A csomagolás témájában sok-sok cikk íródott már, de a mai napig érkeznek kérdések a portálra ezzel kapcsolatban. Építve a korábbi szakcikkekben leírtakra, egyes elemeket ismételve is járjuk körül speciális szempontokból a kérdést.

A csomagolás termék kérdésköre nemzetközi szinten is már évekkel ezelőtt felvetődött, gondoljunk csak bele, az Európai Unió már 1994-ben szabályozta ezt a kérdést. Egyre növekedett/növekszik a csomagolás mértéke, egyes alapvetően környezetvédelmi szempontú vélemények szerint olykor felesleges mértékben is. Az Unió a keletkező hulladékmennyiség lerakótól történő eltérítése érdekében hozta meg a szabályozását.

Ebből következően csomagolás minden olyan „termék” amelyet más áru, termék megvédésére, befogadására, kezelésére, szállítására vagy bemutatására használnak. Itt fontos szempont, hogy minden olyan „termék”, amely az áru élettartalma alatt (többszöri használatot feltételezve) végig kíséri az árut (pl.: a CD tok) az nem tekintendő csomagolásnak. Hasonló módon nem tekintendő csomagolásnak a virágcserép, abban az esetben, ha az a növény élettartalma alatt, a növény eltartásához szükséges, míg azok a műanyag tasakok, amelyekben a kiültetés előtt helyezik forgalmazási céllal a növényt, csomagolásnak minősülnek.

A szállítására szó, alapvetően a szállíthatósága érdekében történő összefogást, befogadást kívánja meghatározni. Semmiképpen sem jelenti a szállító járműveket, illetve a szállító járművek részeiként (attól el nem választható) kezelendő segédeszközöket.

A csomagolással találkozhatunk úgy, hogy a vásárlás helyén előre becsomagolt (tehát nem a vásárlás helyén csomagolt) áruval együtt vesszük meg. Azt gondolom, hogy ez általában mindenki számára egyértelmű, bár nem árt olykor belenézni a dobozba, mert azon belül is találhatunk még csomagolást. Például a TV-s dobozban a televízió mellett megtalálhatjuk a becsomagolt kábeleket, vagy a becsomagolt távirányítót, esetleg a távirányítóhoz szükséges elemeket, szintén becsomagolva. De a csomagolással találkozhatunk úgy is, hogy a vásárlás helyén történik az áru becsomagolása és értékesítése. Például a büfében az üdítőt műanyag pohárba töltik és így szolgálják ki a vevőt. Az ilyenkor alkalmazott egyszer használatos tételek is csomagolásnak minősülnek (a műanyag tányér, pohár stb.), viszont a többször használatosak nem. Például az üvegpohár nem tekintendő csomagolásnak. Ezen szabályozás mögött is meghúzódik a hulladékgazdálkodási szempontokat követő logika.

A legtöbb szabályozási területen az élet teljes körű leírását jogszabályokkal lehetetlen megoldani, ezért a legjobban közelítő megoldást igyekeznek a jogalkotók megteremteni. Ebből következően vannak olyan határesetek, amelyeknek a megítélése nem egyszerű és olykor vitákat is eredményez. Javaslom a viták elkerülése érdekében az Uniós irányelvben meghatározott példák megismerését, illetve, ha ez nem segít, akkor a hatósággal közösen tisztázni a kérdést, még a gazdasági tevékenység elején, mivel ezzel sok probléma elkerülhető.