A reklámhordozó papír azon anyagáram, amelyik nincs mindig a figyelem középpontjában, ami elsősorban a termékkör sajátosságainak, másodsorban a kötelezettre vonatkozó szabályoknak is köszönhető. Amikor viszont a vállalkozásnak valamilyen oknál fogva – legtöbbször a vámhatóság ellenőrzését követően – tisztázni kell egy-egy grafikát és/vagy ábrát és/vagy fotót tartalmazó papír alapú kiadvány termékdíjat érintő jogszerű meghatározását, még akkor is az egyik leggyakoribb vállalkozói vizsgálati szempont, hogy„van-e a kérdéses terméken céglogó vagy sem”? Pedig a céglogó megléte egyáltalán nem szükséges feltétele a reklámhordozó papír jogszerű meghatározásának. Ebben a cikkben a reklámhordozó papír 2010. és 2011. évi szabályai kerülnek bemutatásra.

Nézzük meg mit és mi alapján kellett alkalmazni a Kt.[1] 2010-ben hatályos szabályai szerint:

A Kt. 20. § 20. pontja határozta meg a reklámhordozó papír fogalmát, vagyis:

„a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló törvényben meghatározott gazdasági reklámot tartalmazó, a sajtóról szóló külön törvény által meghatározott sajtótermékek közül az időszaki lap egyes lapszámai, a röplap és az egyéb szöveges kiadvány, a grafikát, rajzot vagy fotót tartalmazó kiadvány, továbbá a térkép, ide nem értve a bankjegyet, az értékpapírt, az ISSN számmal rendelkező kiadványokat, továbbá a könyvet és tankönyvet”.

Az Stv.[2]20. § b) pontja határozta meg a sajtótermék fogalmát, azaz sajtóterméknek minősült:

„az időszaki lap egyes lapszámai, a rádió- és a televízióműsor, a könyv, a röplap és az egyéb szöveges kiadvány - ide nem értve a bankjegyet és az értékpapírt -, a zeneművet, grafikát, rajzot vagy fotót tartalmazó kiadvány, a térkép, a nyilvános közlésre szánt műsoros filmszalag, videokazetta, videolemez, hangszalag és hanglemez, továbbá bármely más téjékoztatást vagy műsort tartalmazó, nyilvános közlésre szánt technikai eszköz”.

A Grtv.[3] 3.§ d) pontja szerint kellett értelmezni, vagyis:

„gazdasági reklám: olyan közlés, tájékoztatás, illetve megjelenítési mód, amely valamely birtokba vehető forgalomképes ingó dolog - ideértve a pénzt, az értékpapírt és a pénzügyi eszközt, valamint a dolog módjára hasznosítható természeti erőket - (a továbbiakban együtt: termék), szolgáltatás, ingatlan, vagyoni értékű jog (a továbbiakban mindezek együtt: áru) értékesítésének vagy más módon történő igénybevételének előmozdítására, vagy e céllal összefüggésben a vállalkozás neve, megjelölése, tevékenysége népszerűsítésére vagy áru, árujelző ismertségének növelésére irányul”.

2011. január 1-jétől megváltozott a reklámhordozó papír fogalma, ezért azt újra át kell tekinteni:

A hatályos Kt. 20. § 20. pontja

„reklámhordozó papír: gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló törvényben meghatározott gazdasági reklámot tartalmazó, a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény és a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény által meghatározott nyomtatott sajtótermékek, valamint a röplap és az egyéb szöveges kiadvány, a grafikát, rajzot vagy fotót tartalmazó kiadvány, továbbá a térkép, ide nem értve a bankjegyet, az értékpapírt, az ISSN számmal rendelkező kiadványokat, továbbá a könyvet és tankönyvet;”

Először: a meghatározásban említett média törvény[4] 203. § 22. pontja az alábbiak szerint fogalmazza meg a kiadvány, illetve a 60. pontja a sajtótermék fogalmát:

„22. Kiadvány:

a)  könyv nyomtatott vagy elektronikus formában, lemezen, kazettán, más fizikai hordozón; online és letölthető könyv;

b)  sajtótermék nyomtatott vagy elektronikus formában; online és letölthető időszaki kiadvány;

c)  egyéb nyomtatott anyag (címtár, névtár, grafikát, rajzot vagy fotót tartalmazó kiadvány, térkép; röplap; nyomtatott képeslap, üdvözlő- és más hasonló kártya; nyomtatott kép, minta, fénykép; nyomtatott naptár; nyomtatott üzleti reklámanyag, katalógus, prospektus, reklámposzter és hasonlók; egyéb szöveges kiadvány) ide nem értve: nyomtatott öntapadó papír (matrica), postai, jövedéki, illeték- stb. bélyeg, bélyegnyomott papír, csekk, bankjegy, részvény, értékcikk, kötvény, okirat és hasonlók;…”

„60. Sajtótermék:

a napilap és más időszaki lap egyes számai, valamint az internetes újság vagy hírportál, amelyet gazdasági szolgáltatásként nyújtanak, amelynek tartalmáért valamely természetes vagy jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság szerkesztői felelősséget visel, és amelynek elsődleges célja szövegből, illetve képekből álló tartalmaknak a nyilvánossághoz való eljuttatása tájékoztatás, szórakoztatás vagy oktatás céljából, nyomtatott formátumban vagy valamely elektronikus hírközlő hálózaton keresztül. A szerkesztői felelősség a médiatartalom kiválasztása és összeállítása során megvalósuló tényleges ellenőrzésért való felelősséget jelenti, és nem eredményez szükségszerűen jogi felelősséget a sajtótermék tekintetében.”

Másodszor: a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló 2008. évi XLVIII. törvény 3.§ d) pontja nem változott, a fogalmat lásd fent a 2010. évi fogalmak között.

Harmadszor: ezen termék 1.)Papír és karton; papíripari rostanyagból, papírból vagy kartonból készült áruk: 48 Árucsoportba; vagy 2.) Könyvek, újságok, képek és más nyomdaipari termékek: 49. Árucsoportba tartozzon, röviden papírból vagy papír alapra készüljön.

Negyedszer: a Kt. szerinti reklámhordozó papír definíciója kivételként említi az ISSN számmal rendelkező kiadványokat, továbbá a könyvet és tankönyvet. Az ISSN (International Standard Serial Number) szám nem más, mint az időszaki kiadványok – melyek folyóiratok vagy sorozatok – 8 számjegyű nemzetközi azonosítószáma. Az ISBN (International Standard Book Number) a könyvek nemzetközi 10 számjegyű azonosítószáma, melyet a Magyar ISBN iroda (Országos Széchenyi Könyvtár, http://www.oszk.hu) adja ki. Az azonosító szám igénylésénél meg kell adni a szerző nevét, a kiadvány címét, a kiadó nevét és elérhetőségét, illetve a kiadvány típusát.

Kötelezett személyek a reklámhordozó papír anyagáramban!