Adott egy gyártó cég, aki egyrészt belföldön értékesíti termékdíjköteles elektromos és elektronikai berendezését, másrészt külföldi székhelyű magyar adószámmal rendelkező vállalkozásnak értékesíti ugyanezen termékeit, aki ezt közel 100%-ban exportálja is. Az eddigi gyakorlat során a gyártó cég a jogszabálynak megfelelően a kötelezettségei után megfizette a termékdíjat. (A vevő-exportőrre a kiállított számlán rá is terhelte azt.) Míg az első belföldi vevő, aki igazoltan, változatlan formában exportálta a terméket, visszaigényelte a korábban megfizetett termékdíjat. Most viszont a gyártó cég szeretne koordináló szervezethez csatlakozni és mentességet szerezni. Kérdésként merül fel, hogy a hasznosítást koordináló szervezethez történő csatlakozás után az első belföldi vevőnek, aki exportál milyen lehetősége van a „visszaigénylésre”?

A környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló 1995. évi LVI. törvény (a továbbiakban: Kt.) a kötelezett számára lehetőséget biztosít bizonyos, a jogszabályokban meghatározott esetekben a termékdíjfizetési kötelezettség átvállalásra. Az átvállalás jogintézménye azonban a kötelezett számára csupán egy lehetőség, ennek következtében tehát a kötelezett dönti el, hogy melyik a számára legelőnyösebb megoldás hulladékgazdálkodási kötelezettségének teljesítése érdekében és nem utolsó sorban anyagi szempontból. A termékdíjra vonatkozó jogszabályok nem állapítanak meg kötelezettséget arra vonatkozóan, hogy a kötelezett az általa forgalomba hozott termékdíjköteles termékmennyiség egészével kapcsolatosan azonos jogintézményt kell igénybe vegyen, tehát amennyiben az általa forgalmazott termékmennyiség egy része tekintetében a hasznosítást koordináló szerbezettel kötött átvállalás, másik esetben pedig az export jogcímén történő átvállalás az előnyösebb, ezt nyugodtan megteheti.

Amennyiben tehát a gyártó cég az elektromos és elektronikai berendezés egy részét saját maga hozza forgalomba, e mennyiség tekintetében (mint a termék első belföldi forgalomba hozója) egyértelműen fizetési kötelezettsége keletkezik. Amennyiben e mennyiség tekintetében hasznosítást koordináló szervezettel szerződést köt, mentesül mind hasznosítási, mind termékdíjfizetési kötelezettsége alól.

Azon mennyiség tekintetében, amelyet egy külföldi székhelyű magyar adószámmal rendelkező vállalkozásnak értékesít, aki azt, mint annak első belföldi vevője közel 100%-ban exportálja, a következő megoldások közül választhat:

1) Lehetőség van arra, hogy arra a mennyiségre vonatkozóan, amely változatlan formában exportálásra került, visszaigényelje a vevő a gyártó cég által megfizetett termékdíjat. A Kt. 5/C§-ának (2) bekezdése szerint ugyanis „Az a belföldi vevő, aki a környezetvédelmi termékdíjköteles terméket változatlan formában, illetve változatlan formában és állapotban más termékbe beépítve igazoltan exportálta vagy a Közösségen belül értékesítette, a termékdíjat visszaigényelheti. A visszaigénylés feltétele a termék beszerzéséről kiállított számla, amely tartalmazza a termék első belföldi forgalomba hozatalakor a kötelezett által kibocsátott számla számát, a kötelezett nevét, címét, adószámát, és a kötelezett által kiállított számlán vagy annak mellékletében feltüntetett termékdíj mértékét és összegét.” Azon mennyiség tekintetében, amelynek az exportálása nem történt meg, visszaigénylési lehetőség nem áll fenn. Ebben az esetben azonban a termékdíjat ténylegesen meg kell fizetni, és a pénz a visszaigénylés érvényesítéséig az VPOP által kezelt államháztartási számlán marad. Ez a megoldás jogszerű ugyan, de pénzügyi szempontból a következőkben kifejtetteknek megfelelően egy sokkal kedvezőbb megoldás is választható.

2) A Kt. 2009. január 1-jén hatályba lépett módosítása lehetőséget biztosít arra is, hogy a termékdíjköteles termék első belföldi vevője a fizetési kötelezettséget a jogszabályban meghatározott esetben átvállalja. A Kt. 2/A§. (3) bekezdése szerint:

„Szerződés alapján a termékdíjfizetési kötelezettséget

a) a 2. § (1) bekezdésének a)-c) pontja szerinti kötelezettől

ab) az első belföldi vevő, ha a kötelezettől megvásárolt termékdíjköteles termék legalább 60%-át exportálja vagy a Közösségen belül értékesíti …vállalhatja át.”

Ez azt jelenti, hogy amennyiben a termék első belföldi vevője már a termék megvásárlásakor tudja, hogy az általa vásárolt termékmennyiség legalább 60%-a exportra fog kerülni, az általa megvásárolt teljes termékmennyiség tekintetében az első belföldi forgalomba hozóval átvállalási szerződést köthet. Ez a gyártó cég szempontjából igen előnyös megoldás, hiszen amennyiben az átvállalási szerződést export jogcímén megköti vevőjével, neki fizetési kötelezettsége nem keletkezik, az első vevőnek is csak azon mennyiség tekintetében, amelyet végül belföldön hoz forgalomba. (amennyiben az export csaknem 100%-ban megtörténik, a fizetési kötelezettség tehát csekély mértékű). Így ez a megoldás mind a gyártó cég, mind pedig első belföldi vevője számára pénzügyi szempontból igen kedvező.

Az előbbiekben kifejtettek alapján tehát a legkedvezőbb megoldás az, ha

• azon termékmennyiség tekintetében, amelyet a gyártó cég maga hoz elsőként belföldi forgalomba, átvállalási szerződést köt hasznosítást koordináló szervezettel és így e mennyiség tekintetében csupán licencdíjat fog fizetni.
• azon termékmennyiség tekintetében, amelyet a külföldi székhelyű magyar adószámmal rendelkező vállalkozás számára értékesít, export célú átvállalási szerződést köt az első belföldi vevőjével, aminek következtében e mennyiség tekintetében nem is kell termékdíjat fizetnie.