1. A nyilvántartási kötelezettségről általában

A termékdíj-fizetési kötelezettség része a nyilvántartási kötelezettség is. A nyilvántartási kötelezettséget a termékdíj-törvény [1] már azzal a rendelkezésével előírja, amely szerint a környezetvédelmi termékdíj nettó összegét havonta kell megállapítani. A termékdíj-fizetési kötelezettséget és a termékdíj nettó összegét ugyanis alá kell tudni támasztani a kötelezett belső nyilvántartásaival, a mindenkor hatályos számviteli előírásoknak megfelelően az analitikus és a főkönyvi nyilvántartásokkal egyaránt.

Fontos, hogy nyilvántartási (és bevallási) kötelezettségük azoknak a kötelezetteknek is van, akiknek a termékdíjat jogszabály alapján nem kell megfizetniük, illetve azoknak is, akiknek a termékdíj megfizetése alól - akár egyéni teljesítőként, akár koordináló szervezeten keresztül - mentességgel rendelkeznek, sőt: az egyéni teljesítőnek kiadott mentességi engedélyben foglalt hasznosítási és újrahasználati kötelezettségek teljesítésének a környezetvédelmi hatóságok által történő ellenőrzésekor az ezt alátámasztó nyilvántartások bemutatása kötelező.

A 10/1995. (IX. 28.) KTM rendelet 4. § (1) bekezdése kimondja, hogy a kötelezettnek számviteli bizonylatokkal és az előírt nyilvántartásokkal megegyezően a rendelet 3. számú melléklete szerinti adattartalommal kell a termékdíj-bevallást megtennie a vámhatóság részére.

2. A nyilvántartások javasolt általános tartalmi elemei

A termékdíj-fizetési kötelezettséget alátámasztó nyilvántartások tartalmi elemeire vonatkozóan a termékdíjas jogszabályok általában nem tartalmaznak kötelező előírásokat. Általánosságban elmondható, hogy a belső nyilvántartásokban minden olyan adatot célszerű szerepeltetni, amely szükséges lehet a termékdíj-fizetési kötelezettség pontos meghatározásához. Ilyen adatok lehetnek például:

a) a termékdíjköteles termék jellemzői, úgymint:

• megnevezése;
• belső azonosítószáma (anyagszám, cikkszám, leltári szám stb.);
• nyilvános azonosítószáma (pl. GTIN szám újrahasználható termékdíjköteles termékek esetében);
• vámtarifaszáma;
• az által magába foglalt áru vámtarifaszáma (pl. kereskedelmi csomagolás esetén az italtermékek);
• KT kódja (Környezetvédelmi Termékdíj Kód);
• egységnyi mennyisége (kg, db);
• űrtartalma (liter, műanyag bevásárló-reklám táskák esetén);
• termékdíj-tétele a termékdíj-törvény alapján;
• eredete (belföldi gyártású, EU-ból behozott, EU-n kívülről behozott, belföldi partnertől vásárolt);
• után fizetendő termékdíj megfizetésének „állapota” (megfizetve vagy nincs megfizetve).

A fent említett, nyilvántartásokban szereplő adatok mellett természetesen szükség van az ún. forgalmi adatok, azaz a termékdíj alapjának nyilvántartására is, tehát arra a mennyiségre, amely után termékdíj-fizetési kötelezettség keletkezik egy adott adómegállapítási időszakban. A termékdíj alapja lehet:

b) mennyiségi adatok:

• belföldi gyártású és EU-ból behozott termékdíjköteles termékek esetében az elsőként belföldön forgalomba hozott (értékesített) vagy saját célra felhasznált termékdíjköteles termék mennyisége;
• importált termékdíjköteles termékek esetében a vámalakiságok elvégzését követően szabad forgalomba bocsátott termékdíjköteles termék mennyisége;
• belföldi gyártású egyéb kőolajtermék és reklámhordozó papír esetében az első belföldi vevő által az első belföldi forgalomba hozótól beszerzett termékdíjköteles termék mennyisége;
• kereskedelmi csomagolás esetében az első továbbforgalmazó vevő által az első belföldi forgalomba hozótól beszerzett termékdíjköteles kereskedelmi csomagolás mennyisége.

3. A nyilvántartások speciális tartalmi követelményei

A fentieken túlmenően vannak olyan speciális esetek, amikor konkrét adattartalmi követelmények is meghatározásra kerülnek a belső nyilvántartásokban (részletes szabályok a 10/1995. (IX. 28.) KTM rendeletben).

Ide tartoznak például azok az esetek, amikor a kötelezettnek termékdíj-visszaigénylési jogosultsága keletkezik: ekkor a jogosultság és a visszaigényelhető termékdíj összegének alátámasztása érdekében szigorú nyilvántartásokat kell vezetni. Az ezzel kapcsolatos kötelező tartalmi elemeket a 10/1995. (IX. 28.) KTM rendelet 5. számú, valamint 10. számú mellékletei írják elő az alábbi esetekben:

• 5. számú melléklet, 1. táblázat: termékdíjköteles termék gyártásához közvetlen alapanyagként felhasznált termékdíjköteles termék után befizetett termékdíj visszaigénylésére vonatkozó nyilvántartás tartalmi elemei;
• 5. számú melléklet, 2. táblázat: nemzetközi szerződés alapján, valamint az Észak-atlanti Szerződés Szervezete Biztonsági Beruházási programja megvalósítása keretében behozott és  felhasznált termékek után befizetett termékdíj visszaigénylésére vonatkozó nyilvántartás tartalmi elemei;
• 5. számú melléklet, 3. táblázat: a negyedévente, negyedéves időszakra benyújtható kenőolaj hasznosítás után történő termékdíj-visszaigénylési kérelem tartalmi elemei;
• 10. számú melléklet: export, illetve Közösségen belüli kivitel utáni visszaigénylés esetében a nyilvántartás adattartalmi követelményei.

Nyilvántartási követelmények kerültek előírásra a láncügyletekkel kapcsolatban (10/1995. (IX. 28.) KTM rendelet 13/A. §), valamint a hulladékhasznosítói szolgáltatások megrendelésére vonatkozóan is (10/1995. (IX. 28.) KTM rendelet 13. § (2) bekezdés).

4. Újrahasználható termékdíjköteles termékekre vonatkozóan előírt nyilvántartási követelmények

Ugyancsak fontos az újrahasználható termékdíjköteles termékek (elsősorban az újrahasználható csomagolóeszközök, pl. raklapok, rekeszek, műanyag és üveg palackok stb.) esetében előírt nyilvántartási kötelezettség. Ennek oka az újrahasználható termékdíjköteles termékekre vonatkozóan a 10/1995. (IX. 28.) KTM rendelet 8. § (5) bekezdésében előírt „kedvezmény”, miszerint az újrahasználható termékdíjköteles termékre (csomagolás esetén annak újrahasználható összetevőjére) a termékdíjat csak egyszer, az első forgalomba hozatalt, illetve az első saját célú felhasználást követően kell megfizetni. Az egyszer történő fizetés feltétele, hogy a kötelezett a termékdíjköteles termék újrahasználatát igazolja, továbbá az első forgalomba hozatalt, illetve az első saját célú felhasználást követően a vonatkozó bejelentkezési kötelezettségének (KT09BEJKE BJ2 lap) eleget tett.

Mindezeken túl szigorú nyilvántartási kötelezettség is felmerül az újrahasználható termékdíjköteles termékekkel kapcsolatosan: a kötelezettnek ugyanis elkülönítetten kell nyilvántartania a saját és más tulajdonában lévő, valamint az újonnan beszerzett és használtan visszavett újrahasználható termékdíjköteles termékeket, csomagolás esetén annak újrahasználható összetevőjét a hatályos számviteli előírásoknak megfelelően. Az újrahasználható termékdíjköteles terméket forgalomba hozó kötelezettnek továbbá a tárgyévi első bevallásához csatolnia kell az adott év nyitómérlegében szereplő újrahasználható termék, valamint a csomagolás újrahasználható összetevőinek készletadatait.

Nagyon fontos szabály, hogy 2009-től a kötelezetteknek az újrahasználható csomagolásra vonatkozó környezetvédelmi termékdíjjal kapcsolatos bevallási kötelezettségüket évente kell teljesíteniük. Az erre vonatkozó bevallást a KT09 nyomtatványcsomag (KT09BEV) Főlapjának, B01 és/vagy B02 lapjainak, valamint UHA lapjának kitöltésével kell elkészíteni. Az UHA lap kitöltésének érdekében a kötelezettnek havi szinten gyűjtenie kell nyilvántartásában az alábbi adatokat:

• Kibocsátott újrahasználható csomagolás mennyisége (kg)
• Újrahasználatra visszafogadott és újrahasznált csomagolás mennyisége (kg)
• Újonnan beszerzett újrahasználható csomagolás mennyisége (kg)
• Visszafogadott újrahasználható csomagolásból keletkezett hulladék mennyisége (kg)

Végül, de nem utolsósorban: szigorú nyilvántartási követelményeket kell betartani akkor is, amikor a kötelezett a kereskedelmi csomagolás „E1” vagy „E2” (egységes) termékdíjtételek levonásával kapcsolatos szabályokat kívánja alkalmazni. A levonással kapcsolatos részletes szabályok az 53/2003. (IV. 11.) Korm. rendelet 7/C. §-ában, valamint a „Kereskedelmi csomagolás - italtermékek, II. rész” című cikkünkben találhatóak).