1. MI A CSOMAGOLÁS? MENNYI TERMÉKDÍJAT KELL FIZETNI UTÁNA? HOGYAN LEHET MENTESÜLNI A TERMÉKDÍJ-FIZETÉS ALÓL?

1.1. A csomagolás fogalma

A termékek csomagolása után 2003. január 1. óta kell termékdíjat fizetnie annak, aki a csomagolást belföldön előállítja (tehát aki termékeit becsomagolja) vagy aki a csomagolást – a csomagolt termékkel együtt, annak részeként – az Európai Unió bármely tagállamából behozza és azt forgalomba hozza vagy saját célra felhasználja, illetőleg annak is, aki a csomagolást importálja, vagyis az Európai Unión kívüli országból a csomagolt terméket behozza. 2002. december 31-éig a csomagolóeszközök voltak termékdíj kötelesek és a csomagolóeszköz gyártója, illetve behozója [1] volt a termékdíj-fizetésre kötelezett. Nagyon fontos tehát elkülöníteni egymástól a termékdíjköteles csomagolást (amely mindig együtt jár valamilyen termékkel vagy áruval) és az „üres” csomagolóeszközt, amely önmagában nem termékdíjköteles termék.

A csomagolás definíciója a termékdíj-törvény[2] szerint a következő: külön jogszabályban meghatározott olyan termék, amelyet termékek, áruk beburkolására, befogadására a megóvásuk, kezelésük, szállításuk, csoportosításuk és kínálásuk érdekében használnak. A külön jogszabály a csomagolásról és a csomagolási hulladék kezelésének részletes szabályairól szóló 94/2002. (V. 5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Cskr.), amely a fentieknél bővebben határozza meg a csomagolás fogalmát. E szerint csomagolás 

a)     valamennyi olyan tétel, amelyet a gyártó vagy a felhasználó valamely termék (a nyersanyagtól a feldolgozott termékig) befogadására, megóvására, kezelésére, szállítására és bemutatására (csomagolási funkció) használ, ideértve az ugyanilyen célra használt egyszer használatos tételt;

b)    az a) pontban meghatározottaknak – a csomagolás által biztosított egyéb funkciók sérelme nélkül – megfelelő tételek, kivéve, ha az adott tétel a termék szerves részét képezi és a termék tárolásához, eltartásához vagy megőrzéséhez annak teljes élettartama alatt szükséges, és az egyes alkotóelemeket együttes felhasználásra, fogyasztásra vagy értékesítésre szánták;c)     a forgalmazás helyén történő megtöltésre tervezett és szánt, illetve a forgalmazási helyen eladott vagy megtöltött, csomagolási funkciót ellátó egyszer használatos tételek;d)    a termékre közvetlenül ráakasztott vagy ahhoz rögzített, csomagolási funkciót ellátó kiegészítő elemek, kivéve, ha azok a termékek szerves részét képezik, és az egyes alkotóelemeket együttes fogyasztásra vagy értékesítésre szánták; a csomagolásba beépülő egyéb összetevőket és kiegészítő elemeket azon csomagolás részének kell tekinteni, amelyikbe azokat beépítették.

 I.    fogyasztói (elsődleges) csomagolás, amely a forgalmazás helyén a felhasználóknak[3] való forgalmazás tekintetében egy (forgalmazási) egységet képez (pl. 0,5 literes üveg palack);

II.    gyűjtő- (másodlagos) csomagolás, amely a forgalmazás helyén több forgalmazási egységet foglal össze – függetlenül attól, hogy azok a felhasználók részére együttesen vagy külön kerülnek forgalmazásra –, és amely a terméktől elválasztható anélkül, hogy annak tulajdonságait megváltoztatná (pl. 20 db 0,5 literes üveg palack tárolására alkalmas műanyag rekesz);III.    szállítási (harmadlagos) csomagolás: a fogyasztói vagy gyűjtőcsomagolás kezelését és szállítását, továbbá a fizikai kezelésnél és szállításnál történő károsodás elkerülését elősegítő csomagolás (pl. EUR raklap, fa láda, hullámkarton doboz).

1.2. Termékdíj-fizetési kötelezettség a csomagolás után

A csomagolás után a termékdíjat tömeg alapon kell megfizetni. (Kivételt képez ez alól a csomagoláson belül elkülönített és attól külön kezelendő ún. kereskedelmi csomagolás, amellyel kapcsolatos részletes szabályokról külön cikkekben olvashatnak.) A csomagolás termékdíj-tételei (Ft/kg) anyagfajtánként kerültek meghatározásra, melyeket a termékdíj-törvény 2. sz. melléklete határoz meg az alábbi, 1. táblázat szerint:

A társított (összetett) csomagolás esetén az egyes összetevőkre vonatkozó termékdíjtételt kell alkalmazni, ha azok egymástól fizikai módon szétválaszthatók. Amennyiben a csomagolás fizikai módon összetevőire nem választható szét és legalább 90%-ban egynemű anyagból áll, akkor a teljes tömegére a fő összetevőre vonatkozó termékdíjtételt kell használni. Abban az esetben pedig, ha a csomagolás fizikai módon összetevőire szét nem választható és nincs olyan összetevő, amely a csomagolás tömegének 90%-át eléri, akkor a társított anyagfajtára vonatkozó termékdíjtétel lép életbe.

Az egyes csomagolás anyagfajták természetesen nem azo­nosíthatók be a többi termékkör esetében általánosan használt Kombinált Nómenklatúra szerinti vámtarifaszámokkal, ezért azok a termékdíj-törvény miniszteri szintű végrehajtási rendeletében[4] (a továbbiakban: KTM rendelet) KT kódonként (Kör­nyezetvédelmi Termékdíj Kód) lettek meghatározva. A KT kódok 1-3. számjegyét a 2. táblázat tartalmazza:

2. táblázat: Csomagolás környezetvédelmi termékdíj kódjai (ide nem értve a kereskedelmi csomagolást)

(A teljes KT kód felépítéséhez szükséges még a 4-5. számjegy, az ún. „pénzügyi-státusz kód”, valamint a 6-7. kiegészítő jegy, az ún. „származáskód” ismerete is.)

1.3. A termékdíj alóli mentesség feltételei a csomagolás esetében

A csomagolás után keletkező termékdíj-fizetési kötelezettség alól mentesség szerezhető: a tömeg alapú csomagolás termékdíja alól a ter­mékdíjköteles csomagolásokból képződött hulladék hasznosításával vagy a hasznosításra történő átadás-átvétel tényének igazolásával. A mentesség feltétele, hogy a kötelezett a tárgyévben az általa forgalomba hozott, szabad forgalomba bocsátott, illetve saját célra felhasznált csomagolás mennyiségének megfelelő hulladékmennyiséget begyűjtse, és tárgyévben hasznosítsa. A termékdíj alóli mentesség megszerzésének részletes feltételeit, ezen belül a mentesség eléréséhez előírt minimális hasznosítási arányokat, a 100%-os mentességhez szükséges felső hasznosítási arányokat, valamint az anyagában történő hasznosítási arányokat a termékdíj-törvény másik végrehajtási rendelete, az 53/2003. (IV. 11.) Kormány rendelet[5] (a továbbiakban: Korm. rendelet) tartalmazza.

A mentesség feltételeként előírt hulladék hasznosítási kötelezettség teljesíthető egyéni teljesítőként vagy hasznosítást koordináló szervezethez történő csatlakozással.

Az egyéni teljesítőként megszerezhető mentesség megállapítása a kötelezett kérelmére történik. A mentességi kérelmet ez esetben a tárgyévet megelőző év szeptember 30-áig (illetve az ez időpontot követően kötelezetté vált cégek esetében a kötelezetté válást követő 60 napon belül) lehet benyújtani a székhely szerint illetékes környezetvédelmi felügyelőséghez. A mentességi kérelem tartalmi követelményeit az egyéni teljesítő esetében a Korm. rendelet 2. sz. melléklete tartalmazza. Ez alapján a mentességi kérelemnek tartalmaznia kell az alábbi adatokat:

• név, székhely, GLN szám, VPID szám, adószám, a kapcsolattartó neve, elérhetősége;
• három hónapnál nem régebbi cégbejegyzés vagy cégkivonat vagy vállalkozói engedély hiteles másolata;
• a vállalt hasznosítási arány mértékéről szóló nyilatkozatot;
• a hulladékkezelést ténylegesen végző szervezettel / szervezetekkel kötött szerződések másolata (amennyiben a hulladékkezelést nem az egyéni teljesítő végzi);
• a szerződött hulladékbegyűjtők, hulladékkezelők felsorolása;
• a termékből történő hulladék keletkezésének, valamint a keletkező hulladék kezelési módjának bemutatása;
• az egyéni teljesítő, illetve a hulladékbegyűjtést, hulladékkezelést ténylegesen végző szerződéses partnerek tárgyidőszakban rendelkezésre álló hulladékkezelési kapacitásának bemutatása;
• hulladékkezelést végző szervezetek nyilatkozata a szolgáltatásmegrendelés keretében hasznosított hulladékmennyiségről;
• a benyújtást megelőző négy negyedév anyagmérlegét;
• a kért mentességi időszakra tervezett anyagmérleg adatokat.

A mentességi kérelmet a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium hivatalos lapjában közzétett formanyomtatványon kell benyújtani, amely formanyomtatványt a felügyelőség, illetve a Főfelügyelőség a kötelezett rendelkezésére bocsát.

A kötelezettek másik lehetősége a hasznosítást koordináló szervezeten keresztül megszerzett termékdíj-mentesség. A kötelezettől a mentességi engedéllyel rendelkező hasznosítást koordináló szervezet átvállalja a termékdíj-fizetési kötelezettséget átvállalási szerződés megkötésével, amely átvállalási szerződést az átvállalónak, vagyis a koordináló szervezetnek be kell nyújtania a vámhatósághoz nyilvántartásba vétel céljából. A termékdíj-fizetési kötelezettség a szerződés nyilvántartásba vételét követő hónap első napján száll át az átvállalóra. Ebben esetben a kötelezettnek nem kell külön mentességi kérelmet benyújtania a területileg illetékes környezetvédelmi felügyelőséghez. (A hasznosítást koordináló szervezeten keresztül szerzett termékdíj-mentességről külön cikkben számolunk be.) 

1.4. Mennyiségi határok

Érdemes szót ejteni egy sajátos, a csomagolás termékkörén belül elhatárolt kötelezett-csoportról, amelybe számos kisvállalkozás beletartozik. Ők a Cskr. 6. § (3) bekezdésének hatálya alá tartozó gazdálkodó szervezetek, amelyek a fogyasztók vagy végfelhasználók számára végeznek termékértékesítést és az így általuk becsomagolt termékek fogyasztói (elsődleges) csomagolása éves szinten nem haladja meg az alábbi mennyiségeket: 

• műanyag vagy fém esetén összesen 200 kg-ot,
• papír vagy fa esetén 500 kg-ot,
• üveg esetén 800 kg-ot.

Az évente csak ilyen kis mennyiséget csomagoló kötelezettek mentesülnek a csomagolási hulladék visszavételi és hasznosítási kötelezettségeik alól és a termékdíjas szabályozás is könnyítéseket fogalmaz meg számukra. Így többek között „alanyi jogon” kérhetnek termékdíj-mentességet a területileg illetékes környezetvédelmi felügyelőségtől, ez azonban nem mentesíti őket a vámhatóság felé teljesítendő bejelentkezési és bevallási, valamint a nyilvántartási kötelezettségeik alól. Amennyiben ez utóbbi szabályok hatálya alá tartozó kötelezettek – annak ellenére, hogy hasznosítási kötelezettségük nincs – hasznosítást koordináló szervezethez csatlakoznak, mentességi kérelmet természetesen nem kell beadniuk, hiszen az átvállalási szerződés hatályba lépésével – teljes vagy részleges – mentességet szereznek a termékdíjfizetés alól.

2. KI A KÖTELEZETT? MIKOR KELETKEZIK A KÖTELEZETTSÉG?

2.1. A kötelezetti kör

Az, hogy a termékdíj törvény szerint ki a termékdíj megfizetésére kötelezett, és kötelezettsége mikor keletkezik az alábbi szempontoktól függ:

• A termékdíjköteles termék származásától: belföldi előállítás, EU-ból történő behozatal, EU-n kívülről (harmadik országból) történő behozatal;
• A termékdíjköteles termékkel végzett tevékenységtől: belföldi értékesítés, saját célú felhasználás;
• A termékdíjköteles termék fajtájától.

• Belföldi előállítású csomagolás első belföldi forgalomba hozatala (belföldön gyártott csomagolt termék értékesítése) esetén a termékdíj-fizetésre kötelezett az első belföldi forgalomba hozó.

• Belföldi előállítású csomagolás saját célú felhasználásának költségként való elszámolása esetén a termékdíj-fizetésre kötelezett a saját célú felhasználó. Ez abban az esetben lehetséges, ha a termék gyártója (csomagolás előállítója) egyben a saját célú felhasználó is, tehát nem történik forgalomba hozatal (pl. vállalaton belüli csomagolási tevékenység áruk, félkész termékek védelmére, szállítására, telephelyek közötti mozgatására).

• Az EU bármely tagállamából behozott csomagolás első belföldi forgalomba hozatala (EU-ból behozott csomagolt termék értékesítése) esetében a termékdíj-fizetésre kötelezett az első belföldi forgalomba hozó.

• Az EU bármely tagállamából behozott csomagolás saját célú felhasználása esetében a termékdíjfizetésre kötelezett a saját célú felhasználó. Ez abban az esetben lehetséges, ha a termék behozója egyben a saját célú felhasználó is, tehát nem történik forgalomba hozatal (pl. saját célú felhasználásnak minősül az az eset, amikor az EU-ból behozott csomagolt termék kicsomagolásra kerül és ennek során a szállítási vagy gyűjtőcsomagolásból csomagolási hulladék keletkezik).

• Az EU-n kívülről, azaz harmadik országból behozott (importált) termékdíjköteles termékeknél (jelen esetben az EU-n kívülről behozott csomagolt termék) a vámjogszabályok szerinti vámadós, illetve a vámszabad terület üzemeltetője a kötelezett 2009.12.31-ig. (2010.01.01-től az import során is önadózással, bevallással kell teljesíteni a kötelezettségeket, azonosan a Közösségi behozatallal. szerk.)

2.2. A kötelezettség keletkezésének időpontja

A termékdíj törvény természetesen azt is meghatározza, hogy a termékdíj-fizetési kötelezettség mely időpillanatokban keletkezik.

• A belföldi előállítású, valamint az EU-ból behozott termékdíjköteles csomagolás esetén a kötelezettség keletkezésének időpontja a kötelezettnek az első belföldi értékesítésekor kiállított számlán feltüntetett teljesítés napja.

• A belföldi előállítású, valamint az EU-ból behozott termékdíjköteles csomagolás saját célú felhasználása esetében a termékdíj-fizetési kötelezettség a költségként való elszámolás napján (vagy kicsomagoláskor a csomagolási hulladék keletkezésének napján) keletkezik.

• Az importált termékdíjköteles csomagolás utáni termékdíj-fizetési kötelezettség a szabad forgalomba bocsátás alkalmával, a vámalakiságok elvégzésekor, valamint az ezzel egy tekintet alá eső vámhatósági intézkedések céljából benyújtott vámáru-nyilatkozat vagy kérelem elfogadásának napján keletkezik 2009.12.31-ig. (2010.01.01-től az import során is önadózással, bevallással kell teljesíteni a kötelezettségeket, azonosan a Közösségi behozatallal. szerk.)