A termékdíj törvény[1] 2. § (2) bekezdésében lévő gumiabroncs, csomagolás, egyéb kőolajtermék, akkumulátor, reklámhordozó papír és elektromos és elektronikai berendezés forgalomba hozatala vagy saját célú felhasználása esetén a kötelezettnek termékdíjat kell fizetni. Továbbá a termékdíj törvény azt is meghatározza, hogy a forgalomba hozatalnak minősül a termékdíj-köteles termék belföldi értékesítése akkor is, ha ezen termék értékesítése más termék tartozékaként vagy alkotórészeként történik meg, és ez a szabály a tartozék és alkotórész saját célú felhasználására is érvényes!

A termékdíj törvény 21. §-ában a környezetvédelemért felelős miniszter felhatalmazást kapott, hogy a termékdíj-köteles termékek körét lehatárolja, besorolja és vámtarifaszámait közzétegye. Ezen felhatalmazás alapján a termékdíj törvény végrehajtásáról szóló KtMr.[2] 1. §-a és a 4. számú melléklete (csomagolás esetében a 7. számú melléklete) tartalmazza a termékdíjköteles termékeket.

A termékdíj-fizetési kötelezettség megállapításánál figyelemmel kell lenni a KtMr. 1. §-ára, amely a következők szerint rendelkezik:

„A Kt. 2. §-ának (4) bekezdése szerinti kötelezett (a továbbiakban: kötelezett) a 4. számú mellékletben meghatározott, 2010. január 1-jén hatályos Kombinált Nomenklatúra szerinti vámtarifaszámok alá osztályozott termékek, illetve csomagolás esetén, a 7. számú mellékletben meghatározott KT-kóddal ellátott anyagok után - belföldi előállítású újrafutózott vagy használt gumi légabroncs, tömör vagy kis nyomású gumiabroncs kivételével - termékdíj fizetésére köteles.”

Sok esetben a termékdíj-fizetési kötelezettség nem vagy nem csak a forgalomba hozott vagy saját célra felhasznált a kereskedelmi áru vagy felhasználás tárgyát képező dolog esetében jöhet szóba. Ez azért is lehet fontos és érdekes szempont, mivel a termékek jellemzően összetettek, több féle és fajta részekből, összetevőkből tevődnek/tevődhetnek össze, amelyekkel a kötelezetti státuszban lévő személy az összeállítást, összeépítést, összeszerelést stb. követően már mint egy önálló áru (dolog) találkozik.

Különösen fontos az is, hogy az alkotórész és tartozék meghatározása a termékdíjas szabályozásban a polgári jog szabályai szerint így értelmezendő:

• ad.1.:  alkotórész: az a termékdíj-köteles termék, amely a termékkel (dologgal) olyképpen van tartósan egyesítve, hogy annak elválasztásával a dolog vagy elválasztott része elpusztulna, továbbá az elválasztással értéke vagy használhatósága jelentős mértékben csökkenne;
• ad.2.: tartozék: az a termékdíj-köteles termék, amely nem alkotórész, viszont a termék rendeltetésszerű használatához vagy az épségben tartásához rendszerint szükséges vagy azt elősegíti.

Az eddig leírtakra nézzünk két példát:

1.   Gépjárművek önindítója:

A KN alapján az indítómotor helyes vámtarifaszáma a 8511. Mivel a KN 8511 vámtarifaszáma alá tartozó önindító nem szerepel a KtMr. 4. számú mellékletében, ezért ezen termék (ami értékesítés vagy saját célú felhasználás tárgyát képezi) saját vámtarifaszáma alapján nem termékdíjköteles. Azonban az indítómotor rendeltetésszerű működéséhez szükséges az elektromotor is, amely az indítómotor alkotórésze. Az elektromotor a KN 8501 vámtarifaszáma alá tartozik és megfelel a termékdíj törvény 2. § (2) bekezdés f) pontjában foglaltaknak, valamint a KtMr. 4. számú mellékletében megtalálható a vámtarifaszáma, így az termékdíj-köteles termék. Az alkotórész/tartozék szabály az önindító és a benne lévő elektromotor esetében attól függetlenül is alkalmazandó, hogy az elektromos és elektronikai rész milyen arányt képvisel a termék teljes tömegéhez viszonyítva.

2.   Gépjárművek:

A más termékkel együtt vagy annak alkotórészeként, illetve tartozékaként forgalomba hozott termékekre tipikus példa a gépjárművek esete, ahol a gépjármű, mint áru nem, viszont az alkotórészeként beérkező –

a) akkumulátor (különösen fontos a hybrid gépjárműveknél),

b) gumiabroncs,

c) klímaberendezés hűtőközege[3] (az újabb gépjárművek már környezetbarát hűtőközeggel kerülnek forgalomba),

d) kenőolaj (motor, hajtómű, stb.),

e) elektromos és elektronikai berendezés (ld. az 1. pontot; elektromos órák; fedélzeti számítógép és annak kijelzői; audio berendezés hangszórókkal; klf. elektromotorok – ablakemelő, ülésállító, ajtónyitó stb.; riasztóberendezés, akusztikus jelzőberendezés, csatlakozók, olvadó biztosítékok, lámpafoglalatok, stb.).

egyes termékek már termékdíj-kötelesek. A termékdíj törvény II.-IX. Fejezetében került meghatározásra, hogy a termékdíj-köteles termékek közül, az egyes termékcsoportokban milyen mértékegységben kell meghatározni a termékdíj alapját, vagyis a termékdíj alapja a termékdíjköteles termék tömege, mely tömeg megállapítása a kötelezett alapvető kötelezettsége.

Ezen kötelezettség teljesítéséhez – így különösen - felhasználhatók a következő források: 

• a termék értékesítéséhez kiállított számla, vagy az értékesítés mellékleteként csatolt egyéb okmány, bizonylat adatai;
• műszaki leírásban, gépkönyvben, felhasználói kézikönyvben található adatok;
• a partnertől (gyártótól, forgalmazótól, kereskedőtől) - akár utólag – beszerzett adatok;
• a kötelezett által megállapított adatok (pl: mérlegeléssel).

A felsoroltak alapján megállapított mennyiségi adatok az esetek egy részében nem helyettesítik az adott termékdíj-köteles termék valós adatait, mivel a termékdíjat minden esetben a tényleges adatok (tömeg) alapján kell megállapítani, vagyis amennyiben a felsorolt dokumentációkon szereplő adatok eltérnek a tényleges adatoktól, azt alapvetően a kötelezettnek kell tisztáznia és a tényleges adatokat megállapítania.