I. rész: Terméklehatárolás és fizetési kötelezettség

 (2009.06.01-től hatályos verzió)

1.     A kereskedelmi csomagolás fogalma

1.1. A termékdíj törvény által adott meghatározás

A termékdíjas szabályozásban 2005. január 1-jétől egy új termékdíjköteles termékcsoport került bevezetésre a csomagolás termékkörén belül. Az ún. „kereskedelmi csomagolások”, körére a csomagolás környezetvédelmi termékdíjával kapcsolatos addigi szabályoktól eltérő, különleges rendelkezések vonatkoznak. A speciális szabályok között említhető például  

• a termékdíj-fizetési kötelezettség darab alapon történő meghatározása,
• az új kötelezetti kör megjelenése (a kereskedelmi csomagolás esetében legtöbbször nemcsak az első belföldi forgalomba hozó hanem, annak első továbbforgalmazó vevője is kötelezetté válik), vagy
• az újrahasználat, mint a darab alapú termékdíj alóli mentesség megszerzését ösztönző tevékenység - jogalkotó általi - előnyben részesítése. 

Jelen cikk a termékdíj törvényben[1] meghatározott italtermékek kereskedelmi csomagolásaira vonatkozó szabályok átfogó, mégis részletes bemutatását tűzi ki célul. (A kereskedelmi csomagoláson belül elkülönülő műanyag (bevásárló-reklám) táskák termékcsoportjára vonatkozó sajátos szabályokról már korábban „Műanyag (bevásárló-reklám) táska I-II. rész” című cikkeinkben olvashattak.)

A 2008. december 31-ig hatályos termékdíj törvény 20. § zs) pontjában a kereskedelmi csomagolást így határozta meg:

„alkoholtermék, sör, bor, köztes alkoholtermék, üdítőital, szörp, ásványvíz, kristályvíz, szikvíz, valamint az ivóvíz - a csomagolásról és a csomagolási hulladék kezelésének részletes szabályairól szóló 94/2002. (V. 5.) Korm. rendelet 2. § (2) bekezdésének a) pontja szerinti - csomagolása, továbbá a műanyag (bevásárló-reklám) táskák.”

A fenti meghatározáson túlmenően a termékdíj törvény és végrehajtási rendeletei korábban nem adtak iránymutatást, támpontot az egyes italtermékek besorolását illetően (nem volt például egyértelmű, hogy mi tartozik az üdítőital, a szörp vagy a kristályvíz kategóriájába), illetve az italtermékek felsorolása sem bizonyult teljes körűnek (nem tartalmazta a definíció például a pezsgőt, a forrásvizet vagy a gyümölcsleveket, amely italtermékek csomagolásai után a tömeg alapú termékdíj-tételekkel kellett a termékdíjat meghatározni.)

A 2009. január 1-jétől hatályos termékdíj törvény 20. § zs) pontjában a kereskedelmi csomagolás új definíciót kapott, amelynek részeként az egyes italtermékek lehatárolása a hatályos Kombinált Nómenklatúra[2] segítségével történik meg. A kereskedelmi csomagolások közé az itt felsorolt italtermékek a csomagolásról és a csomagolási hulladék kezelésének részletes szabályairól szóló 94/2002. (V. 5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Cskr.) szerinti fogyasztói (elsődleges) csomagolása tartozik, ide nem értve a címkét és kupakot.

Figyelem! 2009. június 1-jétől a kereskedelmi csomagolások termékdíj törvény 20. § zs) pontjában található definíciója ismét módosult. E legutóbbi módosítások a kereskedelmi csomagolások definícióját az alábbi három esetben érintik:

a) Az „ide nem értve a címkét és kupakot” szövegrész helyébe az „ide nem értve a címkét, kupakot és egyszer használatos ivópoharat” szövegrész lép, vagyis a törvény a címke és kupak mellett most már az eldobható ivópoharakat is nevesíti, mint kereskedelmi csomagolásnak nem minősülő, azaz tömeg alapon „kezelendő” csomagolásokat.

b) A „műanyag zsák és zacskó” fogalom helyett a törvénymódosítás visszatér a „műanyag (bevásárló-reklám) táska” megnevezéshez és a meghatározásból kimaradnak a vámtarifaszámok is. Az új definíció így a következő lesz: „a csomagolásról és a csomagolási hulladék kezelésének részletes szabályairól szóló külön jogszabály szerinti fogyasztói- vagy gyűjtőcsomagolt, illetve csomagolatlanul forgalmazott kiskereskedelmi termékek, áruk, reklámanyagok szállítására szolgáló hajlékonyfalú műanyag hordtasak vagy hordtáska csomagolás [a továbbiakban: műanyag (bevásárló-reklám) táska]” – erről bővebben a „Műanyag (bevásárló-reklám) táska I-II. rész” című cikkeink 2009.06.01-től hatályos változataiban olvashatnak.)

c) A termékdíj-törvény zsd) alpontjában szereplő „2202 vámtarifaszámú víz (beleértve a természetes vagy mesterséges ásványvizet és a szénsavas vizet is) cukor vagy más édesítőanyag hozzáadásával vagy ízesítve és más alkoholmentes ital, a 2009 vtsz. alá tartozó gyümölcs- és zöldséglevek kivételével” kategóriája egy kivétellel egészül ki: eszerint nem minősülnek kereskedelmi csomagolásnak a 657/2008/EK bizottsági rendelet I. melléklete I. és II. kategóriájába tartozó készítmények (bővebben lásd: jelen cikk 1.3.1. fejezetében).

1.2. A fogyasztói (elsődleges) csomagolás fogalma

Vizsgáljuk meg először a fogyasztói (elsődleges) csomagolás fogalmát elkülönítve azt a gyűjtő (másodlagos) és a szállítási (harmadlagos) csomagolástól.

a) fogyasztói (elsődleges) csomagolás

A Cskr. szerint a fogyasztói (elsődleges) csomagolás az, amely a forgalmazás helyén a fogyasztónak vagy végfelhasználónak való forgalmazás tekintetében egy forgalmazási (értékesítési) egységet alkot (a rengeteg lehetséges példa közül tipikusan ilyen mondjuk egy 0,5 liter üdítőitalt tartalmazó műanyag palack, egy 2 kg fűmagot tartalmazó műanyag zsák, vagy 1 liter almalevet tartalmazó rétegzett italcsomagolás, és így tovább).

b) gyűjtő- (másodlagos) csomagolás

Egyel magasabb csomagolási szint a gyűjtő- (másodlagos) csomagolás, amely a forgalmazás helyén több forgalmazási egységet foglal össze - függetlenül attól, hogy azok a fogyasztó vagy végfelhasználó részére együttesen vagy külön kerülnek forgalmazásra. A gyűjtőcsomagolásnál fontos az is, hogy a terméktől elkülöníthető anélkül, hogy annak tulajdonságait megváltoztatná (a korábbi példáknál maradva tipikus gyűjtőcsomagolás például egy 16 palack üdítőitalt tartalmazó műanyag rekesz, egy 10 db műanyag zsákba csomagolt fűmagot tartalmazó papír/karton doboz, vagy egy 12 doboz almalevet tartalmazó papír tálca).

c) szállítási (harmadlagos) csomagolás

Végül a harmadik csomagolási szint a szállítási (harmadlagos) csomagolás, amely a fogyasztói vagy gyűjtőcsomagolás kezelését és szállítását, valamint a fizikai kezelésnél és szállításnál történő károsodás elkerülését elősegítő csomagolás (tipikus példa a raklap vagy az egy raklapnyi árut összefogó zsugorfólia).

Figyelem! A kereskedelmi csomagolások közé a fentiek közül csak a fogyasztói (elsődleges) csomagolások tartozhatnak – természetesen a tartalmuktól függően. A gyűjtő- és szállítási csomagolásokra a kereskedelmi csomagolások szabályai nem vonatkoznak, azok után minden esetben tömeg alapon kell a termékdíjat meghatározni és megfizetni a termékdíj törvény 2. § (1) a-c) alá tartozó kötelezetteknek.  A fogyasztói (elsődleges) csomagolások közül nem soroljuk a kereskedelmi csomagolások közé a fogyasztói csomagolás részét képező, csomagolási segédeszköznek minősülő címkét és kupakot, továbbá 2009. június 1-jétől az egyszer használatos ivópoharat sem. A címke, a kupak és az egyszer használatos ivópohár után tehát ugyancsak tömeg alapon, anyagfajtától függően kell a termékdíjat meghatározni és megfizetni a termékdíj törvény 2. § (1) a)-c) alá tartozó kötelezetteknek.

1.3. Az italtermékek meghatározása, besorolása

Térjünk vissza a kereskedelmi csomagolások termékdíj törvény szerinti definíciójához (20. § zs) pont) és nézzük, hogy mely italtermékek fogyasztói (elsődleges) csomagolása sorolható ebbe a termékkörébe: 

a) vermut és friss szőlőből készült más bor növényekkel vagy aromatikus anyagokkal ízesítve (vtsz: 2205);

b) más erjesztett ital (pl.: almabor, körtebor, mézbor); erjesztett italok keverékei és erjesztett italok és alkoholmentes italok másutt nem említett keverékei (vtsz: 2206);

c) nem denaturált etil-alkohol legalább 80 térfogatszázalék alkoholtartalommal (vtsz: 2207);

d) nem denaturált etil-alkohol, kevesebb mint 80 térfogatszázalék alkoholtartalommal; szesz, likőr és más szeszesital (vtsz: 2208);

e) malátából készült sör (vtsz: 2203);

f)  bor friss szőlőből, beleértve a szeszezett bort is; szőlőmust, a 2009 vtsz. alá tartozó kivételével (vtsz: 2204);

g) víz (beleértve a természetes vagy mesterséges ásványvizet és a szénsavas vizet is) cukor vagy más édesítőanyag hozzáadásával vagy ízesítve és más alkoholmentes ital, a 2009 vtsz. alá tartozó gyümölcs- és zöldséglevek és a 657/2008/EK bizottsági rendelet I. melléklete I. és II. kategóriájába tartozó készítmények kivételével (vtsz: 2202);

h) gyümölcslé (beleértve a szőlőmustot is) és zöldséglé, nem erjesztve, hozzáadott alkoholtartalom nélkül, cukor vagy más édesítőanyag hozzáadásával is (vtsz: 2009);

i)  ízesített vagy színezett cukorszirup (vtsz: 2106 90 30, 2106 90 51, 2106 90 55, 2106 90 59);

j)  víz, beleértve a természetes vagy mesterséges ásványvizet és a szénsavas vizet is, cukor vagy más édesítőanyag hozzáadása és ízesítés nélkül, kivéve a jég, a hó és a laboratóriumi vizsgálati vízminta (vtsz: 2201).

A fenti felsorolásból egyértelműen kiderül, hogy 2009. január 1-jétől már a pezsgő (vtsz: 2204 10 11), a forrásvíz (vtsz: 2201 10 90) a gyümölcslevek (vtsz: 2009), a jegeskávé és hasonló italok (vtsz: 2202 90) vagy éppen az energiaital (vtsz: 2202 10) fogyasztói csomagolása is a kereskedelmi csomagolások közé tartozik.

1.3.1 Nem tartoznak a kereskedelmi csomagolás kategóriába

Továbbra is vannak azonban olyan italtermékek, és egyéb folyékony halmazállapotú élelmiszerek, amelyek fogyasztói (elsődleges) csomagolása nem kereskedelmi csomagolás, és amelyek után a termékdíjat tömeg alapon, anyagfajtától függően kell meghatározni és megfizetni a termékdíj törvény 2. § (1) a)-c) alá tartozó kötelezetteknek

Fontos tehát hangsúlyozni (ismételni), hogy minden egyéb olyan termék fogyasztói (elsődleges) csomagolása után, amely a termékdíj-törvény 20. § zs) pontja alatt alá nem sorolható be, tömeg alapú, anyagfajtától függő mértékű termékdíj-fizetési kötelezettség keletkezik.

Figyelem! A termékdíj-törvény 2009. június 1-jétől hatályba lépett módosításai a kereskedelmi csomagolások termékdíj törvény 20. § zs) pontjában, azon belül zsd) alpontjában szereplő italtermékeket is érintik! Ezek a „2202 vámtarifaszámú víz (beleértve a természetes vagy mesterséges ásványvizet és a szénsavas vizet is) cukor vagy más édesítőanyag hozzáadásával vagy ízesítve és más alkoholmentes ital, a 2009 vtsz. alá tartozó gyümölcs- és zöldséglevek kivételével” megnevezés alá tartozó italtermékek, amelyek közül 2009. június 1-jétől nem minősülnek kereskedelmi csomagolásnak a 657/2008/EK bizottsági rendelet I. melléklete I. és II. kategóriájába tartozó készítmények. Mindez azt jelenti, hogy az alábbi italtermékek csomagolása a tömeg alapú termékdíjköteles csomagolások közé tartozik:

I. kategória:

a) hőkezelt tej;

b) csokoládéval, gyümölcslével vagy egyéb módon ízesített hőkezelt tej, amely az a) pontban meghatározott tejet legalább 90 tömegszázalékban tartalmazza és legfeljebb 7 % hozzáadott cukrot és/vagy mézet tartalmaz;

c) ízesített vagy ízesítetlen erjesztett tejtermékek gyümölcslével vagy anélkül, amelyek az a) pontban meghatározott tejet legalább 90 tömegszázalékban tartalmazzák és legfeljebb 7 % hozzáadott cukrot és/vagy mézet tartalmaznak.

II. kategória:

Ízesített vagy ízesítetlen, gyümölcsöt tartalmazó erjesztett tejtermékek, amelyek az I. kategória a) pontjában meghatározott tejet legalább 80 tömegszázalékban tartalmazzák és legfeljebb 7 % hozzáadott cukrot és/vagy mézet tartalmaznak.

A 657/2008/EK bizottsági rendelet elérhető az alábbi linken: http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2008:183:0017:0026:HU:PDF

(A kereskedelmi csomagolások közé tartozik még természetesen a forgalmazás helyén, a forgalmazott termékhez adott 3923 21 és 3923 29 vámtarifaszámú szerinti műanyag zsák és zacskó /ideértve a kúp alakút is/ csomagolás, vagy más néven műanyag (bevásárló-reklám) táska, amellyel külön cikkekben foglalkoztunk.)

1.3.2 Vámtarifaszámok meghatározása (áruosztályozás)

A vámtarifaszámok közötti eligazodásban hasznos segítséget nyújthat az Európai Bizottság honlapjáról megközelíthető ún. „TARIC[3] honlap”: http://ec.europa.eu/taxation_customs/dds/tarhome_hu.htm vagy a Vám- és Pénzügyőrség Nemzeti TARIC Központja által készített „TARIC web publikáció” http://kkk.vam.gov.hu/eles/1/taricweb/

A kereskedelmi csomagolás fogalmának körüljárását (ezen belül a fogyasztói csomagolás fogalmának vizsgálatát, valamint az italtermékek besorolását) követően a második fejezetben a kereskedelmi csomagolás után keletkező termékdíj-fizetési kötelezettség meghatározását mutatjuk be.

2. Termékdíj-fizetési kötelezettség a kereskedelmi csomagolás után

2.1. A kötelezettség típusai, díjtételek

A csomagolás anyaga alapján fizetendő tömegalapú termékdíjjal ellentétben a kereskedelmi csomagolás után keletkező termékdíj-fizetési kötelezettség alapja nem a csomagolás tömege, hanem annak darabszáma. Az 1. táblázat a 2009. január 1-jén hatályos termékdíj törvény 2. sz. melléklet 2. pontja alapján összefoglalja, hogy a kereskedelmi csomagolás után keletkező termékdíj-fizetési kötelezettség mely kötelezetteket milyen mértékben, azaz milyen termékdíj-tétellel érint.

 

1. táblázat: Kereskedelmi csomagolások termékdíj-díjtételei

(Termékdíjköteles termékek környezetvédelmi termékdíj kódjai (KT kód) a 10/1995.(IX.28.) KTM r. 7. sz. mellékletének I. pontja szerint)

Az 1. táblázatból is látható, hogy a termékdíjas szabályozás egy adott kereskedelmi csomagoláshoz két kötelezetti csoportot rendelt hozzá:

1. az első belföldi forgalomba hozót (pontosabban a termékdíj törvény 2. § (1) a-c) pontja alá tartozó kötelezettet),
2. illetve annak első továbbforgalmazó vevőjét (azaz a 2. § (1) d) pontja alá tartozó kötelezettet).

Egy adott kereskedelmi csomagolás után az első belföldi forgalomba hozó fizetési kötelezettsége 2 díjtételből tevődik össze:

• egy hulladékhasznosításra vonatkozó díjtételből (H) és
• az ún. egységes díjtételből (E₁).

Ugyanezen kereskedelmi csomagolás után az első továbbforgalmazó vevőnek (kereskedőnek) is keletkezik díjfizetési kötelezettsége, amely

• a rá vonatkozó ún. egységes díjtétel (E₂) alapján számítandó.

2.2. A kötelezettség meghatározása, képletek

A termékdíj-törvény 2. sz. mellékletének 2.1. pontja alapján a termékdíj-fizetési kötelezettség kiszámításának képlete az első belföldi forgalomba hozó esetében:

T = A * (H+E₁)

ahol

T = fizetendő termékdíj[4]

A = a termékdíjköteles termék összes mennyisége (db)

H = hasznosításra vonatkozó termékdíjtétel (Ft/db)

E₁ = egységes termékdíjtétel (Ft/db)

A H+E₁ termékdíjtételek értékeit az 1. táblázat tartalmazza.

A termékdíj-törvény 2. sz. mellékletének 2.2. pontja alapján a termékdíj-fizetési kötelezettség kiszámításának képlete az első továbbforgalmazó vevő esetében:

T = A * E₂

ahol

T = fizetendő termékdíj[5]

A = a termékdíjköteles termék összes mennyisége (db)

E₂ = egységes termékdíjtétel (Ft/db)

Az E₂ termékdíjtételek értékeit az 1. táblázat tartalmazza.

2.3. A kötelezettség keletkezésének időpontja, esetei (példák)

Mikor keletkezik termékdíj-fizetési kötelezettsége az elosztási lánc előbbiekben bemutatott első és második szereplőjének?

• A belföldi előállítású, valamint a Közösségből behozott kereskedelmi csomagolás után az első belföldi forgalomba hozónak az első belföldi értékesítésekor kiállított számlán feltüntetett teljesítés napján, a saját célú felhasználónak a saját célú felhasználás költségként történő elszámolásának napján keletkezik.
• Harmadik országból behozott (importált) kereskedelmi csomagolás után az importőrnek (a kötelezett ekkor a vámadós, vagy a vámszabad terület üzemeltetője) általában a kereskedelmi csomagolású termék szabad forgalomba bocsátásának alkalmával, a vámalakiságok elvégzésekor keletkezik.
• Az elosztási lánc e tekintetben második szereplője az első továbbforgalmazó vevő, akinek termékdíj-fizetési kötelezettsége az első belföldi forgalomba hozó (a termékdíj-törvény 2. § (1) bekezdés a)-c) pontja szerinti kötelezett) által a részére kiállított számlán feltüntetett teljesítés napján keletkezik.

2.3.1 Saját célú felhasználás

Értelemszerűen, amikor egy belföldi előállítású, Közösségből vagy harmadik országból behozott kereskedelmi csomagolás gyártója vagy behozója nem hozza forgalomba a kereskedelmi csomagolású terméket, hanem azt saját célra használja fel, akkor is keletkezik – H+E₁ díjtételek alapján számítandó – díjfizetési kötelezettsége.

Például egy gazdálkodó szervezet üdítőitalokat, ásványvizet, gyümölcslevet stb. vásárol Ausztriában, majd ezt magyarországi székhelyére szállítja, – költségként természetesen elszámolja – abból a célból, hogy az italokat a gazdálkodó dolgozói vagy üzleti partnerei fogyaszthassák majd el. Az italtermékek kereskedelmi csomagolásai után a vonatkozó H+E₁ díjtételek alapján számítandó termékdíj-fizetési kötelezettség keletkezik a költségként történő elszámolás napján.[6] Ebben az esetben, mivel nem történik forgalomba hozatal, nem beszélhetünk első továbbforgalmazó vevőről sem és természetesen a saját célú felhasználónak sem keletkezik E₂ díjfizetési kötelezettsége.

Érdekesebb a helyzet, amikor az előbb említett gazdálkodó szervezet az üdítőitalokat, ásványvizet, gyümölcslevet egy belföldi gyártótól vásárolja meg. Ekkor ugyanis ő az elosztási lánc második szereplője, ő az első továbbforgalmazó vevő. Ám a kereskedelmi csomagolású termékeket nem hozza további forgalmomba, hiszen ebben az esetben is saját felhasználás céljából történik a beszerzés, az italokat a gazdálkodó dolgozói, üzletfelei fogyasztják majd el. Joggal merül fel a kérdés, hogy a beszerzéskor keletkezik-e E₂ díjtétel alapján számított termékdíj-fizetési kötelezettség? A válasz: nem. A gazdálkodó szervezet ugyanis ebben az esetben nem tekinthető a termékdíj-törvény 2. § (1) bekezdés d) pontja alatt nevesített „első továbbforgalmazó vevőnek”, mivel a kereskedelmi csomagolású termékeket nem forgalmazza tovább, azt saját célra használja fel.

Szintén gyakori eset, amikor egy adott gazdálkodó szervezet egy vendéglátó egységet üzemeltet, amely azért vásárolja meg egy belföldi gyártótól a kereskedelmi csomagolású italtermékeket (üdítőitalokat, ásványvizet, gyümölcslevet, sört, bort, alkoholtermékeket stb.) hogy tevékenysége keretében azt a vendéglátó egységbe „látogató” fogyasztóknak tovább értékesítse. A kérdés ebben az esetben úgy merülhet fel, hogy a vendéglátó tevékenységet folytató gazdálkodónak a beszerzéskor keletkezik-e E₂ díjtétel alapján számított termékdíj-fizetési kötelezettsége, ha az italtermékeket eredeti csomagolásukban nem értékesíti tovább, hanem azokat üvegpohárba kiszerelve (kimérve) értékesíti a fogyasztóknak? A válasz ebben az esetben: igen! A vendéglátó egységet üzemeltető gazdálkodó szervezetnek E₂ díjtétel alapján számított termékdíj-fizetési kötelezettsége keletkezik az első belföldi forgalomba hozó „beszerzett” italtermékek kereskedelmi csomagolása után. A kereskedelmi csomagolás tovább forgalmazásának minősül az is, ha az italtermék értékesítése a fogyasztónak kimérve, üvegpohárban történik.

Végezetül még egy lehetséges példa az előbbi esethez kapcsolódva: mi a teendő akkor, amikor a vendéglátó egységet üzemeltető gazdálkodó szervezet a kereskedelmi csomagolású italtermékeket az első belföldi forgalomba hozótól szerzi be, azonban a beszerzett italtermékeknek egy kisebb, de nem elhanyagolható része saját felhasználásra kerül (a dolgozók fogyasztják el, a költségként történő elszámolás megtörténik) és ezen mennyiség számviteli oldalról egyértelműen elkülöníthető a fogyasztók felé továbbértékesített italtermékektől? A válasz: a vendéglátó egységet üzemeltető gazdálkodónak csak a fogyasztók felé továbbértékesített kereskedelmi csomagolású italtermékek után keletkezik E₂ díjtétel alapján számított termékdíj-fizetési kötelezettsége.

2.4. Fogyasztónak értékesítő első belföldi forgalomba hozó

Figyelem! Amennyiben az első belföldi forgalomba hozó (tehát a törvény 2. § (1) a)-c) pontja alá tartozó kötelezett) a kereskedelmi csomagolást kiskereskedelmi értékesítés keretében közvetlenül a fogyasztónak értékesíti, úgy az E2 egységes termékdíjtétellel számított termékdíjat is meg kell fizetnie, tehát ebben az esetben az első belföldi forgalomba hozó termékdíj-fizetési kötelezettsége az alábbiak szerint alakul: T = A * (H+E1+E2)

Tipikus példa a fenti esetre a műanyag (bevásárló-reklám) táska, ahol első belföldi forgalomba hozónak minősül az a kötelezett, aki a forgalmazás helyén, a forgalmazott termékhez műanyag táskát ad a fogyasztó (végfelhasználó) részére. A fogyasztónak adott csomagolásként funkcionáló műanyag táskák esetében pedig nem értelmezhető az „első továbbforgalmazó vevő” fogalma.

Másik példaként említhető egy belföldi italtermék gyártó, aki mintaboltjában közvetlenül a fogyasztóknak értékesíti az általa előállított italtermékeket. Szintén gyakori eset, amikor egy hipermarket (vagy akár egy ital-nagykereskedő) az általa forgalmazott bizonyos italtermékeket külföldről (akár EU-n belülről, akár EU-n kívülről) hozza be, majd ezeket közvetlenül a fogyasztónak értékesíti. Az első belföldi forgalomba hozó mindhárom esetben E₂ díjtétellel számított termékdíjat is fizet.

Fontos megemlíteni azt a két esetet, amikor a kereskedelmi csomagolás után nem kell megfizetni az „E₁” termékdíjtételt, illetve amikor „E₂” termékdíjtétel fizetési kötelezettség nem keletkezik.

2.5. Az E₁ és az E₂ díjtétel megfizetésével kapcsolatos (személyhez kötődő) „kedvezmények”

Kt. 12.§ (7) bekezdése

A termékdíj törvény 12. § (7) bekezdése szerint az első belföldi forgalomba hozónak (tehát a törvény 2. § (1) a-c) pontja alá tartozó kötelezettnek) az „E₁” termékdíjtételt nem kell megfizetnie, amennyiben a kötelezettségébe tartozó kereskedelmi csomagolás mennyisége éves szinten – a kapcsolt vállalkozásnak minősülő kötelezettekkel együttesen számítva – nem nagyobb 75 000 darabnál. Fontos megemlíteni, hogy az előbbi mennyiség kiszámításakor az újrahasználható termékdíjköteles csomagolást csak egyszer kell figyelembe venni!

Az első belföldi forgalomba hozónak az „E₁” termékdíjtételt nem kell megfizetnie, de bejelentési és bevallási kötelezettsége van a vámhatóság felé. A bevallásban azonban csak a forgalomba hozott mennyiséget vallja be, tényleges fizetési kötelezettsége nem keletkezik.

Kt. 12.§ (8) bekezdése

A termékdíj törvény 12. § (8) bekezdése alapján az első belföldi forgalomba hozó első továbbforgalmazó, a továbbforgalmazást kizárólag a fogyasztó számára végző vevőjének „E₂” termékdíjtétel fizetési kötelezettsége nem keletkezik, amennyiben az általa forgalmazott kereskedelmi csomagolás mennyisége nem nagyobb 75 000 darabnál és legfeljebb 50 m² alapterületű üzlethelyiséggel rendelkezik.

Mivel ebbe az esetben „E2” termékdíjtétel fizetési kötelezettség nem keletkezik, ezért sem bejelentési, sem bevallási kötelezettsége nincs a kötelezettnek, ellenben nyilatkoznia kell a csekély összegű támogatás igénybevételéről.

Figyelem! Abban az esetben, amikor az első belföldi forgalomba hozó (tehát a törvény 2. § (1) a-c) pontja alá tartozó kötelezett) a kereskedelmi csomagolást kiskereskedelmi értékesítés keretében közvetlenül a fogyasztónak értékesíti, és az E2 termékdíjtétellel számított termékdíjat is meg kell fizetnie, alkalmazhatja a 12. § (8) bekezdésében bemutatott, alapesetben az első továbbforgalmazó vevőre vonatkozó szabályt, amennyiben az itt leírt feltételeknek megfelel, és a mennyiségre, illetve alapterületre vonatkozó határok az ő esetében is helytállóak!!!

2.6 Csekély összeg ún. de minimis támogatásokra vonatkozó szabályok

A fent bemutatott két eset a termékdíj törvény rendelkezései alapján ún. csekély összegű (de minimis) támogatásnak minősül, amely odaítélésének feltétele, hogy a kötelezett a vámhatóságnak nyilatkozik, hogy a támogatás odaítélésének évében, valamint az előző két pénzügyi év során az általa igénybe vett csekély összegű támogatások összege nem haladja meg a 200.000 eurónak megfelelő forintösszeget, továbbá nyilatkozik arról, hogy nem minősül nehéz helyzetben lévő vállalkozásnak.

Nyilatkozat a csekély összegű támogatás igénybe vételéről: Bármely olyan gazdasági tevékenységet végzőnek, akinek a vámhatósággal nincs egyéb eljárási kapcsolata, és így nem rendelkezik VPID és GLN számmal, a főlap egyéb rovatainak kitöltésével lehetősége van a TNY lap kitöltésére. A kitöltött, kinyomtatott és aláírt főlapot és TNY lapot postai úton kell megküldeni az illetékes Regionális Ellenőrzési Központ számára.

 

A CIKK FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK.  A MÁSODIK RÉSZ AZ ITALTERMÉKEK KERESKEDELMI CSOMAGOLÁSÁVAL KAPCSOLATOS MENTESSÉGI ÉS LEVONÁSI SZABÁLYOKKAL FOGLALKOZIK.