1. A csomagolás megjelenése a termékdíjas szabályozásban és a hulladékgazdálkodásban; hulladékgazdálkodási alapelvek

A csomagolás fogalma 2003-ban jelent meg a környezetvédelmi termékdíjas, valamint a hulladékgazdálkodással kapcsolatos jogszabályok között, egymással párhuzamosan és szoros összefüggésben. Ekkor történt az Európai Unió hulladékgazdálkodási elveinek és szemléletének megfelelő, ahhoz alkalmazkodó változás, amely során a jogalkotó már nem a csomagolóeszközöket, hanem az azok felhasználásakor létrejövő csomagolást helyezte a szabályozás fókuszába. 2003. január 1-jétől a csomagolási termékkörben való érintettségük miatt gazdálkodó szervezetek tízezrei kerültek a termékdíjas és a vonatkozó hulladékgazdálkodási szabályozás hatálya alá a nagy multinacionális vállalatoktól kezdve egészen a kis üzleteket működtető egyéni vállalkozókig.

A magyarázat egyszerű: a csomagolás mindazon vállalkozásokat érinti, akik / amelyek termékeiket becsomagolják és a csomagolt terméket elsőként belföldön forgalomba hozzák, illetve azokat is, akik külföldről (legyen az EU tagállam vagy harmadik ország) csomagolt termékeket hoznak be és azt hazánkban értékesítik.

A hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hgt.) tartalmazza a hulladékgazdálkodás alapelveit, amelyek közül az egyik legfontosabb alapelv az ún. gyártói felelősség elve.

A gyártói felelősség elve alapján a termék előállítójának[1] felelőssége, hogy az általa gyártott termék és a gyártási technológia a hulladékgazdálkodási követelményeknek a lehető legjobban megfeleljen. Ebbe többek között beleértendő a termékből képződő hulladék hasznosításának és ártalmatlanításának megtervezése, valamint a hulladékkezelés költségeihez történő hozzájárulás is!

A hulladékgazdálkodás egy másik nagyon fontos alapelve az ún. szennyező fizet elv. Ez alapján a hulladék termelője, birtokosa vagy magának a hulladékká vált terméknek a gyártója köteles a hulladékkezelés költségeit megfizetni, vagy a hulladékot ártalmatlanítani. Az előbbi alapelvek természetesen vonatkoznak magára a csomagolásra, ami mind a hulladékgazdálkodási, mind a termékdíjas szabályozásban egy önállóan megjelenő termékkör (anyagáram), és így természetesen a csomagolások előállítóira, „gyártóira” is alapvető felelősséget ró!

A gyártók csomagolással, csomagolási hulladékkal kapcsolatos kötelezettségeit hulladékgazdálkodási oldalról a 2003. január 1-jétől hatályos csomagolásról és a csomagolási hulladék kezelésének részletes szabályairól szóló 94/2002.(V.5.) Kormányrendelet tartalmazza (a továbbiakban: Cskr.). Az ebben foglalt kötelezettségek teljesítésének ösztönzésében pedig jelentős szerepet játszik csomagolást 2003. január 1-jétől nevesítő környezetvédelmi termékdíjas szabályozás!

2. A csomagolás, mint termékdíj-köteles és egyben hulladékká váló termék jellegzetessége

A csomagolás, mint termékdíj-köteles és egyben hulladékká váló termék egy nagyon fontos tulajdonsággal rendelkezik, amely miatt a többi termékdíj-köteles termékkörtől némiképp eltérően kell kezelni és az életciklusát nyomon követni. Ez a tulajdonság nem más, mint hogy a csomagolás nem létezik önmagában, mivel mindig valamilyen másik (a becsomagolandó) árunak, terméknek a részeként, azzal együtt ölt testet és azzal együtt is mozog egészen addig, amíg attól el nem választják (pl: a terméket kicsomagolják). Hangsúlyozni kell azonban, hogy a termékdíjas és a hulladékgazdálkodási szabályozás fókuszában NEM a csomagolt termék, hanem csupán a csomagolás áll! A csomagolásból a terméktől való elválasztásakor – az újrahasználható csomagolást kivéve – hulladék keletkezik, amely csomagolási hulladékkal kapcsolatosan megjelennek a gyártó felelősségét is érintő hulladékgazdálkodási alapelvek.

Szintén nem tévesztendő össze a csomagolás az ún. csomagolási összetevők, csomagolószerek fogalmával (tehát a csomagolóeszközökkel, csomagolási segédeszközökkel, csomagolóanyagokkal).

A csomagolási összetevők olyan termékek, amelyek még nem váltak csomagolássá, másképpen fogalmazva: amelyeket még nem használtak fel csomagolási célból. A csomagolási összetevők után, azok forgalomba hozatalakor nem keletkezik termékdíj-fizetési kötelezettség. A csomagolási összetevő akkor válik csomagolássá, egyben termékdíj-köteles termékké, amikor azt pl: egy termék becsomagolására felhasználják, termékdíj-fizetési kötelezettség pedig akkor keletkezik, amikor a csomagolást a becsomagolt termékkel együtt értékesítik (illetve saját célra felhasználják).

3. A csomagolás fogalma

A csomagolás a termékdíj-törvény[2] szerint külön jogszabályban meghatározott olyan termék, amelyet termékek, áruk beburkolására, befogadására a megóvásuk, kezelésük, szállításuk, csoportosításuk és kínálásuk érdekében használnak. Látható, hogy ez a meghatározás nagyon általános, csomagolási célra felhasznált termékek sokasága tartozhat bele ebbe a kategóriába. A pontosabb értelmezéshez mindenképpen segítségül kell hívnunk a termékdíj-törvény által hivatkozott külön jogszabályt, amely nem más, mint a korábban már említett Cskr., amely a fentieknél bővebben határozza és magyarázza meg a csomagolás fogalmát felsorolva néhány szemléltető példát és kivételt is. (2010. január 1-jétől viszont már a Kt. 20. § 5. pontja, a Cskr.-ből átvéve határozza meg részletesen a csomagolás fogalmát.)

A Cskr. alapján csomagolásnak minősül minden olyan termék, amelyet a gyártó egy másik termék (amelybe bármilyen termék beleértendő a nyersanyagtól kezdve a feldolgozott áruig) befogadása, megóvása, kezelése, szállítása vagy bemutatása érdekében felhasznál. A megfogalmazás ugyan még így is tág marad, nézzük azonban a kivételeket! Kivételnek számít, vagyis nem minősül csomagolásnak az adott „dolog”, ha a termék szerves részét képezi és a termék tárolásához, eltartásához, megőrzéséhez annak teljes élettartama alatt szükséges, továbbá az egyes alkotórészeket együttes felhasználásra, fogyasztásra vagy értékesítésre szánták. (Példák az 5. fejezetben!)

A csomagolás definíciójának vizsgálatával tovább haladva egyértelműen megállapítható, hogy ide tartoznak a forgalmazás helyén történő megtöltésre tervezett és szánt, illetve a forgalmazás helyén eladott vagy megtöltött, csomagolási funkciót ellátó egyszer használatos termékek, természetesen csak akkor, amikor ezeket az értékesítés helyszínén csomagolási célra használják fel. (Példák az 5. fejezetben!)

Végezetül a csomagolás részének minősülnek a termékre közvetlenül ráakasztott vagy ahhoz rögzített, csomagolási funkciót ellátó kiegészítő elemek, kivéve, ha ezek a termék szerves részét képezik, és az egyes alkotóelemeket együttes fogyasztásra vagy értékesítésre szánták. (Példák az 5. fejezetben!)

A fenti definíciók ismerete ellenére a gyakorlati életben előfordulhat, hogy egy adott termékről nem lehet egyértelműem megállapítani, csomagolás-e vagy sem! Ilyenkor a gazdálkodónak további támpontokra lehet szüksége a jogkövető magatartás kialakítása érdekében. Az alábbi felsorolás néhány olyan gondolatot tartalmaz, amelyek egy kérdéses esetben segíthetik a gazdálkodó helyes döntését:

• Elsőként azt kell megállapítani, hogy a kérdéses, csomagolási funkciót is ellátó termék elsődleges célja, funkciója valóban az áru becsomagolására irányul. Ebben az esetben sem szabad azonban figyelmen kívül hagyni a csomagolás definícióját, amelybe az áru befogadása, megóvása, kezelése, szállítása vagy bemutatása is beletartozik!
• Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy a kérdéses, csomagolási funkciót is ellátó tételből a becsomagolt termék felhasználása során vagy azt követően közvetlenül keletkezik-e csomagolási hulladék. Ezt főként akkor érdemes vizsgálni, ha az adott csomagolási funkciót is ellátó tétel a termék szerves részét képezi és a termék tárolásához, eltartásához, megőrzéséhez annak teljes élettartama alatt szükséges. (Az újrahasználható csomagolóeszközök természetesen nem ebbe a kategóriába tartoznak.)
• Sok esetben nem minősül csomagolásnak az olyan termék, amelynek használatát egyes esetekben jogszabály írja elő. (pl.: nem minősül csomagolásnak egy műszaki cikkhez adott használati útmutató, a használati útmutatót tartalmazó műanyag tasak azonban már egyértelműen csomagolás!)
• Szintén nem tekinthető csomagolásnak az, amely egy konkrét gyártási technológia részeként jelenik meg. (pl.: egy szabászati gép, amely a szövetek befűzése, hajtogatása és vágása során műanyag fóliát húz a szövetekre, védve azokat a sérüléstől és a koszolódástól.)

4. Csomagolási szintek

Újra és újra hangsúlyozni kell, hogy a csomagolásoknak különböző szintjei léteznek, amelyek közül bármelyik szinten is jelenik meg a csomagolás, utána termékdíj-fizetési kötelezettség keletkezik: 

• a fogyasztói vagy elsődleges csomagolás: az értékesítés helyén egy forgalmazási egységet képez a fogyasztó vagy végfelhasználó számára (pl. 0,33 literes fémdoboz, 0,5 literes befőttes üveg, műanyag „kekszes” zacskó stb.);
• a gyűjtő- vagy másodlagos csomagolás: az értékesítés helyén több forgalmazási egységet foglal össze és a terméktől elválasztható anélkül, hogy annak tulajdonságait megváltoztatná (pl. 12 db társított anyagú tejes dobozt összefogó kartondoboz és fólia, vagy 24 db 0,5 literes sörös üveg palack tárolására szolgáló műanyag rekesz);
• a szállítási vagy harmadlagos csomagolás: a fogyasztói vagy gyűjtőcsomagolás kezelését és szállítását, továbbá a fizikai kezelésnél és szállításnál történő károsodás elkerülését segíti elő (pl. EUR-raklap, zsugorfólia, fém kaloda).

5. Csomagolás vagy sem?

Az alábbi táblázatban arra vállalkoztam, hogy néhány konkrét termék esetében megállapítsam, az vajon csomagolásnak minősül-e vagy sem! Nézzük tehát azt a 60 példát, amelyek összeválogatásánál arra törekedtem, hogy kiegészítsem a Termékdíj Tanácsadó Portálon nemrég Debreczeni László úr „tollából” megjelent „Néhány példa a csomagolásra” című, számos példát felvonultató cikkben található eseteket. Talán érdemes mindegyiknél 1-1 percet elidőzni, hátha az egyes példák alapján párhuzam vonható a gyakorlati életben Önök által alkalmazott csomagolási vagy nem csomagolási célú termékekkel!