II. rész:

Szabályok és díjtételek 2005-2010 évek között

 

A szakcikk I. része külön lapon található.

3. Tömeg alapú csomagolás 2005-2010

3.1. Tömeg alapú csomagolás díjtételei 2005-2010

Láttuk, hogy a csomagolásnak felhasználási céltól függően különböző típusai vannak, illetve, hogy a termékdíj szempontjából két csoportba sorolhatóak, azonban ezidáig nem esett szó arról, hogy a csomagolás az anyagától függően is megkülönböztetésre kerül a szabályozásban.

A csomagolás termékdíjtételét a Kt. 2. számú melléklete tartalmazza: 

A  termékhez fűződő KT-kódot a KTM rendelet 7. számú melléklete tartalmazza, mely 2005-től több alkalommal változott!

A Kt. 12. § (2) bekezdése szabályozza azt, hogy összetett vagy társított csomagolások esetében melyik díjtételt kell alkalmazni (ez a szabály nem változott):

a) ha az fizikai módon összetevőire szétválasztható, az egyes összetevőkre vonatkozó termékdíjtételt,

b) ha az fizikai módon összetevőire szét nem választható és legalább 90%-ban egynemű anyagból áll, a csomagolás teljes tömegére a fő összetevőre vonatkozó termékdíjtételt,

c) ha az fizikai módon összetevőire szét nem választható és nincs olyan összetevő, amely a csomagolás tömegének 90%-át eléri, a társított anyagokra vonatkozó termékdíjtételt kell alkalmazni.

A Kt. értelmező rendelkezései között megtalálható a rétegzett italcsomagolás definiciója, miszerint az a legalább 75%-ban papír alapanyagú (karton) csomagolás, amely aszeptikus technológiával töltött folyékony élelmiszer tárolására szolgál. Ennek az anyagnak a felhasználása csomagolásként a jogszabály változások következében hol sima tömeg alapú csomagolásnak, hol kereskedelmi csomagolásnak volt tekintendő. Pl.: 100 %-os narancslé rétegzett fogyasztói csomagolása 2006-ban sima csomagolás, 2010-ben kereskedelmi csomagolás.

 

3.2 Tömeg alapú csomagolás mentessége 2005-2010

A csomagolás tömeg alapú termékdíja alól zöldhatósági mentességi engedéllyel, vagy hasznosítást koordináló szervezettel kötött termékdíj átvállalási szerződéssel is lehetett mentesülni. A mentességi engedélyre vonatkozó szabályokat a Korm. rendelet tartalmazza, e helyütt, csak a csomagolás vonatkozásában teljesítendő arányok ismertetésére kerül sor: (A hasznosítási arányok változtak évről, évre, és valószínűleg adó elévülési időn belül nem lesz szükség ezek ismeretére, ezért csak a hatáskör átvételtől, azaz 2008-tól kezdődő időszakot írom le. Fontos, hogy egyes időszakokban 100 %-os hasznosítási arány, máskor a felső hasznosítási arány volt szükség a teljes mentességhez. (Az egyes időszakokban érvényes szabályokat tartalmazó részletes táblázat külön cikkben található meg portálukon.)

Csomagolás esetében 2008-tól:

ba) Csomagolás esetében, ide nem értve a kereskedelmi csomagolás „Ú” és „k” díjtételét, azaz tömeg alapú csomagolás és „H” díjtétel a kereskedelmi csomagolásnál:

A termékdíjköteles csomagolásból keletkező hulladékok közül a külön jogszabályban meghatározott veszélyes csomagolási hulladékokra az anyagában történő hasznosítási kötelezettség teljesítése nem vonatkozik, csak a hasznosítási kötelezettség.

baa) Egyéni teljesítő esetében

A csomagolás termékdíja alóli mentesség feltétele, hogy a kötelezett anyagfajtánként legalább az alábbi táblázat szerinti aránynak megfelelő hulladékcsomagolást hasznosít oly módon, hogy a hasznosítás mértéke csomagolás anyagonként, illetve az anyagában történő hasznosítás mértéke anyagonként (h_a) eléri a táblázatban szereplő alábbi arányokat:

Év	2008		2009

 

Anyagában történő hasznosítási arány (csomagolás anyagonként) (ha)	35%	40%
Minimális hasznosítási arányok (csomagolás anyagonként)
Papír	53%	54%
Fa	53%	54%
Üveg	53%	54%
Műanyag	53%	54%
Társított	53%	54%
Fém (beleértve az alumíniumot is)	53%	54%
Alumínium	53%	54%

bab) Hasznosítást koordináló szervezet esetében

A csomagolás termékdíja alóli mentesség feltétele, hogy a kötelezett a kötelezettségébe tartozó csomagolásmennyiség - legalább az alábbi táblázat szerinti - arányának megfelelő hulladékcsomagolást hasznosít (h_m) oly módon, hogy az anyagában történő hasznosítás mértéke a teljes mennyiség vonatkozásában (h_a) és a hasznosítás csomagolás anyagonként eléri a táblázatban szereplő alábbi arányokat:

Év	2008	2009

 

Minimális hasznosítási arány (hm)	53%	54%
Anyagában történő hasznosítási arány (ha)	35%	40%
Minimális hasznosítási arányok (csomagolás anyagonként)
Papír	60%	60%
Fa	15%	15%
Üveg	25%	32%
Műanyag	20%	21%
Társított	20%	21%
Fém (beleértve az alumíniumot is)	50%	50%
Alumínium	27%	29%

2008-ban a minimális hasznosítási arány a Korm. rendelet 1. számú melléklete II. része szerint 80 %-os mentességet nyújtott, a teljes mentességhez el kellett érni az 55%-os ún. felső hasznosítási arányt. 2009-ben a felső hasznosítási arány 56%-ra emelkedett, és a gazdasági válságra tekintettel azon 2010-ben sem változtattak.

Csomagolás esetében 2010-ben

A termékdíjköteles csomagolásból keletkező hulladékok közül a veszélyes hulladékkal kapcsolatos tevékenység végzésének feltételeiről szóló külön jogszabály szerinti veszélyes csomagolási hulladékokra az anyagában történő hasznosítási kötelezettség teljesítése nem vonatkozik, csak a hasznosítási kötelezettség.

ba) Egyéni teljesítő esetében

A saját célú felhasználás során keletkező csomagolás termékdíja alóli mentesség feltétele, hogy a kötelezett a saját célú felhasználás során keletkező csomagolási hulladékot - ideértve a hulladékká vált kereskedelmi csomagolást - anyagfajtánként elkülönítve összegyűjtse, és azt az alábbi táblázatban szereplő arányban anyagában hasznosítsa:

Év	2010	2011	2012
Minimális hasznosítási arány (hm)	54%	57%	60%
Anyagában történő hasznosítási arány (ha)	40%	47%	55%

A forgalomba hozatal során keletkező csomagolás termékdíja alóli mentesség feltétele, hogy a kötelezett a forgalomba hozott csomagolási hulladékot - ideértve a hulladékká vált kereskedelmi csomagolást - anyagfajtánként elkülönítve összegyűjtse, és azt a bb) pont szerinti táblázatban szereplő arányban anyagában hasznosítsa, továbbá a termékdíj-fizetési kötelezettsége 2,5%-ának megfelelő összeget a környezettudatos gondolkodás ösztönzése érdekében tájékoztató tevékenységre fordítsa és a 7/A. § (1) bekezdésének b) pontjában foglaltakat teljesítse.

Fontos, hogy 2010-ben első alkalommal került bevezetésre az egyéni teljesítőként mentességi engedéllyel rendelkező kötelezettek számára a tájékoztató tevékenység és a lakossági szelektív hulladékgyűjtésből származó hulladék hasznosításának feladata, hogy a kétfajta mentességi engedély feltételei (egyéni és koordináló szervezeté) egységesítésre kerüljenek.

A forgalmazás helyén, a forgalmazott termékhez adott 3923 21 és 3923 29 vámtarifaszámú, a csomagolásról és a csomagolási hulladék kezelésének részletes szabályairól szóló külön jogszabály szerinti műanyag zsák és zacskó (ideértve a kúp alakút is) - kivéve a műanyag (bevásárló-reklám) táska - csomagolás esetében a teljes mentesség további feltétele, hogy a kötelezett ezzel megegyező használati célú, környezetbarát védjeggyel rendelkező csomagolást, a csomagolás helyén az alábbi arányban („mt”) hoz forgalomba.

Év	2010	2011	2012
„mt”	30%	40%	50%

A műanyag zsákok, zacskók 2009. június 1-jétől a sima tömeg alapú csomagolás termékkörbe tartoznak, és abba tartoznak 2010/2011-ben is, de a mentességi szabályok ezen a téren megváltoztak. Alapesetben a 36 Ft/kg tömeg alapú díjtétel 80%-ára szerezhető mentesség a műanyag zsákok, és zacskók esetében (fontos, hogy ezek az eladási helyen megtöltésre szánt zacskók!) hasznosítást koordináló szervezeten keresztül, vagy mentességi engedéllyel. A 80%-os mentesség a felső hasznosítási kötelezettség teljesítésével szerezhető meg, a teljes mentességhez többlet feltételt kell biztosítani, miszerint ha a csomagolás helyén forgalmazott/adott műanyag zacskók, zsákok legalább 30%-a 2010-ben környezetbarát védjeggyel rendelkezik, akkor külön – a fennmaradó 20%-ra is teljes mentességet biztosító – mentességi engedélyt lehet kérni. (A szakma által ezek „beltéri zacskónak” nevezett termékek, ezeket adják pl.: a péksütemény mellé.)

bb) Hasznosítást koordináló szervezet esetében

A csomagolás termékdíja alóli mentesség feltétele, hogy a kötelezett a kötelezettségébe tartozó csomagolásmennyiség - legalább az alábbi táblázat szerinti - arányának megfelelő hulladékcsomagolást - ideértve a hulladékká vált kereskedelmi csomagolást - hasznosít (hm) oly módon, hogy az anyagában történő hasznosítás mértéke a teljes mennyiség vonatkozásában (ha) és a hasznosítás csomagolás anyagonként is eléri a táblázatban szereplő alábbi arányokat:

Év	2010	2011	2012
Minimális hasznosítási arány (hm)	54%	57%	60%
Anyagában történő hasznosítási arány (ha)	40%	47%	55%
Minimális hasznosítási arányok (csomagolás anyagonként)
Papír	60%	60%	60%
Fa	15%	16%	17%
Üveg	32%	45%	60%
Műanyag	21%	22%	23%
Társított	21%	22%	23%
Fém (beleértve az önállóan elszámolható alumíniumot is)	50%	52%	55%
Alumínium	29%	35%	40%

Újrahasználható termékdíj köteles termék esetén a hasznosítási kötelezettség alapjának korrekciója:

A =  Ae+Auk, ahol

Auk = F-(V-S)

Ae: az egyszer használható termékdíj köteles termékösszetevő mennyisége

Auk: az újrahasználható termékdíj köteles termékösszetevő korrigált mennyisége

F: a forgalomba hozott újrahasználható mennyiség

V: a visszagyűjtött újrahasználható mennyiség

S: a visszagyűjtött újrahasználható mennyiségből leselejtezett mennyiség

A fenti képlet bonyolultnak tűnik, de valójában nem az. Az újrahasználható csomagolás esetében eltér egymástól a termékdíj kötelezettség keletkezése, és a hasznosítási feladat. Újrahasználható csomagolás vonatkozásában valójában a selejtet és a vissza nem gyűjtött tételeknek megfelelő mennyiséget kell hasznosítani.

4. Kereskedelmi csomagolás

4.1 Kereskedelmi csomagolás 2005-2008.

A kereskedelmi csomagolás: 2005. január 01-jétől 2008. december 31-ig a Kt. a 20. § zs) pontjában a kereskedelmi csomagolást így határozta meg:

„alkoholtermék, sör, bor, köztes alkoholtermék, üdítőital, szörp, ásványvíz, kristályvíz, szikvíz, valamint az ivóvíz - a csomagolásról és a csomagolási hulladék kezelésének részletes szabályairól szóló 94/2002. (V. 5.) Korm. rendelet 2. § (2) bekezdésének a) pontja szerinti, azaz elsődleges fogyasztói - csomagolása, továbbá a műanyag (bevásárló-reklám) táskák.”

4.1.1. Italtermékek köre 2005-2008

A fent megfogalmazott italterméket nem definiálta pontosan a Kt., van köztük olyan is, mely valójában márkanév. A vámhatóság a hatáskör átvételét követően érzékelvén a problémát a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériummal együttesen értelmezte a Kt.-t, melynek eredményeként több állásfoglalás is született.

1.)   Sör

Az egyéb jogszabályokban, normákban (vámtarifa, jövedéki szabályok, Magyar Élelmiszerkönyv rendelkezései) megtalálható fogalmak közül a legpontosabb, és ezért a termékdíj vonatkozásában alkalmazandó a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Jöt.) 75. §-ában megadott fogalom miszerint:

„sör alatt a 2203 vámtarifaszámú terméket, továbbá a 2206 vámtarifaszám alatti termékekből a sör és az alkoholmentes italok elegyét kell érteni, amennyiben tényleges alkoholtartalma meghaladja a 0,5 térfogatszázalékot.”

Jövedéki szempontból a tarifaszám mellett a tényleges alkoholtartalom a mérvadó, így a Jöt. fogalmának átvétele azt jelenti, hogy az alkoholmentes sör, amennyiben alkoholtartalma nem éri el a törvényben meghatározott térfogatszázalékot, úgy a termékdíj szempontjából sem minősül sörnek.

2.)   Ásványvíz, forrásvíz, ivóvíz, szikvíz, dúsított, ízesített víz stb.:

A Kt. 20. § zs) pontja ásványvíz, kristályvíz, szikvíz, ivóvíz termékeket különböztet meg, azonban nincs sem pontos definíció, sem utaló szabály arra vonatkozóan, hogy ezen kifejezések alatt mit kell érteni, ezért szintén az egyéb jogszabályokban rögzített fogalmakat kell megvizsgálni. Figyelemmel arra, hogy a törvény felsorolása taxatív, és csak az ott szereplő termékek tartozhatnak a kereskedelmi csomagolás fogalom alá, így annak megvizsgálása szükséges, hogy az egyes ágazati szabályok a különböző italtermékekeket mely kategóriába sorolják.

A természetes ásványvíz, a forrásvíz, az ivóvíz, az ásványi anyaggal dúsított ivóvíz és az ízesített víz palackozásának és forgalomba hozatalának szabályairól szóló 65/2004. (IV. 27.) FVM-ESzCsM-GKM együttes rendelet tartalmazza az emberi fogyasztásra szánt különböző vizekre vonatkozó részletes szabályokat. A rendelet 2. §-ának fogalomértelmezésében a természetes ásványvíz, forrásvíz, ivóvíz és szikvíz, valamint a különböző dúsított vizek definíciója található meg, miszerint

„a) természetes ásványvíz: természetes állapotában emberi fogyasztásra szánt, a 3. § szerint hivatalosan elismert víz, amely

1. védett, felszín alatti vízadó rétegből - egy vagy több természetes vagy mesterségesen feltárt forrásból vagy kútból - származik,

2. eredendően szennyeződésmentes,

3. ásványianyag- és nyomelem-tartalma, valamint egyéb összetevőinek következtében egészségügyi szempontból előnyös tulajdonságokkal rendelkezik, és egyértelműen megkülönböztethető az ivóvíztől,

4. összetétele és hőmérséklete közel állandó, vagy a természetes ingadozás határain belül van,

5. az 1. számú mellékletben felsorolt összetevőinek mennyisége palackozáskor nem haladja meg az ott megengedett határértékeket,

6. mikrobiológiai szempontból megfelel az 5. § előírásainak;

b) forrásvíz: természetes állapotában emberi fogyasztásra szánt víz, amely megfelel a 10. § előírásainak;

c) ivóvíz: emberi fogyasztásra szánt víz, amely megfelel az ivóvíz minőségi követelményeiről és az ellenőrzés rendjéről szóló 201/2001. (X. 25.) Korm. rendelet előírásainak,

d) szikvíz: olyan szén-dioxiddal dúsított ivóvíz, amelyet szifonfejes palackban hoznak forgalomba;

e) dúsított, ízesített, vagy dúsított és ízesített víz: emberi fogyasztásra szánt víz, amelyet természetes ásványvíz, forrásvíz vagy ivóvíz

- dúsításával,

- ízesítésével, vagy

- dúsításával és ízesítésével

állítanak elő.”

A dúsított, ízesített víz a rendelet értelmében tehát az alapanyagként felhasznált víznek megfelelően annak egy fajtája, a szikvíz pedig lényegében ivóvíz, ennek megfelelően ez a három termék a kereskedelmi csomagolás hatálya alá tartozik. A Kt-ban megtalálható fogalmak közül a kristályvíz nem jogi kategória, hanem egy bizonyos termék megnevezése, azaz márkanév.

A jogértelmezés során a forrásvíz megítélése kérdéses, mivel a hivatkozott együttes rendelet alapján a forrásvizek egy része nem minősül természetes ásványvíznek. Az ivóvíz minőségi követelményeiről és az ellenőrzés rendjéről szóló 201/2001. (X. 25.) Korm. rendelet alapján a forrásvíz, melyet kereskedelemben árusítanak (és a kereskedelmi csomagolás szempontjából ez a mérvadó) ivóvíznek minősül, így a kereskedelmi forgalomba hozott palackozott forrásvízre a kereskedelmi csomagolásra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

Figyelemmel arra, hogy a gyógyvíz fogalom a Kt-ban nem szerepel, arra, hogy a természetes gyógytényezőkről szóló 74/1999. (XII. 25.) EüM rendelet alapján a gyógyvíz nem az ivóvíz egy fajtája valamint arra, hogy a Kt. taxatív felsorolása kizárja a kiterjesztő értelmezést a gyógyvizek még palackozott formában sem tartoztak a kereskedelmi csomagolás hatálya alá.

3.)   Energiaital

A Kt. 20. § zs) pontja ezen termékkör vonatkozásában szintén nem tartalmazott pontos definíciót, vagy utaló szabályt, azonban ez esetben a gyümölcsitalokra, üdítőitalokra vonatkozóan sem közösségi, sem nemzeti jogszabály nem volt hatályban, előállításuk a minden élelmiszerre vonatkozó általános szabályok szerint történt. Az élelmiszerek jelölésének általános szabályait az élelmiszerek jelöléséről szóló, többször módosított 19/2004. (II. 26.) FVM-ESZCSM-GKM együttes rendelet, az egyes élelmiszerekre vonatkozó külön szabályokat pedig termék-specifikus rendeletek, a Magyar Élelmiszerkönyv előírásai és irányelvei tartalmazzák, de az üdítőitalok vonatkozásában nincs termék-specifikus szabály. Az általános jelölési szabályok alkalmazásakor gyakran felmerültek értelmezési problémák, ezért a Magyar Élelmiszerkönyv Bizottság Gyümölcslevek, Üdítőitalok Szakbizottsága útmutatót dolgozott ki, mely FVM Értesítőben, továbbá a minisztérium hivatalos honlapján került publikálásra. Eszerint az üdítőital lényegében olyan alkoholmentes ital, amely 12 %-nál kevesebb gyümölcslevet, növényi kivonatot, vagy ezek keverékét, alapanyagként forrásvizet, ásványvizet, ivóvizet, hozzáadott anyagként cukrot, édesítőanyagot, aromákat, savakat, beleértve a szénsavat is tartalmaz, (azaz nem tartozik az élelmiszerkönyv szerinti gyümölcslé kategóriába). Az útmutató megengedi a fantázianevek alkalmazását, azonban ez nem helyettesíti az üdítőital megnevezést. A jelölési útmutató alapján elviekben az energiaitalokon is alkalmazni szükséges azon jelölést, hogy szénsavas üdítőital, azonban jelenleg is van a kereskedelemben olyan termék, mely az üdítőital megnevezést nem tartalmazza. Figyelemmel arra, hogy a jelölési útmutató nem jogi norma, így jogi kötőereje nincs, így az energiaital abban az esetben, ha annak csomagolásán szerepelt a szénsavas üdítőital megnevezés akkor kereskedelmi csomagolás alá tartozó termék volt, ha ez a jelölés nem volt feltüntetve, akkor tömeg alapon kellett a termékdíjat kiszámolni.

4.)   Bor

A Kt. többször hivatkozott rendelkezése a bor fogalmát sem részletezte. Figyelemmel a Jöt. pontos definíciójára ebben az esetben is a Jöt. fogalma volt alkalmazandó. A 79. § (1) bekezdése szerint bor alatt kell érteni:

„a) a 2204, 2205 vámtarifaszám alá tartozó terméket - a pezsgő kivételével -, amennyiben

1. tényleges alkoholtartalma 1,2 térfogatszázaléknál több, de legfeljebb 15 térfogatszázalék és kizárólag erjedéssel keletkezett,

2. tényleges alkoholtartalma 15 térfogatszázaléknál több, de legfeljebb 18 térfogatszázalék, kizárólag erjedéssel keletkezett és adalékanyagot nem tartalmaz;

[a továbbiakban az a) pont: szőlőbor];

b) a 2204, 2205 vámtarifaszám alá tartozó terméket - a pezsgő kivételével -, amennyiben tényleges alkoholtartalma 1,2 térfogatszázaléknál több, de legfeljebb 10 térfogatszázalék és nem kizárólag erjedéssel keletkezett;

c) a 2206 vámtarifaszám alá tartozó terméket - a sör kivételével -, amennyiben

1. tényleges alkoholtartalma 1,2 térfogatszázaléknál több, de legfeljebb 10 térfogatszázalék,

2. tényleges alkoholtartalma 10 térfogatszázaléknál több, de legfeljebb 15 térfogatszázalék és kizárólag erjedéssel keletkezett

[a továbbiakban a b)-c) pont együtt: egyéb bor] [a továbbiakban a)-c) pont együtt: bor].”

A mustnak külön figyelmet érdemes szentelni. Jövedéki szempontból a must, melyben a természetes erjedési folyamat már megindult, és a tényleges alkoholtartalom eléri az 1,2 térfogatszázalékot szőlőbornak tekintendő, és ennek megfelelően a kereskedelmi csomagolás hatálya alá tartozó termék. Egyéb esetben a préseléssel nyert folyadék nem tartozik a Jöt. hatálya alá, ilyenkor tarifális értelemben a must lényegében a hozzáadott cukortartalom függvényében gyümölcslé (2009 vtsz), vagy más alkoholmentes ital (2202 vtsz), a Magyar Élelmiszerkönyv szerinti meghatározásokat figyelembe véve pedig, mivel 12 % gyümölcstartalomnál nagyobb arányban van jelen szőlő, illetve egyéb gyümölcs így gyümölcslé. Ezáltal nem tartozik az üdítőital kategóriába, így nem a Kt. kereskedelmi csomagolás hatálya alá tartozó termék volt.

5.)   Alkoholtermék, köztes alkoholtermék

A Kt. hivatkozott 20. § zs) pontja használja az alkoholtermék, köztes alkoholtermék fogalmakat. Az értelmezés során a mögöttesen alkalmazandó szabály a Jöt. 72. § és 92. §-a.

Alkoholtermék alatt:

„a) 2204, a 2205, a 2206 vámtarifaszámú, 22 térfogatszázaléknál nagyobb alkoholtartalmú,

b) a 2207 és a 2208 vámtarifaszámú, 1,2 térfogatszázaléknál nagyobb alkoholtartalmú,

c) a 2207 és 2208 vámtarifaszámú terméket oldott vagy oldatlan állapotban tartalmazó, 1,2 térfogatszázalékot meghaladó alkoholtartalmú, az a) és b) pontban említett vámtarifaszámok alá nem tartozó terméket kell érteni. Ez a fogalom megegyezik a Kt-ban használt fogalommal.”

Köztes alkoholtermékek alatt:

„a) a habzó köztes alkoholtermék, és

b) a nem habzó köztes alkoholterméket kell érteni.

Habzó köztes alkoholtermék alatt a nem dróttal vagy szalaggal rögzített, nem gomba formájú dugóval lezárt, 20 °C-on oldott állapotban jelen lévő, szén-dioxid által előidézett 3 bar vagy annál nagyobb túlnyomású olyan italt kell érteni, amely - a sör, a bor és a pezsgő kivételével - a 2204, 2205 és 2206 vámtarifaszám alá tartozik, amennyiben tényleges alkoholtartalma 1,2 térfogatszázaléknál több, de legfeljebb 22 térfogatszázalék.”

Nem habzó köztes alkoholtermék alatt

„a sör, a bor, a pezsgő és a habzó köztes alkoholtermék kivételével - a 2204, 2205 és 2206 vámtarifaszám alá tartozó terméket kell érteni, amennyiben tényleges alkoholtartalma 1,2 térfogatszázaléknál több, de legfeljebb 22 térfogatszázalék.”

Összefoglalóan annyit érdemes elmondani, hogy ahol a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. vi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Jöt.) hatálya alá tartozó termékről van szó (sör, bor, köztes alkoholtermék, alkoholtermék), ott a Jöt. definiciója a mérvadó, míg üdítő ital alatt a Magyar Élelmiszerkönyv alapján 12 % alatti gyümölcstartalommal rendelkező, és üdítő italként megjelölt italokat értjük.

Természetesen az állásfoglalások és jogértelmezések nem feltétlenül elégségesek, azért 2009-től a Kt. vámtarifaszám szerinti bontásban határozta meg az egyes, kereskedelmi csomagolásba tartozó italtermékeket, mellyel egyidejűleg ki is bővült az ide sorolható termékek köre (pl.: pezsgő, energia italok, melyeken nem volt feltüntetve az „üdítő ital” megjelölés, egyes tejalapú italok, teljes gyümölcslevelek).

4.1.2. Műanyag bevásárló/reklám táska 2005-2008

A műanyag (bevásárló) reklám táska fogalmát 2009-ig a Kt. nem tartalmazta, a definíciót a KTM rendeletben, a termékdíjköteles termékeket felsoroló 4. számú melléklet legvégén találtuk meg.

„Műanyag zsák és zacskó (beleértve a kúp alakút is) (az eladási helyen történő megtöltésre tervezett és szánt zsák és zacskó, valamint az eladás helyén eladott, megtöltött vagy ott történő megtöltésre tervezett és szánt eldobható zsák és zacskó, amennyiben csomagolási funkciót lát el) etilénpolimerekből (ex 3923 21 00 vtsz.)

Műanyag zsák és zacskó (beleértve a kúp alakút is) (az eladási helyen történő megtöltésre tervezett és szánt zsák és zacskó, valamint az eladás helyén eladott, megtöltött vagy ott történő megtöltésre tervezett és szánt eldobható zsák és zacskó, amennyiben csomagolási funkciót lát el) más műanyagból (ex 3923 23)”

A KTM rendelet alapján ebbe a kategóriába tartoztak nem csak a „füles reklám táskák”, hanem valamennyi egyéb zacskó is!

Figyelem! 2009. június 1-jétől az eladás helyén felhasznált műanyag zsákok és zacskók kikerültek a kereskedelmi csomagolás termékkörből, és emiatt azóta a 36 Ft/kg, sima tömeg alapú csomagolás termékdíj tételét kell megfizetni ezekre a termékekre.

 

4.1.3. Díjtételek 2005-2008

A csomagolás és a kereskedelmi csomagolás megkülönböztetése 2005-2008. évben:

A „H” az „Ú” és a „k” díjtétel együttes alkalmazása ezen időszakban egy kötelezettnél egy terméket illetően kizárt volt.

A kereskedelmi csomagolás díjtételei 2005-2008. között nem változtak (a „H” díjtétel függött az anyagtól, az űrtartalomtól és a csomagolás formájától, az „ú” és „k” díjtétel függött a becsomagolt italterméktől és az újrahasználati aránytól)

a) „H” díjtétel

Termékdíjköteles csomagolás	Termékdíjtétel (Ft/db)
Műanyag palack 1,5 literig	10
Műanyag palack 1,5 liter felett	20
Műanyag (bevásárló-reklám) táska 3 literig	3
Műanyag (bevásárló-reklám) táska 3,001-20 liter között	10
Műanyag (bevásárló-reklám) táska 20 liter felett	25
Üveg 1 literig	3
Üveg 1 liter felett	10
Társított csomagolás 1,5 literig
Rétegzett italcsomagolás	12
Egyéb		25
Társított csomagolás 1,5 liter felett
Rétegzett italcsomagolás	25
Egyéb		45
Fémdoboz 1,0 literig	30
Fémdoboz 1,0 liter felett	60

 b) „ú” és „k” díjtétel

Termékdíjköteles csomagolás		Termékdíjtétel (Ft/%/db)
	Műanyag palack 1,5 literig	0,25
	Műanyag palack 1,5 liter felett	0,45
	Üveg 1 literig	0,25
	Üveg 1 liter felett	0,45
	Társított csomagolás 1,5 literig
	Rétegzett italcsomagolás	0,20
	Egyéb		0,50
	Társított csomagolás 1,5 liter felett
	Rétegzett italcsomagolás	0,40
	Egyéb		0,80
	Fémdoboz 1,0 literig	0,25
	Fémdoboz 1,0 liter felett	0,45

A műanyag palack fogalmának jogértelmezésére a Kt. nem adott konkrét fogalmi meghatározást.

A 2008. évre vonatkozóan a Vámigazgatóság által meghatározott műanyag palack fogalom vált általánossá: „a jogalkotó a termékdíj-köteles csomagolás kategóriák kialakításánál nem tett különbséget a különböző csomagolási egységek között, hanem minden csomagolási formára a "palack" kifejezést használja. A műanyag palack kereskedelmi csomagolás alá nem lehet szűk körűen a kizárólag palackba töltött és forgalmazott termékeket sorolni, hanem ide kell érteni minden olyan fogyasztói (elsődleges) csomagolást is, melybe a Kt. 20. § zs) pontjában feltüntetett terméket csomagolnak, függetlenül a csomagolás alakjától. Ezen álláspontot támasztja alá a Harmonizált Áruleíró és Kódrendszer Nómenklatúra 39. Árucsoportjának tarifális besorolása, valamint az ehhez az árucsoporthoz fűzött magyarázó megjegyzés is, mely azonos vámtarifaszám alá sorol minden olyan műanyagból készült árut, melyet bármilyen termék csomagolására és szállítására használhatnak. A magyarázó megjegyzés itt példaként az alábbi termékeket sorolja fel: hordó, ballon, kanna, palack és flakon.

Amennyiben nincs mentessége a kötelezettnek a „H”, valamint az „Ú” és „k” díjtétel meghatározása nem bonyolult, egyszerűen a fenti táblázatban szereplő díjtételt meg kell szorozni a darabszámmal.

A kereskedelmi csomagolás után darab alapú termékdíj az „Ú” díjtétel alapján:

Ez abban az esetben fizetendő amennyiben a töltött mennyiség éves szinten meghaladja a következő mennyiségeket:

- bor esetében 10.000 darab,

- alkoholtermék, köztes alkoholtermék, sör, alkoholmentes sör, nem szénsavas üdítő, szörp esetében 75.000 darab,

- szénsavas üdítő, ásványvíz, kristályvíz, szikvíz, ivóvíz esetében 200.000 darab.

A fenti szabály kvázi mentesülési szabálynak tekinthető, melyet a 2009-es Kt. módosítás ún. csekély összegű, vagy de minimis támogatásnak tekintett. Fontos, hogy ez a szabály kizárólag a termékdíj befizetése alól mentesít, bevallani természetesen be kellett a mennyiségeket.

2008. évben a kereskedelmi csomagolásba tartozó italtermékek esetében fizetendő továbbforgalmazó vevői kötelezettséget a „k”, mint „kereskedő” díjtétel jelentette.

Nem kell a „k” alapján termékdíjat fizetni és nyilvántartást vezetni, abban az esetben, amennyiben nem rendelkezik városban legalább 50 m², községben legalább 100 m² alapterületű üzlethelyiséggel a kötelezett. Ha a kötelezettnek több üzlethelyisége van, és azok közül legalább az egyik túllépi az alapterületi megkötést, akkor a termékdíj-fizetési kötelezettség minden üzlethelyiségben forgalmazott, felhasznált termék után keletkezik. Viszont amennyiben egyik üzlethelyisége sem haladja meg az alapterületi megkötést, akkor nem volt termékdíj-fizetési kötelezettsége a "k" díjtétel alapján.

Az üzlethelyiség fogalmát a termékdíjas szabályozás nem tartalmazta. A kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény Értelmező rendelkezései között megtalálható 2. § r) pontja szerint

„üzlet: a szilárd térelemekkel körülhatárolt, talajjal egybeépített vagy ahhoz rögzített, tartós használatra készült, rendszeresen (állandóan vagy ideiglenes jelleggel) nyitva tartó kis- és nagykereskedelmi, jármű- és üzemanyag-kereskedelmi, vendéglátó, szálláshely-szolgáltató, idegenforgalmi, továbbá lakossági fogyasztási cikk javító-szolgáltató értékesítő hely, ideértve a lakástól vagy lakóingatlantól műszakilag el nem különíthető, fogyasztási cikk javító-szolgáltató tevékenység céljára kialakított helyet, a raktározás, tárolás célját szolgáló nyitott, értékesítést folytató helyet, valamint a különböző intézményekben, munkahelyeken üzemelő értékesítő helyeket és a csomagküldő kereskedésnek vevőszolgálat céljából működtetett helyiségét.”

Ez is mentesülési szabály volt, és 2009-től ez is a csekély összegű támogatás kategóriájába tartozott, azonban van egy lényegi különbség az „Ú” és a „k” díjtételre vonatkozó mentesülés között, ugyanis ez utóbbi esetében nem csak a termékdíj megfizetése alól kapott „felmentést” a kötelezett, hanem valamennyi kötelezettség alól, tehát olyan, mintha nem is tartozott volna a törvény hatálya alá! Ez a Kt. 2008-ban hatályos konkrét szövegéből (12. § (3) és (4) bekezdés) olvasható ki, mivel „Ú” esetében azt mondta ki, hogy „nem kell megfizetni”, míg a „k” díjtétel esetében pedig azt, hogy „nem terheli termékdíjfizetési kötelezettség” a kötelezettet.

A műanyag bevásárló reklám táska esetében 2008-ig kizárólag a „H” termékdíj tételt kellett megfizetni.

 

4.1.4 Mentesség a kereskedelmi csomagolásnál 2005-2008

A kötelezett a mentesség és a hasznosítást koordináló szervezet révén ezen időszakban is mentesülhetett. A „H” díjtételre vonatkozó mentesség a tömeg alapú csomagolás díjtételre vonatkozó mentességgel azonos szabályok alapján működik, ezen díjtételre termékdíj átvállalás is köthető volt hasznosítást koordináló szervezettel. Létezett részmentesség (80 %-os) is!

A műanyag bevásárló reklámtáska csomagolás esetében volt egy külön szabály. A „H” hasznosítására vonatkozó termékdíjtétellel számított fizetési kötelezettség alól – egyéni teljesítőként, vagy koordináló szervezethez történő csatlakozással – maximum 80%-os mentesség érhető el. A „H” termékdíjtétel alóli teljes mentesség további feltétele, hogy a kötelezett környezetbarát védjeggyel rendelkező csomagolást a csomagolás helyén a lenti %-ban hoz forgalomba, a lényeg a csomagolás helyén történő forgalomba hozatal. 

Rendkívül bonyolult azonban az „Ú és a”k” díjtétel alóli mentesség, melyre nem kötöttek koordinálóval átvállalási szerződést.

Az „Ú” és „k” díjtétel kiszámítása: Ft/%/db. A lenti táblázatban a % értékek a teljes mentességhez fűződnek, és amint látható az italtermék fajtájának megfelelően az arány más és más. Abban az esetben, ha a kötelezett a teljes mentességhez szükséges arányt elérte, „Ú” és „k” díjtétel esetében fizetési kötelezettsége nulla, míg ha a lenti %-ok alatt marad, akkor részmentessége van. Részmentesség esetén fizetendő díj legegyszerűbb számolási módja a teljes mentességhez fűződő % és a teljesített újrahasználati arány %-ban megadott értékét egymásból kivonni, és ezt behelyettesíteni a képletbe.

Lényeges, hogy a Korm. rendelet alapján amennyiben eltérés van a vállalt és teljesített mentességi százalék között, akkor az elmaradást a tárgyévet követő év január 20-ig meg kell fizetni!

A forgalomba hozatalra, illetve beszerzésre vonatkozó újrahasználati arányok mértéke 2005-2008-ben, a Korm. rendelet szerint:  

A forgalomba hozatalra vonatkozó újrahasználati arány meghatározása:

Az újrahasználható elsődleges csomagolásban forgalomba hozott éves termékmennyiség (literben) kötelezett (csomagolást forgalomba hozó) számára a teljes mentességhez szükséges aránya (ht) az összes elsődleges (fogyasztói) csomagolásban forgalomba hozott termékmennyiséghez (literhez) képest.

A beszerzésre vonatkozó újrahasználati arány meghatározása:

Az újrahasználható csomagolásban beszerzett éves termékmennyiség (literben) kötelezett első vevője (forgalmazó) számára a teljes mentességhez szükséges aránya (ht) az összes elsődleges (fogyasztói) csomagolásban beszerzett termékmennyiséghez (literhez) képest.

A fentieken túl a mentesség további feltétele volt az első belföldi forgalomba hozó számára az általa forgalomba hozott újrahasználható csomagolás legalább 60 %-nak visszagyűjtése, illetve az első továbbforgalmazó vevő számára az általa beszerzett és továbbforgalmazott újrahasználható csomagolás legalább 60 %-nak visszagyűjtése. Ez utóbbi feltétel esetében nem lehetséges részteljesítés.

 

4.2.      Kereskedelmi csomagolás 2009.

4.2.1. Italtermékek és táska

Az Európai Unió még 2007. évben kötelezte Magyarországot, hogy változtassa meg az italcsomagolásokra 2005. évtől bevezetett termékdíj szabályokat. Az Európai Unió elmarasztaló döntése szerint a hulladék csomagolóanyagok termékdíjainak elszámolásában nem tehető különbség a beletöltött, a becsomagolt termékek fajtái alapján: teljesen mindegy, hogy a műanyag palackba ásványvizet, vagy épp tejet töltenek. Így nem különböztethetők meg a termékdíj fizetésben az egyes italféleségek, ha a csomagolóanyag azonos. Az Unió egyértelmű állásfoglalása szerint a környezetvédelmi célok nem igazolják a bevezetett rendszert. Ennek következményeként 2009. év január 01-jétől megszűnt az italtermékek fajtáján alapuló megkülönböztetése, továbbá a részletes (tarifális) árubesorolása is megtörtént az italtermékeknek. A díjtételek egységessé váltak a termékdíj mértéke a „H” díjtétel esetében kizárólag a csomagolás formájától (űrtartalomtól független) és az esetleges mentesség mértékétől függ, míg a többi díjtétel minden kereskedelmi csomagolás alá tartozó termék esetében valóban egységes.

Összefoglalóan: 2009. január 01-jétől megszűnt az italtermékek fajtáján alapuló megkülönböztetése, a díjtételek egységessé váltak, illetve a továbbiakban a Kt. 20. § zs) pontja vámtarifaszám szerinti bontásban határozta meg a kereskedelmi csomagolás alá tartozó termékeket. A 2009-es évben számos olyan módosítás lépett életbe, melyre nem tudtak felkészülni a gazdálkodók, ami végül a szabályozás 2009. június 1-től történő ismételt, évközi módosítását eredményezte.

2009. január 01-től május 31-ig

kereskedelmi csomagolás: a vám- és a statisztikai nómenklatúráról, valamint a Közös Vámtarifáról szóló, a Tanács 1987. július 23-i 2658/87/EGK rendelete 2009. január 1-jén hatályos I. melléklete (a továbbiakban: Kombinált Nómenklatúra) szerinti

zsa) 2205 vámtarifaszámú vermut és friss szőlőből készült más bor növényekkel vagy aromatikus anyagokkal ízesítve, a 2206 vámtarifaszámú más erjesztett ital (pl.: almabor, körtebor, mézbor); erjesztett italok keverékei és erjesztett italok és alkoholmentes italok másutt nem említett keverékei, a 2207 10 00 vámtarifaszámú nem denaturált etil-alkohol legalább 80 térfogatszázalék alkoholtartalommal, valamint a 2208 vámtarifaszámú nem denaturált etil-alkohol, kevesebb mint 80 térfogatszázalék alkoholtartalommal; szesz, likőr és más szeszesital,

zsb) 2203 vámtarifaszámú malátából készült sör,

zsc) 2204 vámtarifaszámú bor friss szőlőből, beleértve a szeszezett bort is; szőlőmust, a 2009 vtsz. alá tartozó kivételével,

zsd) 2202 vámtarifaszámú víz (beleértve a természetes vagy mesterséges ásványvizet és a szénsavas vizet is) cukor vagy más édesítőanyag hozzáadásával vagy ízesítve és más alkoholmentes ital, a 2009 vtsz. alá tartozó gyümölcs- és zöldséglevek kivételével,

zse) a 2009 vámtarifaszámú gyümölcslé (beleértve a szőlőmustot is) és zöldséglé, nem erjesztve, hozzáadott alkoholtartalom nélkül, cukor vagy más édesítőanyag hozzáadásával is,

zsf) a 2106 90 30, 2106 90 51, 2106 90 55, 2106 90 59 vámtarifaszámú ízesített vagy színezett cukorszirup,

zsg) a 2201 vámtarifaszámú (emberi fogyasztásra alkalmas) víz, beleértve a természetes vagy mesterséges ásványvizet és a szénsavas vizet is, cukor vagy más édesítőanyag hozzáadása és ízesítés nélkül, kivéve a jég, a hó és a laboratóriumi vizsgálati vízminta,

a csomagolásról és a csomagolási hulladék kezelésének részletes szabályairól szóló külön jogszabály szerinti fogyasztói (elsődleges) csomagolása (ide nem értve a címkét és kupakot), továbbá a forgalmazás helyén, a forgalmazott termékhez adott 3923 21 és 3923 29 vámtarifaszámú, a csomagolásról és a csomagolási hulladék kezelésének részletes szabályairól szóló külön jogszabály szerinti műanyag zsák és zacskó (ideértve a kúp alakút is) csomagolás;

A fent idézett jogszabályhelyből fontos megjegyezni azt, hogy a vámtarifaszám szerinti besorolás a kereskedelmi csomagolás termékkör kibővítését eredményezte, a korábban sima, tömeg alapú csomagolás alá tartozó italtermékek egy részére innentől kezdve a darab alapú díjat kell megfizetni.

Ilyen termékek: pezsgő; teljes gyümölcslevek, gyümölcsnektárok, melyek nem tartoztak az üdítő kategóriába; energia ital; egyes tejalapú italok, pl.: karamellás tej, „milky way” ital, joghurtitalok stb.

Éppen a tej alapú italok kereskedelmi csomagolás termékkörbe tartozása volt az egyik ok, ami miatt szükségessé vált a Kt.-t év közben módosítani, mert 2009. január 1-jétől az iskola tej programban résztvevő tejitalokra is megkülönböztetett mértékű termékdíjat kellett fizetni, mely a program működését veszélyeztethette volna.

Műanyag táska 2009. január 1-jétől 2009. május 31-ig: A fenti értelmező rendelkezésben félkövér betűtípussal kiemelt szöveg a műanyag táska definíciója.

 

2009. június 01-től december 31-ig

A Kt. hivatkozott 20. § zsd) pontja az alábbiakra változott:

zsd) 2202 vámtarifaszámú víz (beleértve a természetes vagy mesterséges ásványvizet és a szénsavas vizet is) cukor vagy más édesítőanyag hozzáadásával vagy ízesítve és más alkoholmentes ital, a 2009 vtsz. alá tartozó gyümölcs- és zöldséglevek és a 657/2008/EK bizottsági rendelet I. melléklete I. és II. kategóriájába tartozó készítmények kivételével,

A hivatkozott bizottsági rendelet alapján kikerültek a darab alapú termékdíj alól a következő tej alapú termékek, italok:

I. kategória

a) hőkezelt tej; (0401 vámtarifaszám)

b) csokoládéval, gyümölcslével vagy egyéb módon ízesített hőkezelt tej, amely az a) pontban meghatározott tejet legalább 90 tömegszázalékban tartalmazza és legfeljebb 7 % hozzáadott cukrot és/vagy mézet tartalmaz; (2202 vámtarifaszám)

c) ízesített vagy ízesítetlen erjesztett tejtermékek gyümölcslével2 vagy anélkül, amelyek az a) pontban meghatározott tejet legalább 90 tömegszázalékban tartalmazzák és legfeljebb 7 % hozzáadott cukrot 3 és/vagy mézet tartalmaznak. (0403 vámtarifaszám)

II. kategória

Ízesített vagy ízesítetlen, gyümölcsöt tartalmazó erjesztett tejtermékek, amelyek az I. kategória a) pontjában meghatározott tejet legalább 80 tömegszázalékban tartalmazzák és legfeljebb 7 % hozzáadott cukrot és/vagy mézet tartalmaznak. (0403 vámtarifaszám)

A rendeletben meghatározottakat a 2202-es vámtarifaszámhoz tartozó termékre vonatkozóan kell értelmezni, értelemszerűen vannak olyan felsorolt termékek pl.: a hőkezelt tej, amely a Kombinált Nómenklatúra szerinti „Tejtermékek Árucsoportba tartoznak és ezek csomagolása egyébként sem tartozna a kereskedelmi csomagolás körébe.

Fontos, maga a tej – lévén 04 árucsoportba tartozó termék –, alapesetben soha nem tartozott a kereskedelmi csomagolás termékkörbe.

Szintén a fenti időponttól további két módosítás is hatályba lépett, egyrészt az, hogy az egyszer használatos ivópoharak a címkék és a kupakok mellett is kivételt jelentettek a kereskedelmi csomagolás alól, másrészt változott a műanyag bevásárló reklám táska definíciója is.

Műanyag táska 2009. június 01-től: a csomagolásról és a csomagolási hulladék kezelésének részletes szabályairól szóló külön jogszabály szerinti fogyasztói- vagy gyűjtőcsomagolt, illetve csomagolatlanul forgalmazott kiskereskedelmi termékek, áruk, reklámanyagok szállítására szolgáló hajlékonyfalú műanyag hordtasak vagy hordtáska csomagolás.

A fentiek, azt a korábban már említett változást eredményezték, hogy a műanyag zsákok és zacskók kikerültek a kereskedelmi csomagolás termékkörből, és a továbbiakban a sima, tömeg alapú csomagolásba tartoznak (ún. beltéri zacskók).

 

4.2.2 Díjtételek 2009

A Kt. fenti módosítása a tárgyi hatályt és a levonás intézményét érintette, ezért a továbbiakban csak ott kerül megbontásra a két időszak, ahol jelentősége van.

A 2009-től hatályos szabályok alapján a kereskedelmi csomagolásra vonatkozó termékdíj mértéke a „H” díjtétel esetében kizárólag a csomagolás formájától (űrtartalomtól független) és az esetleges mentesség mértékétől függ, míg a többi díjtétel minden kereskedelmi csomagolás alá tartozó termék esetében valóban egységes. Lényeges, hogy 2009. január 1-jétől a műanyag bevásárló reklám táskákra is meg kellett fizetni mindhárom díjtétel.

A Kt. új, 12. § (6) bekezdése miatt a 2. § (1) bekezdés a)-c) pontjában meghatározott első belföldi forgalomba hozó, ha a kereskedelmi csomagolást kiskereskedelmi értékesítés keretében közvetlenül a fogyasztónak értékesíti, - a 2. számú melléklet 2.1. pontja szerint számított termékdíjon túlmenően - a 2. számú melléklet 2.2. pontja szerinti számított termékdíjat is fizet, azaz ez esetben mindhárom díjtételt (H + E1 +E2) az első belföldi forgalomba hozónak kell megfizetnie.

A csomagolás és kereskedelmi csomagolás 2009-ben:

Kötelezettek	Első belföldi forgalomba hozóra vonatkozó díjtételek			Első továbbforgalmazó vevőre vonatkozó díjtétel vagy közvetlenül fogyasztó számár történő értékesítés esetén első belföldi forgalomba hozó
Csomagolás	„t” Ft / kg			---
Kereskedelmi csomagolás ITALTERMÉK	„H” (hulladékhasznosításra vonatkozó díjtétel) Ft / db	E1 (Levonás %) Ft / db		E2 Levonás intézménye %
Kereskedelmi csomagolás TÁSKA	„H” (hulladékhasznosításra vonatkozó díjtétel) Ft / db	E1 (Levonás %) Ft / db	E2  Ft/db	---

2009. január 01-jétől a mentességi engedélyek helyett a levonás intézménye került bevezetésre a kereskedelmi csomagolásoknál. A levonás érvényesítéséhez nincs szükség engedélyre. A levonás során a levonás mértéke nem haladhatja meg a fizetendő termékdíj mértékét.

A kereskedelmi csomagolás „H” termékdíja a következők szerint alakult 2009-ben (továbbra is függ az anyagtól és az űrtartalomtól, de nem függ annak formájától lsd.: palack szó hiányzik):

„H” (hasznosításra vonatkozó) termékdíjtétel mértéke

Termékdíjköteles csomagolás		Termékdíjtétel (Ft/db)
Műanyag 1,5 literig	11
Műanyag 1,5 liter felett	22
Műanyag (bevásárló-reklám) táska 3 literig		3
Műanyag (bevásárló-reklám) táska 3,001-20 liter között		10
Műanyag (bevásárló-reklám) táska 20 liter felett		25
Üveg 1 literig		6
Üveg 1 liter felett		11
Társított csomagolás 1,5 literig
Rétegzett italcsomagolás		13
Egyéb		27
Társított csomagolás 1,5 liter felett
Rétegzett italcsomagolás		27
Egyéb		50
Fém 1,0 literig		33
Fém 1,0 liter felett		66
Egyéb anyagok 1,0 literig		11
Egyéb anyagok 1,0 liter felett		22

Az egyszer használatos műanyag poharak épp a fenti táblázatban szereplő megfogalmazás miatt váltak kereskedelmi csomagolássá egészen 2009. június 1-ig.

Az egységes (űrtartalomtól független) „E” díjtétel:

• első belföldi forgalomba hozó (E₁) 1,80 Ft/db,
• első továbbforgalmazó vevő (E₂) 3,50 Ft/db
• első belföldi forgalomba hozó közvetlenül fogyasztó számára történő értékesítése esetén (E1) és (E2) összesen 5,30 Ft/db (külön sorban a bevallásban!)

 

4.2.3. Mentesség és levonás 2009

A kereskedelmi csomagolás „H” díjtétele vonatkozásában a mentességi lehetőség hasonlóan alakult, mint 2008-ban, azonban az egységnyi díjtétel bevezetésével a korábbbi „Ú” és „k” díjtételre vonatkozó bonyolult mentességi szabályok megszüntetésre kerültek. Helyette a Kt. új 5/E. §-a bevezeti a levonás jogintézményét az „E₁” és „E₂” díjtétel esetében.

Kt. 2009. január 1-től december 31-ig hatályos 5/E. § szerint mindkét egységnyi díjtétel vonatkozásában lehetőség volt 85%-os és 100%-os levonásra is, természetesen különböző feltételek teljesítése mellett.

5/E. § (1) Külön jogszabályban meghatározott feltételekkel és módon a 2. § (1) bekezdésének a)-c) pontjában meghatározott kötelezett levonhatja a 2. számú melléklet 2.1. pontjában meghatározott azon újrahasználható csomagolás után megfizetendő „E₁” termékdíjtételnek 100%-át, amelyre vonatkozóan az újrahasználható csomagolás visszavételi rendszer keretében történő visszavételét és újrahasználatát igazolja.

(2) Külön jogszabályban meghatározott feltételekkel és módon a 2. § (1) bekezdésének d) pontjában meghatározott kötelezett levonhatja a 2. számú melléklet 2.1. pontjában meghatározott azon újrahasználható csomagolás után megfizetendő „E₂” termékdíjtételnek 100%-át, amelyre vonatkozóan igazolja, hogy a visszavett újrahasználható csomagolás a 2. § (1) bekezdésének a)-c) pontjában meghatározott kötelezettnek átadásra került.

(3) Külön jogszabályban meghatározott feltételekkel és módon a 2. § (1) bekezdés a)-c) pontjában meghatározott kötelezett vagy a termékdíj-fizetési kötelezettség átvállalása esetén a hasznosítást koordináló szervezet a 2. számú melléklet 2.4. b) pontjában meghatározott azon nem újrahasználható csomagolás után megfizetendő „E₁” termékdíjtételnek 85%-át levonhatja, amelyre vonatkozóan a nem újrahasználható csomagolásból keletkezett hulladéknak az anyagában történő hasznosításra történő átadás-átvételének tényét vagy az anyagában történő hasznosítás tényét igazolja.

(4) Külön jogszabályban meghatározott feltételekkel és módon a 2. § (1) bekezdés d) pontjában meghatározott kötelezett a 2. számú melléklet 2.4. b) pontjában meghatározott azon nem újrahasználható csomagolás után megfizetendő „E₂” termékdíjtételnek 85%-át levonhatja, amelyre vonatkozóan igazolja, hogy a visszavett nem újrahasználható csomagolás hulladéka a 2. § (1) bekezdésének a)-c) pontjában meghatározott kötelezettnek, vagy a kötelezett, illetve a hasznosítást koordináló szervezet által megbízott hulladékkezelőnek átadásra került.

Az újrahasználat miatti teljes levonás, és az anyagában hasznosítás miatti 85%-os levonás mellett 2009. június 1-jétől a műanyag bevásárló reklám táska termékkörre egy új 100%-os levonási lehetőség is biztosításra került az alábbiak szerint:

Kt. 5/E. § (5) E törvény végrehajtására kiadott rendeletben meghatározott feltételekkel és módon a kötelezett a műanyag (bevásárló-reklám) táska után megfizetendő, a 2. számú melléklet 2.4. b) pontjában meghatározott „E” termékdíjtételnek 100%-át levonhatja, ha a csomagolás helyén az általa kibocsátott műanyag (bevásárló-reklám) táska mennyiségének legalább 25%-át környezetbarát védjeggyel hozza forgalomba.

A fent részletezett levonási lehetőségek mellett a Kt. 5/E. § (6) bekezdése szerint generális szabályként él, hogy a levonásra kerülő termékdíj összegének göngyölített nagysága nem haladhatja meg a tárgyévre vonatkozó befizetések göngyölített nagyságát, azaz a levonás csak nulla összegig terjedhet.

A levonás részletszabályait a Korm. rendelet tartalmazza:

7/C. § (1) A kötelezett az újrahasználható és nem újrahasználható kereskedelmi csomagolás „E” termékdíjtételének megfizetése alól, a bevallás során annak levonásával mentesül.

(2) A Kt. 2. § (1) bekezdés a)-c) pontja szerinti kötelezett az újrahasználhatóként első alkalommal forgalomba hozott kereskedelmi csomagolás „E” termékdíjtételből származó tárgyévi termékdíjából az éves forgalomba hozott újrahasználható kereskedelmi csomagolás mennyiségének az éves visszavett újrahasználható kereskedelmi csomagolás mennyiségéhez viszonyított aránya szerinti „E” termékdíjtételből származó termékdíj vonható le. A Kt. 2. § (1) bekezdés d) pontja szerinti kötelezett az újrahasználhatóként vásárolt kereskedelmi csomagolás „E₂” termékdíjtételből származó tárgyévi termékdíjából, a gyártónak visszaadott újrahasználható kereskedelmi csomagolás éves mennyisége szerinti „E₂” termékdíjtételből származó termékdíj vonható le.

(3) A kötelezett az „E” termékdíjtétel levonása jogszerűségének igazolása érdekében nyilvántartást vezet.

(4) A nyilvántartás

a) Kt. 2. § (1) bekezdés a)-c) pontja szerinti kötelezett esetében újrahasználható kereskedelmi csomagolás „E” termékdíjtételének levonása esetén

aa) a forgalmazott újrahasználható csomagolás tárgyév január 1-jei nyitó készletét, elkülönítve az új és a használt újrahasználható csomagolóeszközöket,ab) a tárgyévben forgalomba hozott újrahasználható csomagolóeszköz GTIN számonkénti mennyiségét, elkülönítve az első és a már nem első alkalommal használt újrahasználható csomagolóeszközöket,

ac) a visszavett újrahasználható csomagolóeszköz GTIN számonkénti mennyiségét,ad) a leselejtezett újrahasználható csomagolóeszköz GTIN számonkénti mennyiségét;

b) Kt. 2. § (1) bekezdés d) pontja szerinti kötelezett esetében az újrahasználható kereskedelmi csomagolás „E₂” termékdíjtételének levonása esetén

ba) a tárgyévben a gyártótól beszerzett újrahasználható csomagolás mennyiségét,

bb) a visszavett és a gyártónak átadott újrahasználható csomagolóeszköz mennyiségét;

c) Kt. 2. § (1) bekezdés a)-c) pontja szerinti kötelezett esetében a nem újrahasználható kereskedelmi csomagolás „E” termékdíjtételének levonása esetén

ca) a tárgyidőszakban forgalomba hozott nem újrahasználható csomagolás mennyiségét anyagfajta szerinti bontásban,

cb) a tárgyidőszakban hasznosításra átadott vagy hasznosított nem újrahasználható csomagolás mennyiségét anyagfajta szerinti bontásban;

d) Kt. 2. § (1) bekezdés d) pontja szerinti kötelezett esetében a nem újrahasználható kereskedelmi csomagolás „E₂” termékdíjtételének levonása esetén

da) a tárgyidőszakban a gyártótól beszerzett nem újrahasználható csomagolás mennyiségét anyagfajta szerinti bontásban,

db) a tárgyidőszakban a gyártónak átadott nem újrahasználható csomagolás mennyiségét anyagfajta szerinti bontásban;

e) a műanyag (bevásárló-reklám) táska „E” díjtételének a Kt. 5/E. § (5) bekezdése szerinti levonása esetén

ea) a tárgyidőszakban forgalomba hozott műanyag (bevásárló-reklám) táska mennyiségét,eb) a tárgyidőszakban környezetbarát védjeggyel forgalomba hozott műanyag (bevásárló-reklám) táska mennyiségét

tartalmazza.

(5) Hasznosítást koordináló szervezethez csatlakozott kötelezett esetében a (4) bekezdés c) pont cb) alpont szerinti mennyiséget a hasznosítást koordináló szervezet számítása alapján kiadott igazolás tartalmazza.

(6) A nyilvántartásban szereplő mennyiségeket darabalapúan kell szerepeltetni.

(7) A szelektív hulladékként visszagyűjtött kereskedelmi csomagolás tömege darabmennyiségre átszámítható (a továbbiakban: tömeg-darab arány).

A levonás egyben azt is jelentette, hogy nem összemérhető mennyiségek keletkeznek a befizetési és a levonási oldalon, azaz a termékdíj fizetési kötelezettség db alapon keletkezik, de a levonható mennyiségek kg-ban kerülnek meghatározásra. A két mennyiség összeegyeztethetősége a tömeg-darab arány segítéségével valósul meg, melyet a Korm. rendelet 4. számú mellékletében találjuk meg.

4. számú melléklet az 53/2003. (IV. 11.) Korm. rendelethez

A kereskedelmi csomagolás tömeg-darab arányának meghatározása

Anyagfajta	1 kg tömegnek megfelelő darabszám
Fém	60 darab
Üveg		2,5 darab
Műanyag [kivéve műanyag (bevásárló-reklám) táska]		25 darab
Műanyag (bevásárló-reklám) táska		100 darab
Társított rétegzett italcsomagolás		35 darab
Egyéb			2,5 darab

Természetesen a jogszabály által meghatározott arány nem feltétlenül alkalmazható minden termékre, így lehetőség van ún. egyéni tömeg-darab arány kialakítására, melyet a vámhatóság felé teljesített nyilvántartásba vételi kérelem után lehetett alkalmazni.

Korm. rendelet 7/D. § (1) A kötelezett a 4. számú mellékletben foglalt tömeg-darab aránytól eltérő, egyéni tömeg-darab arányt is kialakíthat.

(2) A kötelezett az általa alkalmazni kívánt egyéni tömeg-darab arány alkalmazása érdekében a vámhatósághoz nyilvántartásba vételi kérelmet nyújt be.

(3) Az egyéni tömeg-darab arány nyilvántartásba vétele legfeljebb 1 év időtartamra kérhető.

(4) Az egyéni tömeg-darab arány nyilvántartásba vételi kérelem

a) a kötelezett adatait (VPID szám, GLN szám),

b) a kereskedelmi csomagolás tömeg-darab arányát a csomagolóeszköz anyaga szerinti bontásban (műanyag, üveg, társított, fém, egyéb), és

c) a tömeg-darab arány alkalmazásának időszakát, illetve kezdeti időpontját

tartalmazza.

7/E. § (1) A vámhatóság a bejelentett egyéni tömeg-darab arányt - e jogszabályban meghatározott kivétellel - nyilvántartásba veszi, és a nyilvántartásba vételről, valamint annak időpontjáról értesíti a kötelezettet.

(2) Az egyéni tömeg-darab arány a nyilvántartásba vételének napjától alkalmazható.

(3) Az egyéni tömeg-darab arány módosítása érdekében új kérelmet kell a vámhatóság részére benyújtani. A kérelem benyújtására a 7/D. § (2)-(4) bekezdésben foglalt szabályok alkalmazandóak.

(4) A vámhatóság elutasítja a kötelezett nyilvántartásba vétel iránti kérelmét, ha az nem felel meg a 7/D. § (3)-(4) bekezdésében foglalt követelményeknek.

(5) A vámhatóság kérelemre, továbbá ha a nyilvántartásba vételnek e jogszabályban foglalt feltételei már nem állnak fent, az egyéni tömeg-darab arányt a nyilvántartásból törli. A vámhatóság a nyilvántartásból való törlésről, és annak időpontjáról értesíti a kötelezettet.

(6) A vámhatóság az egyéni tömeg-darab arány ellenőrzését a hulladék-válogatóműben hulladék-anyagonként az MSZ 21420-29:2005 szabvány, vagy azzal egyenértékű megoldás alkalmazásával végzi.

(7) A vámhatóság a mintavételi egységek átlagos tömeg-darab arányát megállapítja.

(8) A vámhatóság, ha a mintavételi egységek átlagos tömeg-darab aránya legalább 10%-kal alacsonyabb, mint a kötelezett nyilvántartásban szereplő egyéni tömeg-darab aránya, a termékdíj hiányos megfizetésének jogkövetkezményét alkalmazza. Ezt a mértéket el nem érő eltérés nem minősül a termékdíj hiányos megfizetésének.

 

4.2.4. Mentesülés 2009

A Kt. 12. § (7) és (8) bekezdésében foglalt feltételek teljesítése esetén lehetőség van a termékdíj-fizetési kötelezettség alóli mentesülésre. Lényeges, hogy az „E₁” és „E₂” díjétel vonatkozásában a jogszabályi feltételeket külön kell megvizsgálni. A 75.000 darabra vonatkozó mennyiségi feltétel figyelembe vételekor a következők irányadóak.

Az „E₁” díjtétel esetében, amennyiben a tárgyévben a forgalomba hozott kereskedelmi csomagolás darabszáma (italtermék csomagolása + ha van műanyag (bevásárló-reklám) táska és zacskó is) nem éri el a jogszabályban foglalt mértéket, úgy a díjtételt nem kell megfizetni, azonban a bevallásban a megfelelő kóddal (KT-kód 4-5. jegyében megkülönböztetve) szerepeltetni kell. Az újrahasználható csomagolásban forgalomba hozott termékeket a számítás során csak egyszer kell figyelembe venni, azonban fontos, hogy csak akkor lehet ezzel a lehetőséggel élni, ha a csomagolás újrahasználhatóként a vámhatósághoz a megfelelő formanyomtatvány alkalmazásával (KT09-BEJKE-BJ2 lap) bejelentésre került.

Az „E₂” díjtétel vonatkozásában, amennyiben a gazdálkodó mindhárom jogszabályi feltételt (közvetlenül fogyasztó számára történő értékesítés, 50 m² meg nem haladó üzlethelyiség méret és 75.000 darab alatti forgalmazott mennyiség) teljesíti, úgy a bevallásban erre vonatkozóan nem kell adatokat szolgáltatni. Ebben az esetben is érvényes az újrahasználható csomagolásra vonatkozó, az „E₁” díjtételnél leírt kitétel.

A Kt. új 12. § (10) bekezdése, valamint 12/A. §-a egyértelműen rögzíti, hogy a kereskedelmi csomagolások „E₁” és „E₂” termékdíjtételének megfizetése alól biztosított, előbbiekben részletezett mentesülési lehetőségek olyan csekély összegű (de minimis) támogatásnak minősülnek, melyek az 1998/2006/EK rendelet hatálya alá tartoznak. A támogatás a termékdíj vonatkozásában adókedvezmény formájában realizálódik. A hivatkozott 12/A. § (1) és (2) bekezdése rögzíti, hogy a kedvezményezett évente legfeljebb 65.000 eurónak, de a támogatás odaítélésének évében, valamint az azt megelőző két pénzügyi évben mindösszesen 200.000 eurónak megfelelő forintösszegű támogatást vehet igénybe, melyről az adott kedvezményezettnek nyilatkoznia kell. Nyilatkozatot kell adni továbbá arról is, hogy a vállalkozás nem minősül „nehéz helyzetben lévő vállalkozásnak”, melyek esetében a nyújtott támogatások nem tartoznak az EK rendelet hatálya alá, azaz azok nem tekinthetőek csekély összegű támogatásnak. Fontos, hogy a támogatás odaítélésének feltétele, hogy a kedvezményezett a fenti adattartalommal nyilatkozzon, amennyiben erre nem kerül sor, úgy a mentesülést igénybe venni nem lehet. A nyilatkozatot a KT09-BEJKE-TNY és (havi/negyedéves bevalló esetében) a KT09-BEV-TNY lapján lehetett 2009. évben megtenni.

A közvetlenül alkalmazandó EK rendelet alapján a de minimis támogatások igénybevételével kapcsolatos elévülési idő 10 év, a kapott tájékoztatókat, nyilatkozatokat, pénzügyi bizonylatokat stb. ennyi ideig kell megőrizni.

 

4.3.      Kereskedelmi csomagolás 2010.

4.3.1. Italtermékek és táska

A tárgyi hatály vonatkozásában 2010-ben egy változás történt, jelesül az italtermékek körében. A 2106 vtsz.-ú „szörpök” egy különleges fajtája, az ún. koktélszirupok bekerültek a Kt. 20. § kereskedelmi csomagolásra vonatkozó értelmező rendelkezésében adott felsorolásba. Fontos, hogy a kereskedelmi csomagolás esetében más időpontban került rögzítésre a vámtarifaszám, mint a KTM rendelet. 4. számú melléklete szerint.

A műanyag táska definíciójának 2009. június 1-jei módosítását követően a műanyag zsák és zacskó csomagolás továbbra sem tekintendő kereskedelmi csomagolásnak.

Kereskedelmi csomagolás tehát:

Kt. 20. § 12. pont

kereskedelmi csomagolás: a vám- és a statisztikai nómenklatúráról, valamint a Közös Vámtarifáról szóló, a Tanács 1987. július 23-i 2658/87/EGK tanácsi rendelete 2009. január 1-jén hatályos I. melléklete (a továbbiakban: Kombinált Nómenklatúra) szerinti

a) 2009 vámtarifaszámú gyümölcslé (beleértve a szőlőmustot is) és zöldséglé, nem erjesztve, hozzáadott alkoholtartalom nélkül, cukor vagy más édesítőanyag hozzáadásával is,

b) 2106 90 20, 2106 90 30, 2106 90 51, 2106 90 55, 2106 90 59 vámtarifaszámú ízesített vagy színezett cukorszirup,

c) 2201 vámtarifaszámú (emberi fogyasztásra alkalmas) víz, beleértve a természetes vagy mesterséges ásványvizet és a szénsavas vizet is, cukor vagy más édesítőanyag hozzáadása és ízesítés nélkül, kivéve a jég, a hó és a laboratóriumi vizsgálati vízminta,

d) 2202 vámtarifaszámú víz (beleértve a természetes vagy mesterséges ásványvizet és a szénsavas vizet is) cukor vagy más édesítőanyag hozzáadásával vagy ízesítve és más alkoholmentes ital, a 2009 vtsz. alá tartozó gyümölcs- és zöldséglevek és a 657/2008/EK bizottsági rendelet I. melléklete I. és II. kategóriájába tartozó készítmények kivételével,

e) 2203 vámtarifaszámú malátából készült sör,

f) 2204 vámtarifaszámú bor friss szőlőből, beleértve a szeszezett bort is; szőlőmust, a 2009 vtsz. alá tartozó kivételével,

g) 2205 vámtarifaszámú vermut és friss szőlőből készült más bor növényekkel vagy aromatikus anyagokkal ízesítve, a 2206 vámtarifaszámú más erjesztett ital (pl.: almabor, körtebor, mézbor); erjesztett italok keverékei, és erjesztett italok és alkoholmentes italok másutt nem említett keverékei, a 2207 10 00 vámtarifaszámú nem denaturált etil-alkohol legalább 80 térfogatszázalék alkoholtartalommal, valamint a 2208 vámtarifaszámú nem denaturált etil-alkohol, kevesebb mint 80 térfogatszázalék alkoholtartalommal; szesz, likőr és más szeszes ital,

a csomagolásról és a csomagolási hulladék kezelésének részletes szabályairól szóló külön jogszabály szerinti fogyasztói (elsődleges) csomagolása (ide nem értve a címkét, kupakot és egyszer használatos ivópoharat), továbbá a műanyag (bevásárló-reklám) táska;

 

4.3.2 Díjtételek 2010

Az egyik legfontosabb változás amellett, hogy ettől az évtől kezdve megszűnt a továbbforgalmazói vevői kötelezettség, hogy egységesen tömeg alapra helyezte a fizetési kötelezettséget a jogalkotó. Természetesen a kereskedelmi csomagolás megkülönböztetése megmaradt, mely elsősorban a magasabb díjtételben ragadható meg. Látható a táblázatban, hogy a műanyag italcsomagolások és a bevásárló reklám táskák továbbra is külön kategóriát jelentenek.

A kereskedelmi csomagolás termékdíjtételei

Kereskedelmi csomagolás	Termékdíjtétel (Ft/kg)
Műanyag [kivéve műanyag (bevásárló-reklám) táska]	350
Műanyag (bevásárló-reklám) táska	1900
Üveg	30
Társított csomagolás
Rétegzett italcsomagolás	450
Egyéb	700
Fém	1150
Egyéb anyagok	2200

 

4.3.3. Mentesség és levonás 2010

A levonás szabályai már ismerősek 2009-ből, és az is látható, hogy nincs külön „H” és egyéb díjtételek, így egyértelmű, hogy a korábban megszokott mentességi engedéllyel vagy hasznosítást koordináló szervezeten keresztüli mentesség nem lehetséges. Kizárólag a bevallásban történő levonásra van lehetőség ettől az évtől kezdve, de természetesen annak, aki nem tudja a hulladékkezelési feladatokat önállóan elvégezni, annak lehetősége van nem átvállalási, hanem HASZNOSÍTÁSI szerződést kötni a koordinálóval, ami egyben levonási lehetőséget is eredményezhet. Ezt a hasznosítási szerződést nem kell sem nyilvántartásba vétel, sem bejelentés (lsd. kis mennyiségű csomagolást forgalomba hozó átvállalása 2. pont) végett beküldeni a vámhatósághoz.

Kt. 5/E. § (1) E törvény végrehajtására kiadott jogszabályban meghatározott feltételekkel és módon a kötelezett a kereskedelmi csomagolás után megfizetendő termékdíjtétel e törvény 3. számú melléklete alapján meghatározott százalékát levonhatja, ha az e törvény végrehajtására kiadott jogszabály szerinti felső hasznosítási arány teljesítését igazolja. A felső hasznosítási arány teljesítése koordináló szervezet adataival is igazolható.

A kereskedelmi csomagolás után levonható termékdíjtétel mértéke

(Kt. 2010. 3. számú melléklet)

	2010	2011	2012
Levonás mértéke	70%	65%	62%

Kt. 5/E. § (2) E törvény végrehajtására kiadott jogszabályban meghatározott feltételekkel és módon a kötelezett azon nem újrahasználható kereskedelmi csomagolás után megfizetendő termékdíjtétel 100%-át levonhatja, amelyre vonatkozóan a nem újrahasználható kereskedelmi csomagolásból keletkezett hulladéknak az anyagában történő hasznosítás tényét vagy az anyagában történő hasznosításra való átadás-átvétel tényét igazolja. A hasznosítás ténye koordináló szervezet adataival is igazolható.

(3) E törvény végrehajtására kiadott jogszabályban meghatározott feltételekkel és módon a kötelezett levonhatja azon újrahasználható kereskedelmi csomagolás után megfizetendő termékdíjtételnek 100%-át, amelyre vonatkozóan az újrahasználható csomagolás visszavételi rendszer keretében történő visszavételét és újrahasználatát igazolja.

Megmarad tehát az újrahasználható csomagoláshoz kapcsolódó teljes levonás lehetősége mindaddig, amíg az a forgásból nem esik ki, emellett újdonságként az anyagában történő hasznosításra is 100%-os levonás került biztosításra. Szintén újdonság 2010-ben 70%-os mértékű levonás, melyre a Korm. rendeletben részletezett módon a teljes csomagolás (ide értve a sima tömeg alapú csomagolást is) mennyiségének alapul vételével meghatározott csomagolási hulladék legalább felső hasznosítási aránynak megfelelő hasznosítása miatt kerülhet sor.

A részletszabályok a Korm. rendelet szerint.

70%-os levonás:

A kereskedelmi csomagolás forgalomba hozatala után fizetendő termékdíj Kt. 5/E. § (1) bekezdése szerint a bevallásban való levonásának feltétele, hogy a kötelezett a kötelezettségébe tartozó csomagolásmennyiség - ideértve a kereskedelmi csomagolást - legalább az alábbi táblázat szerinti arányának megfelelő hulladékká vált csomagolást - ideértve a hulladékká vált kereskedelmi csomagolást - hasznosít (hm) oly módon, hogy az anyagában történő hasznosítás mértéke a teljes mennyiség vonatkozásában (ha) és a hasznosítás csomagolás anyagonként is eléri az egyéni teljesítés esetén a ba) pont, koordináló szervezet igazolása esetén a bb) pont szerinti táblázatban meghatározott arányokat:

Év	2010	2011	2012
Felső hasznosítási arány (hm)	56%	59%	62%

100%-os anyagában levonás egyutas termékre

A kereskedelmi csomagolás forgalomba hozatala után - előbbieken túl fennmaradó - fizetendő termékdíj a Kt. 5/E. § (2) bekezdése alapján a bevallásban levonható, amelyre vonatkozóan - a bc) pontban meghatározott hasznosítási követelmény teljesítésében elszámolt hulladékká vált kereskedelmi csomagolást is beleértve - a nem újrahasználható kereskedelmi csomagolásból keletkezett hulladék saját begyűjtésből származó, vagy koordináló szervezet esetén annak rendszerében begyűjtött mennyiségének az anyagában történő hasznosítás ténye vagy az anyagában történő hasznosításra való átadás-átvétel ténye igazolásra kerül.

A Korm. rendelet 2010-ben hatályos 7/C. §-a a 2009-es évnél már részletezett nyilvántartás vezetési kötelezettséget, mint a levonás alapját bizonyító eszközt továbbra is lényegében változatlan formában tartalmazza, azonban értelemszerűen a darab alapú díjtétel megszüntetése miatt nem volt szükség a tömeg-darab arány szabályainak megtartására.

Korm. rendelet 7/C. § (1) A kötelezett az újrahasználható és nem újrahasználható kereskedelmi csomagolás termékdíjának megfizetése alól, a bevallás során annak levonásával mentesül.

(2) A kötelezett az újrahasználhatóként első alkalommal forgalomba hozott kereskedelmi csomagolás után fizetendő termékdíjból az éves forgalomba hozott újrahasználható kereskedelmi csomagolás mennyiségének az éves visszavett újrahasználható kereskedelmi csomagolás mennyiségéhez viszonyított arányának megfelelő arányban levonást érvényesíthet.

(3) A kötelezett a kereskedelmi csomagolás termékdíjtétel levonása jogszerűségének igazolása érdekében nyilvántartást vezet.

(4) A nyilvántartás

a) a Kt. 5/E. § (1) bekezdése szerint a kereskedelmi csomagolás termékdíjtételének levonása esetén

aa) a tárgyidőszakban forgalomba hozott csomagolás mennyiségét anyagfajtánkénti bontásban,

ab) a tárgyidőszakban saját begyűjtésből származó, vagy koordináló szervezet esetén annak rendszerében begyűjtött és hasznosított csomagolási hulladék mennyiségét anyagfajtánkénti bontásban;

b) a Kt. 5/E. § (2) bekezdése szerint a nem újrahasználható kereskedelmi csomagolás termékdíjtételének levonása esetén

ba) a tárgyidőszakban forgalomba hozott nem újrahasználható kereskedelmi csomagolás mennyiségét anyagfajta szerinti bontásban,

bb) a tárgyidőszakban saját begyűjtésből származó, vagy koordináló szervezet esetén annak rendszerében begyűjtött és anyagában hasznosításra átadott vagy hasznosított nem újrahasználható kereskedelmi csomagolás mennyiségét anyagfajta szerinti bontásban;

c) a Kt. 5/E. § (3) bekezdése szerint az újrahasználható kereskedelmi csomagolás termékdíjtételének levonása esetén

ca) a tárgyévet megelőzően forgalomba hozott újrahasználható kereskedelmi csomagolás tárgyév január 1-jei nyitó készletét, elkülönítve az új és a használt újrahasználható kereskedelmi csomagolóeszközöket,

cb) a tárgyévben forgalomba hozott újrahasználható kereskedelmi csomagolóeszköz GTIN számonkénti mennyiségét, elkülönítve az első és a már nem első alkalommal használt újrahasználható kereskedelmi csomagolóeszközöket,cc) a tárgyévben visszavett újrahasználható kereskedelmi csomagolóeszköz GTIN számonkénti mennyiségét,cd) a tárgyévben leselejtezett újrahasználható kereskedelmi csomagolóeszköz GTIN számonkénti mennyiségét

tartalmazza.

(5) Csomagolás hasznosítást koordináló szervezethez csatlakozott kötelezett esetében a (4) bekezdés a) pont ab) alpont és b) pont bb) alpont szerinti mennyiséget a hasznosítást koordináló szervezet számítása alapján kiadott igazolás tartalmazza. Anyagáramonként legfeljebb egy koordináló szervezet által kiállított igazolás fogadható el.

(6) A nyilvántartásban szereplő mennyiségeket tömegalapon kell szerepeltetni.

(7) A kereskedelmi csomagolás után fizetendő termékdíj levonásának ellenőrzése során a mentességi engedély ellenőrzésére vonatkozó szabályokat kell értelemszerűen alkalmazni.

(Folytatjuk a III. résszel)