ELEMZÉSI SZEMPONT

HATÁLYOS, VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK

Szabályozási időszak

2009.01.01. – 2009.05.31.

Csomagolás fogalma

A Kt. 20. § o) és j) pontjaiban a csomagolás és a csomagolóeszköz definíciói továbbra sem változtak, a meghatározások 2009-ben is megegyeztek a 2003-ban hatályos szövegekkel.

Kereskedelmi csomagolás fogalma

A kereskedelmi csomagolások 2005.01.01-jén megjelent definíciója 2009. január 1-jétől jelentősen megváltozott (Kt. 20. § zs) pont). A kereskedelmi csomagolás tulajdonképpen teljesen új definíciót kapott, amelynek lényege, hogy az egyes italtermékek lehatárolása a korábbi italfajták szabad szöveges felsorolása helyett a hatályos Kombinált Nómenklatúrán alapul. A kereskedelmi csomagolások közé az új definícióban felsorolt italtermékek Cskr. szerinti fogyasztói (elsődleges) csomagolása tartozik, ide nem értve a címkét és kupakot.

A műanyag (bevásárló-reklám) táskák megnevezése szintén megváltozott: a Kt. 20. § zs) pontja alapján továbbra is a kereskedelmi csomagolások közé tartoznak a forgalmazás helyén, a forgalmazott termékhez adott 3923 21 és 3923 29 vámtarifaszámú, Cskr. szerinti műanyag zsák és zacskó (ideértve a kúp alakút is) csomagolások. A korábbi elnevezéssel a műanyag (bevásárló-reklám) táskák közé tartozó termékek köre tehát továbbra is széles maradt, hiszen a definíció minden, a fenti leírásnak megfelelő műanyag zsákra és zacskóra kiterjedt!

Termékdíj fizetésére kötelezettek köre

A 2009-es változások érintették a termékdíj-fizetésre kötelezettek körét is! A belföldi előállítású termékdíjköteles termék bérgyártása esetében a korábbi bérgyártást végző helyett a bérgyártás megrendelője, azaz a bérgyártató lett a termékdíj-fizetésre kötelezett /Kt. 2. § (1) bekezdés a) pont/. Ezzel párhuzamosan a bérgyártás önálló definíciót kapott, amely alatt a bérgyártató által a Magyar Köztársaságban letelepedett bérgyártó részére ellenszolgáltatás nélkül rendelkezésre bocsátott anyagokból, félkész termékekből ellenszolgáltatásért termékdíjköteles termék előállítását értjük /Kt. 20. § ny) pont/.

Termékdíj meghatározásának módja

A 2009-es változások jelentősen átalakították a kereskedelmi csomagolás után fizetendő termékdíj meghatározásának módját és az ehhez tartozó számítási képleteket is, noha az alapszabályok nem változtak. A fizetendő termékdíj továbbra is egyenlő a termékdíj alapja és a megfelelő termékdíj tétel vagy díjtételek szorzatával. A csomagolás anyaga alapján fizetendő tömegalapú termékdíj mellett a kereskedelmi csomagolás után keletkező termékdíj-fizetési kötelezettség alapja továbbra is a darabszám.

Termékdíj-tételek a csomagolás esetében

2009. január 1-jétől a nem kereskedelmi csomagolások termékdíj-tételei nem változtak és még megegyeztek a 2005-ös díjtételekkel:

Termékdíj-tételek a kereskedelmi csomagolás esetében

A kereskedelmi csomagolások 2008-ban hatályos H, ú és k termékdíj-tételei jelentősen megváltoztak. Míg a H díjtételek kissé emelkedtek, az ú és k díjtételek helyett bevezetésre kerültek az ún. egységes, E₁ és E₂ díjtételek.

A termékdíjas szabályozás egy adott kereskedelmi csomagoláshoz továbbra is két kötelezetti csoportot rendel: az első belföldi forgalomba hozót (pontosabban a termékdíj törvény 2. § (1) bekezdés a-c) pontja alá tartozó kötelezettet), illetve annak első továbbforgalmazó vevőjét (azaz a 2. § (1) bekezdés d) pontja alá tartozó kötelezettet). Egy adott kereskedelmi csomagolás után az első belföldi forgalomba hozó fizetési kötelezettsége 2 díjtételből tevődik össze: egy hulladékhasznosításra vonatkozó díjtételből (H) és az ún. egységes díjtételből (E₁). Ugyanezen kereskedelmi csomagolás után az első továbbforgalmazó vevőnek (kereskedőnek) is keletkezik díjfizetési kötelezettsége, amely a rá vonatkozó ún. egységes díjtétel (E₂) alapján számítandó.

A termékdíj kiszámításának képletei a kereskedelmi csomagolás esetében

A kereskedelmi csomagolás díjtétel-rendszerének 2009-es változásaival a fizetendő termékdíj képletei, a kiszámítás módja is megváltozott.

A termékdíj-törvény 2. sz. mellékletének 2.1. pontja alapján a termékdíj-fizetési kötelezettség kiszámításának képlete az első belföldi forgalomba hozó esetében:

T = A * (H+E₁), ahol

T = fizetendő termékdíj

A = a termékdíjköteles termék összes mennyisége (db)

H = hasznosításra vonatkozó termékdíjtétel (Ft/db)

E₁ = egységes termékdíjtétel (Ft/db)

A termékdíj-törvény 2. sz. mellékletének 2.2. pontja alapján a termékdíj-fizetési kötelezettség kiszámításának képlete az első továbbforgalmazó vevő esetében:

T = A * E₂, ahol

T = fizetendő termékdíj

A = a termékdíjköteles termék összes mennyisége (db)

E₂ = egységes termékdíjtétel (Ft/db)

Termékdíj bevallás és befizetés

A 2009.01.01-től hatályba lépő módosítások elsősorban a termékdíj bevallás gyakoriságában hoztak változást. A kötelezetteknek a termékdíj nettó összegét továbbra is havonta kellett megállapítaniuk. Megszűnt viszont az Art. alapján éves bevalló kötelezettek negyedéves bevallási kötelezettsége. 2009.01.01-től a belföldi előállítású, illetve Közösségen belül behozott termékdíj-köteles termékek esetében a havi, a negyedéves és az éves bevalló is a rá vonatkozó (az Art. 1. számú mellékletének A. 2-3. pontjában megállapított) gyakorisággal, tehát havonta, negyedévente vagy évente kellett a termékdíj bevallását benyújtsa a vámhatóság felé /Kt. 3. § (8) bekezdés/.

Új szabályként bevezetésre került, hogy a kötelezettekre vonatkozó bevallási gyakoriságtól függetlenül az újrahasználható csomagolásra vonatkozó bevallási kötelezettséget évente kell teljesíteni.

További nagy horderejű változás, hogy a 2009-től a kötelezett dönthet termékdíj-fizetési kötelezettsége keletkezési időpontjáról. Amennyiben a kötelezett a tárgyévet megelőző év december 20-áig bejelentést tesz a vámhatóság részére, úgy a tárgyévre vonatkozó termékdíj-fizetési kötelezettsége,

a) a Közösségen belül behozott termékdíj-köteles termék esetében a termék, illetve

b) a belföldi előállítású csomagolás esetében a csomagolás összetevője készletre történő felvételének napján keletkezik.

A módosítás gyakorlati hatása 2010-től jelentkezik, hiszen a vámhatóság felé legkorábban 2009. december 20-án lehetett jelezni a készletre vételkori kötelezettség-keletkeztetés választását.

Adminisztratív és adatszolgáltatási kötelezettségek

Az adatszolgáltatási kötelezettségek tekintetében fontos változás, hogy a bejelentési és bevallási kötelezettség formanyomtatványai szétválasztásra kerültek. A bevallási kötelezettség tekintetében külön nyomtatványokon kell a havi és negyedéves (KT09-BEV), illetve az éves (KT09-BEVEV) bevallási kötelezettséget teljesíteni. Fontos megemlíteni, hogy míg a KT09-BEV nyomtatvány a régebbi Abev-2006 programmal, addig a KT09-BEVEV már az új, általános nyomtatványkitöltő (ÁNYK) programmal volt elkészíthető.

A bevallási lapok száma is csökkent: a korábbi termékdíj-köteles termékkörönkénti bontás (B01-B07) helyett mindössze két bevallási lap szolgál a kötelezettség keletkezésének bemutatására: egy az összes tömeg alapú termékdíj-köteles termék (B01) és egy a darabalapú kereskedelmi csomagolások (B02) után keletkező kötelezettségekre vonatkozóan.

A fentiek alapján a kötelezetteknek 2009-ben az alábbi adminisztratív és adatszolgáltatási kötelezettségeket kellett teljesíteniük:

·    Bejelentés a vámhatóság részére a termékdíj-köteles termékkel végzett tevékenységről (KtMr. 3. § (1)-(5)). Nyomtatvány:KT09-BEJKE Főlap, BJ1-BJ6 lapok (első bejelentés papír alapon, további bejelentések elektronikusan is benyújthatók).

·    Havi vagy negyedéves bevallás a vámhatóság felé a tárgyidőszaki termékdíj-fizetési kötelezettségről a belföldi és a Közösségen belül behozott termékdíjköteles csomagolások és kereskedelmi csomagolások esetében /Kt. 3. § (8) bekezdés/. Nyomtatványok: KT09-BEV Főlap, B01, B02, HAS, ÁTV, UHA, UHB, HKS, VIS lapok (benyújtható elektronikusan támogatott formanyomtatványon vagy elektronikus úton és formában).

·    Éves bevallás a vámhatóság felé a tárgyévi termékdíj-fizetési kötelezettségről, valamint az újrahasználható termékdíj-köteles termékekről a belföldi és a Közösségen belül behozott termékdíj-köteles csomagolások és kereskedelmi csomagolások esetében /Kt. 3. § (8) bekezdés/. Nyomtatványok: KT09-BEVEV Főlap, B01, B02, HAS, ÁTV, UHA, UHB, HKS, VIS lapok (benyújtható elektronikusan támogatott formanyomtatványon vagy elektronikus úton és formában).

·    Bevallás / adatszolgáltatás a vámhatóság felé az importált termékdíj-köteles termék (csomagolás) belföldi forgalom számára történő vámkezelésekor (amennyiben a termékdíjat a vámhatóság az áfával együtt veti ki) /Kt. 4. § (7) bekezdés/. Nyomtatvány: „Adatlap környezetvédelmi termékdíjfizetési kötelezettségről” az Egységes Vámárunyilatkozat Kitöltési Útmutatójának 3. sz. mellékletében.

·    Számlán való feltüntetés kötelezettsége: Némileg módosult a Kt. 23. §-a: ez alapján a számlán a teljesítés dátumát, továbbá a számlán vagy annak mellékletén a termékdíj mértékét, valamint összegét tételenként és összesen fel kell tüntetni – a KtMr. 14. § (2) bekezdése alapján a kiskereskedelmi értékesítés kivételével. Az egyes szövegsablonokat a KtMr. 14. § (1) bekezdése tartalmazta.

·    Nyilvántartások vezetése: a kötelezettnek a bevallást a számviteli bizonylatokkal és nyilvántartásokkal megegyezően kell teljesítenie /KtMr. 4. § (1) bekezdés/, emellett a feltüntetett termékdíj, hasznosítási díj, valamint a termékdíj-kedvezmény és mentesség összegét nyilvántartással kellett alátámasztania /KtMr. 14. § (5) bekezdés/.

Mentességi szabályok

A mentességi szabályok logikája a tömeg alapú csomagolások és a kereskedelmi csomagolások H díjtétele vonatkozásában 2009-ben nem változott /Kt. 5/A. § (3)-(4) bekezdései/. A mentesség feltétele 2009-ben, hogy a kötelezett a tárgyévben a kötelezettségébe tartozó (elsőként belföldi forgalomba hozott, saját célra felhasznált, vagy szabad forgalomba bocsátott) csomagolás mennyiségének megfelelő csomagolási hulladékmennyiséget begyűjtsön és azt a tárgyévben hasznosítsa. A kötelezett mindezt megteheti egyéni teljesítőként vagy hasznosítást koordináló szervezethez csatlakozva, az egyéni teljesítőre, illetve a koordináló szervezetre külön-külön előírt hasznosítási és anyagában való hasznosítási arányszámok elérésével.

A mentesség feltételei 2009-ben az egyéni teljesítőknek a KtKr. 1. sz. mell. I. fejezete szerint az alábbiak voltak:

A mentesség feltételei 2009-ben a KtKr. 1. sz. mell. I. fejezete szerint a hasznosítást koordináló szervezetre vonatkozóan:

Figyelem! 2009-ben az előírt minimális hasznosítási arányszámok (hm) teljesítésével 80%-os mentességet lehetett elérni, azonban a felső hasznosítási arányszámok (hf 2009-ben: 56%) teljesítésével 100%-os mentesség volt elérhető a tömeg alapú csomagolások, valamint a kereskedelmi csomagolások H díjtétele alapján számított termékdíja alól. Kivételt képeztek ezen szabály alól a műanyag (bevásárló-reklám) táskák, ahol a teljes mentesség további feltétele a környezetbarát védjeggyel rendelkező bevásárló-reklám táskák 20%-os forgalomba hozatali arányának (mt) teljesítése volt.

Levonási szabályok a kereskedelmi csomagolások E1 és E2 díjtétele alóli „mentesüléshez”

A 2009-es változások fontos eleme, hogy megszűntek a kereskedelmi csomagolások korábbi, „ú” és „k” díjtételek alapján számított termékdíj alól mentesség eléréséhez szükséges forgalomba hozatalra, illetve beszerzésre vonatkozó újrahasználati arányok.

Az E1 és E2 (egységes) termékdíjtételekkel kapcsolatos új szabály, hogy azok megfizetése alól a kötelezettek a bevallás alkalmával levonással „mentesülhetnek”. A levonási esetében annak van meghatározó szerepe, hogy az adott kereskedelmi csomagolás újrahasználható, vagy egyszer használható (egyutas, eldobható) csomagolás. Az újrahasználható csomagolás után ugyanis lehetőség volt az E1 és E2 díjtételek 100%-ának levonására, míg az egyutas csomagolások esetében az egységes díjtételeknek csak 85%-át lehetett levonni. Továbbá a levonási jogosultságot az újrahasználható csomagolások esetében az éves, míg az egyszer használható csomagolások esetében a tárgyidőszakra vonatkozó (havi, negyedéves vagy éves) bevallásban lehetett érvényesíteni.

A fentiek alapján a 2009-es levonási szabályok az alábbiak voltak:

-        Az első belföldi forgalomba hozó levonhatja azon újrahasználható kereskedelmi csomagolás után megfizetendő E₁ termékdíjtételnek a 100%-át, amelyre vonatkozóan az újrahasználható csomagolás visszavételi rendszer keretében történő visszavételét és újrahasználatát igazolja.

-        Az első továbbforgalmazó vevő levonhatja azon újrahasználható kereskedelmi csomagolás után megfizetendő E₂ termékdíjtételnek a 100%-át, amelyre vonatkozóan igazolja, hogy az újrahasználható csomagolást visszavette és az első belföldi forgalomba hozónak átadta. (Fontos hangsúlyozni, hogy az első továbbforgalmazó vevőnek minden újrahasználható kereskedelmi csomagolás beszerzésekor keletkezik E₂ díjfizetési kötelezettsége.)

-        Az első belföldi forgalomba hozó levonhatja azon nem újrahasználható kereskedelmi csomagolás után megfizetendő E₁ termékdíjtételnek a 85%-át, amelyre vonatkozóan a nem újrahasználható csomagolásból keletkezett hulladéknak az anyagában történő hasznosításra történő átadás-átvételének tényét vagy az anyagában történő hasznosítás tényét igazolja.

-        Az első továbbforgalmazó vevő levonhatja azon nem újrahasználható kereskedelmi csomagolás után megfizetendő E₂ termékdíjtételnek a 85%-át, amelyre vonatkozóan igazolja, hogy a visszavett nem újrahasználható csomagolás hulladéka az első belföldi forgalomba hozónak, vagy az első belföldi forgalomba hozó, illetve a hasznosítást koordináló szervezet által megbízott hulladékkezelőnek átadásra került.

Átvállalási  szabályok

A szerződés alapján, illetve a számla alapján történő átvállalás szabályai 2009. január 1-jétől új jogszabályi helyre, a Kt. 2/A. §-ába kerültek át, egyúttal pontosodtak, kiegészültek.

(A részletes feltételeket szerződés alapján történő átvállalás esetén a KtKr. 15. §-a, míg számla alapján történő átvállalás esetén a KtKr. 14. §-a tartalmazta.)

ELEMZÉSI SZEMPONT

HATÁLYOS, VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK

Szabályozási időszak

2010.01.01. – 2010.12.31.

Csomagolás fogalma

A csomagolás 2010. január 1-jétől teljesen új definíciót kapott, amelyben átvette a Cskr. 2. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti meghatározást.  A Kt. 20. § 5. pontja alapján tehát csomagolás alatt értjük:

a) valamennyi olyan tételt, amelyet a termelő vagy a felhasználó valamely termék (a nyersanyagtól a feldolgozott termékig) befogadására, megóvására, kezelésére, szállítására és bemutatására használ, ideértve az ugyanilyen célra használt egyszer használatos tételt,

b) az a) pontban meghatározottaknak megfelelő tételeket, kivéve, ha az adott tétel a termék szerves részét képezi és a termék tárolásához, eltartásához vagy megőrzéséhez annak teljes élettartama alatt szükséges, és az egyes alkotóelemeket együttes felhasználásra, fogyasztásra vagy értékesítésre szánták,

c) a forgalmazás helyén történő megtöltésre tervezett és szánt, illetve a forgalmazási helyen eladott vagy megtöltött, csomagolási funkciót ellátó egyszer használatos tételeket,

d) a termékre közvetlenül ráakasztott vagy ahhoz rögzített, csomagolási funkciót ellátó kiegészítő elemeket, kivéve, ha azok a termékek szerves részét képezik, és az egyes alkotóelemeket együttes fogyasztásra vagy értékesítésre szánták;

Kereskedelmi csomagolás fogalma

A kereskedelmi csomagolások 2009. január 1-jétől hatályos definíciója 2010-ben lényegében tartalmilag csak minimális mértékben változott (kiegészült a 2106 90 20 vámtarifaszám alá tartozó ízesített vagy színezett cukorszirupokkal), azonban új jogszabályi helyre, a Kt. 20. § 12. pontjába került, amelyben az egyes italtermékek Kombinált Nómenklatúra szerinti felsorolásának sorrendje némiképp változott.

A műanyag (bevásárló-reklám) táskák 2009. június 1-jétől hatályos új definíciója nem változott, azonban szintén új jogszabályi helyre, a Kt. 20. § 18. pontjába került.

A korábban a Kt. 20. § j) pontjában található, csomagolóeszközökre vonatkozó definíció megszűnt.

Termékdíj fizetésére kötelezettek köre

A 2010-es változások jelentősen érintették a termékdíj-fizetésre kötelezettek körének megfogalmazását! A Kt. 2. § (4) bekezdése alapján kötelezett:

-      a termékdíj-köteles termék első belföldi forgalomba hozója vagy saját célú felhasználója,

-      belföldi előállítású egyéb kőolajtermék és reklámhordozó papír esetében az első belföldi forgalomba hozó első vevője,

-      bérgyártás esetén a termékdíj-köteles termék bérgyártatója.

Látható tehát, hogy megszűnt a belföldi előállítású, az Európai Közösségen belül behozott, illetve az importált termékdíjköteles termékek szerinti kötelezett-meghatározás.

Nagyon fontos változás, hogy megszűnt a kereskedelmi csomagolások esetében az első továbbforgalmazó vevő kötelezettsége, ezzel megszűnt a 2005 óta fennálló, ún. megosztott kötelezettség elve a termékdíj fizetés vonatkozásában!

A csomagolások esetében a Kt. 20. § 14. pontjában nevesítésre kerültek az ún. kis mennyiségű csomagolást forgalomba hozó kötelezettek, akik a felhasználók számára legfeljebb évente az alábbi mennyiségű csomagolást hoznak forgalomba

a) műanyag vagy fém esetén 200 kg,

b) papír vagy fa esetén 500 kg, vagy

c) üveg esetén 800 kg

A 73/2009/EK tanácsi rendelet szerinti mezőgazdasági termelő kötelezetteknek 2010. január 1-jétől lehetőségük nyílt termékdíj-átalány fizetésére, jelentősen egyszerűbb adminisztrációs kötelezettségek teljesítése mellett. A termékdíj-átalányra vonatkozó szabályokat a Kt. 5/F. §-a tartalmazza.

Itt érdemes még megemlíteni a saját célú felhasználás új, önálló definícióját, amely a Kt. 2. § (5)-(6) bekezdéseiben kapott helyet. A teljes definíció ismertetése nélkül ki kell emelni, hogy csomagolás esetén saját célú felhasználásnak minősül a csomagolás elválasztása a terméktől, amely a külföldről behozott termékek csomagolása esetén alkalmazandó szabály, amikor is a behozott termék „kicsomagolásra” kerül.

Termékdíj meghatározásának módja

Nagyon fontos változás, hogy megszűnt a kereskedelmi csomagolások termékdíjának darab alapon történő meghatározása. 2010. január 1-jétől tehát mind a kereskedelmi, mind a nem kereskedelmi csomagolások termékdíjának alapja a csomagolás tömege!

Termékdíj-tételek a csomagolás esetében

2010. január 1-jétől a nem kereskedelmi csomagolások termékdíj-tételei, azaz a csomagolás anyaga szerint meghatározott termékdíj-tételek továbbra sem változtak, s még mindig megegyeznek a 2005-ös díjtételekkel:

Termékdíj-tételek a kereskedelmi csomagolás esetében

A kereskedelmi csomagolásokra vonatkozóan 2010. január 1-jétől megszűntek a darab alapú H, valamint az egységes E₁ és E₂ díjtételek. Helyettük egységesen tömeg alapú díjtételek kerültek bevezetésre az alábbiak szerint:

A termékdíj kiszámításának képletei a kereskedelmi csomagolás esetében

A kereskedelmi csomagolás díjtétel-rendszerének 2010-es változásaival a fizetendő termékdíj korábbi képletei megszűntek, a kiszámítás módja jóval egyszerűbb lett: a termékdíj alapja a kereskedelmi csomagolás tömege, míg a fizetendő termékdíj az adott tárgyidőszakban termékdíj-kötelessé vált (első belföldi forgalomba hozott vagy saját célra felhasznált, illetve készletre vétel választása esetén készletre vett) kereskedelmi csomagolás mennyiségének (kg) és az új tömeg alapú díjtételeknek (Ft/kg) a szorzata.

Termékdíj bevallás és befizetés

A termékdíj-fizetési kötelezettség bevallására és befizetésére vonatkozó egyik legfontosabb, 2010.01.01-től hatályba lépő változás, hogy a termékdíj-bevallások benyújtása egységesen negyedéves gyakoriságú – megszűnt tehát az Art. szerinti havi, negyedéves vagy éves gyakoriság alapul vétele. Kivétel ez alól az újrahasználható csomagolásokra vonatkozó bevallási kötelezettség, amelyet továbbra is évente kell teljesíteni.

A másik jelentős új szabály, hogy termékdíj bevallást 2010.01.01-től a vámhatóság által közzétett, elektronikusan támogatott formanyomtatványon, kizárólag elektronikus úton és formában lehet benyújtani. (Ez természetesen a 2009. évben keletkezett azon kötelezettségekre is érvényes volt már, amelyekre vonatkozó bevallás benyújtásának határideje 2010. évre esett.)

A változások a termékdíjköteles terméket importáló (termékdíjköteles terméket EU-n kívülről behozó) kötelezetteket egy másik aspektusból is érintették. Eddig számukra a termékdíjat a vámhatóság a vámmal együtt vetette ki – az áfa önadózók kivételével. 2010. január 1-jétől azonban az importot végző kötelezettekre is az általános szabályok, azaz az önadózás szabályai szerint, negyedévente (vagy újrahasználható csomagolások esetén évente) történő termékdíj bevallási és befizetési kötelezettség vonatkozik.

Az ún. kis mennyiségű csomagolást forgalomba hozó kötelezettek számára bevezetett adminisztratív könnyítés, hogy amennyiben a hasznosítást koordináló szervezet átvállalása miatt teljes mértékben mentesülnek a termékdíj-fizetési kötelezettségük alól, úgy az ő díjfizetési kötelezettségükről és a hasznosítási kötelezettségükről is a hasznosítást koordináló szervezet tehet bevallást.

Kisebb, de szintén fontos változás, hogy amennyiben a kötelezett a tárgyévet megelőző év december 20-áig bejelentést tett a vámhatóság részére, úgy a tárgyévre vonatkozó termékdíj-fizetési kötelezettsége készletre történő felvételének napján keletkezik, azonban ez a szabály most már származástól függetlenül minden a termékdíj-köteles termékre, illetve a csomagolás esetében a csomagolás összetevőjére vonatkozik.

Adminisztratív és adatszolgáltatási kötelezettségek

2010-ben a bejelentési és bevallási kötelezettség, ez utóbbin belül a negyedéves és az éves bevallások teljesítésére szolgáló nyomtatványok továbbra is elkülönülnek egymástól.

A bevallási kötelezettség tekintetében külön nyomtatványokon kell a negyedéves (KT10-BEV), illetve az éves (KT10-BEVEV) bevallási kötelezettséget teljesíteni, amelyek mindegyike már az új, általános nyomtatványkitöltő (ÁNYK) programmal elkészíthető. A bejelentési kötelezettséget a KT10-BEJKE nyomtatványon lehet benyújtani, amely még az Abev-2006 programmal készíthető el.

A bevallási lapok száma tovább csökkent: a kötelezettség keletkezésének bevallására a nyomtatványokon immár csak egy adatlap, az ún. BEV lap szolgál, amelyen az összes, 2010-ben egységesen tömeg alapú termékdíj-köteles termék után keletkező kötelezettséget szerepeltetni kell.

A fentiek alapján a kötelezetteknek 2010-ben az alábbi adminisztratív és adatszolgáltatási kötelezettségeket kellett teljesíteniük:

·    Bejelentés a vámhatóság részére a termékdíjköteles termékkel végzett tevékenységről /KtMr. 3. § (1)-(5) bekezdései/. Nyomtatvány: KT10-BEJKE Főlap, BJ1, BJ2, BJ4, BJ5, BJ7 lapok (első bejelentés papír alapon, további bejelentések elektronikusan is benyújthatók).

·    Negyedéves bevallás a vámhatóság felé a tárgynegyedévi termékdíj-fizetési kötelezettségről havi bontásban, a belföldi, a Közösségen belül behozott és az importált termékdíjköteles csomagolások és kereskedelmi csomagolások esetében egyaránt /Kt. 3. § (8) bekezdései/. Nyomtatványok: KT10-BEV Főlap, BEV, VIS, HAS, ÁTV, UHB, HKS lapok (benyújtható elektronikusan támogatott formanyomtatványon,kizárólag elektronikus úton és formában).

·    Éves bevallás a vámhatóság felé az újrahasználható termékdíj-köteles termékek után tárgyévben keletkezett termékdíj-fizetési kötelezettségről /Kt. 3. § (8) bekezdései/. Nyomtatványok: KT10-BEVEV (várható megjelenés: 2010. december, benyújtható elektronikusan támogatott formanyomtatványon,kizárólag elektronikus úton és formában).

·    Számlán való feltüntetés kötelezettsége: a Kt. 23. §-a alapján a számlán a teljesítés dátumát, továbbá a számlán vagy annak mellékletén a termékdíj mértékét, valamint összegét tételenként és összesen fel kell tüntetni – a KtMr. 14. § (2) bekezdése alapján a kiskereskedelmi értékesítés kivételével. Az egyes szövegsablonokat a KtMr. 14. § (1) bekezdése tartalmazta.

·    Nyilvántartások vezetése: a kötelezettnek a bevallást a számviteli bizonylatokkal és nyilvántartásokkal megegyezően kell teljesítenie /KtMr. 4. § (1) bekezdés/, emellett a feltüntetett termékdíj, hasznosítási díj, valamint a termékdíj-kedvezmény és mentesség összegét nyilvántartással kellett alátámasztania /KtMr. 14. § (5) bekezdés/.

Mentességi szabályok

A 2010. január 1-jétől hatályos új szabályok alapján a kereskedelmi csomagolások esetében a Kt. 5/A. § (3)-(4) bekezdései szerinti termékdíj-mentesség nem vehető igénybe. Az egyéni teljesítőként, vagy hasznosítást koordináló szervezettel kötött átvállalási szerződés alapján szerzett mentesség tehát csak a csomagolás anyaga szerint meghatározott csomagolásokra vonatkozik.

A csomagolás anyaga szerint meghatározott (nem kereskedelmi) csomagolásokra vonatkozó mentesség feltételei 2010-ben az egyéni teljesítőknek a KtKr. 1. sz. mell. I. fejezete szerint az alábbiak voltak:

a)   A saját célú felhasználás során keletkező csomagolás termékdíja alóli mentesség feltétele a saját célú felhasználás során keletkező csomagolási hulladék anyagfajtánként elkülönített összegyűjtése, és az alábbi hasznosítási arányok teljesítése:

b)   A forgalomba hozatal során keletkező csomagolás termékdíja alóli mentesség feltétele a forgalomba hozatalból keletkező csomagolási hulladék anyagfajtánként elkülönített összegyűjtése, a fizetési kötelezettség 2,5%-ának megfelelő összeg a környezettudatos gondolkodás ösztönzését szolgáló tájékoztató tevékenységre fordítása, és az alábbi hasznosítási arányok teljesítése:

A mentesség feltételei 2010-ben a KtKr. 1. sz. mell. I. fejezete szerint a hasznosítást koordináló szervezetre vonatkozóan a hozzá csatlakozott kötelezettek a kötelezettségébe tartozó csomagolásmennyiség hasznosítása az alábbi arányok teljesítésével:

Figyelem! 2010-ben az előírt minimális hasznosítási arányszámok (hm) teljesítésével 80%-os mentességet lehet elérni, azonban a felső hasznosítási arányszámok (hf 2010-ben: 57%) teljesítésével 100%-os mentesség érhető el a nem kereskedelmi csomagolások termékdíja alól.

A műanyag (bevásárló-reklám) táskákra vonatkozó további, különálló mentességi feltételek megszűntek. Új szabály viszont, hogy a nem kereskedelmi csomagolásnak minősülő, ún. eladótéri műanyag zsák és zacskó csomagolás esetében a teljes mentesség további feltétele, hogy a kötelezett ezzel megegyező használati célú, környezetbarát védjeggyel rendelkező csomagolást, a csomagolás helyén az alábbi arányban (mt 2010-ben: 30%) hoz forgalomba.

Levonási szabályok a kereskedelmi csomagolások díjtétele alóli „mentesüléshez”

A kereskedelmi csomagolások esetében mentesség nem szerezhető ugyan, azonban a kötelezettek a kereskedelmi csomagolások után keletkezett termékdíj-fizetési kötelezettségüket meghatározott levonási jogosultságok igénybevételével csökkenthetik, amelyeket az adott tárgyidőszakra vonatkozó bevallásaik során érvényesíthetnek.

Nézzük meg a kereskedelmi csomagolásokra vonatkozó új, 2010. január 1-jétől hatályos levonási szabályokat.

A Kt. 5/E. § (1) bekezdése egy olyan általános levonási lehetőséget fogalmaz meg, amely szerint, ha a kötelezett KtKr. szerinti felső hasznosítási arány (valamint az előírt anyagában valló hasznosítási arányok) teljesítését igazolja, akkor a kereskedelmi csomagolás után keletkező termékdíj-fizetési kötelezettségének a Kt. 3. sz. melléklete szerint meghatározott százalékát (2010-ben ez 70%) levonhatja befizetési kötelezettségéből. A felső hasznosítási arány teljesítését a kötelezett hasznosítást koordináló szervezete adataival is igazolhatja. A felső hasznosítás arány (illetve anyagában való hasznosítási arányok) teljesítése egy adott bevallási időszakra vonatkozik, tehát a kötelezettnek 2010-ben negyedévente, a negyedéves bevallási időszakra vonatkozóan kell igazolnia ezen arányok elérését. Fontos továbbá kiemelni, hogy a felső hasznosítási arány kiszámításakor mind a kibocsátási, mind a hasznosítási oldalon a kötelezett kötelezettségébe tartozó teljes csomagolásmennyiséget (kereskedelmi és nem kereskedelmi) figyelembe kell venni. Ez a levonási lehetőség minden kereskedelmi csomagolásra, tehát az egyutas és az újrahasználható kereskedelmi csomagolások után keletkező termékdíj-fizetési kötelezettség esetében is alkalmazható.

A Kt. 5/E. § (2) bekezdése szerint, ha a kötelezett a nem újrahasználható kereskedelmi csomagolásból keletkezett hulladék anyagában történő hasznosítását vagy az anyagában történő hasznosításra való átadás-átvétel tényét igazolja, akkor a nem újrahasználható kereskedelmi csomagolás – igazoltan anyagában hasznosított mennyisége – után keletkező termékdíj-fizetési kötelezettségének 100%-át levonhatja befizetési kötelezettségéből. Az anyagában való hasznosítás teljesítéséhez kötődő levonás a felső hasznosítási arány teljesítése esetén igénybe vett levonás elvégzése után, a fennmaradó termékdíj-fizetési kötelezettségből érvényesíthető.

A Kt. 5/E. § (3) bekezdése alapján a kötelezett levonhatja az újrahasználható kereskedelmi csomagolás után megfizetendő termékdíjtételnek 100%-át, amelyre vonatkozóan az újrahasználható csomagolás visszavételi rendszer keretében történő visszavételét és újrahasználatát igazolja. Ez a levonás az újrahasználható csomagolásokra vonatkozó éves bevallás keretében érvényesíthető, a KtKr. által előírt nyilvántartási kötelezettségek teljesítése mellett.

A kereskedelmi csomagolásokkal kapcsolatos levonási szabályok alkalmazásának további feltételeket szab a KtKr. 7/C. §, amely speciális és szigorú nyilvántartási kötelezettségeket határoz meg külön-külön az egyes levonási esetekhez.

Átvállalási  szabályok

A szerződés alapján, illetve a számla alapján történő átvállalás szabályai 2010. január 1-jétől kisebb mértékben ismét változtak, kiegészültek. A szerződés alapján történő átvállalások között 2010. január 1-jétől ugyanis lehetőség nyílik, hogy a kötelezettől a termelői szerveződésen keresztül forgalomba hozott termékdíj-köteles termék esetén a termelői szerveződés a fizetési-kötelezettséget átvállalja.

(A részletes feltételeket szerződés alapján történő átvállalás esetén továbbra is a KtKr. 15. §-a, míg számla alapján történő átvállalás esetén a KtKr. 14. §-a tartalmazta.)

Kt.

1995. évi LVI. törvény a környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról

KtKr.

53/2003. (IV. 11.) Korm. rendelet a környezetvédelmi termékdíjmentesség, a termékdíj visszaigénylésének és átvállalásának, valamint a használt gumiabroncs behozatalának feltételeiről

KtMr.

10/1995. (IX. 28.) KTM rendelet a környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló 1995. évi LVI. törvény végrehajtásáról

Cskr.

94/2002. (V. 5.) Korm. rendelet a csomagolásról és a csomagolási hulladék kezelésének részletes szabályairól