszabály értelmezéséről, ennek azonban jogi kötelező ereje nincs.

Kérem tájékoztatásom szíves tudomásul vételét.