I. Egyszer használatos ivópoharak

Elsőként nézzük az egyszer használatos ivópoharak kérdéskörét. A szabályozás legutóbbi módosulása a kereskedelmi csomagolások területén megszüntette az eszköz megnevezéseket. Ezáltal kiküszöbölte azokat a vitákat, amelyek az eszköz megnevezések körül alakultak ki a korábbi években, viszont magával hozta az egyszer használatos ivópoharakra vonatkozó kötelezettséget. A 94/2002.(V. 5.) Kormányrendelet a 94/62 EC [1] irányelvnek megfelelően a példák között említi az egyszer használatos tányérokat és poharakat, mint csomagolást. A módosítás célja, hogy a büfékben, éttermekben, gyógyszertárakban stb. a nem zárt, egyszer használatos ivópohár után csomagolás termékdíjfizetési kötelezettség keletkezzen (azaz tömeg alapú termékdíjfizetési kötelezettség legyen) és ezek az egyszer használatos ivópoharak ne a kereskedelmi csomagolás kategória alá tartozzanak (azaz ne darab alapú fizetési kötelezettség) keletkezzen azok után. A módosítás az ivópoharakra terjed ki, ezért azon pohárnak nevezett csomagolás után, amelybe a gyártó a törvényben meghatározott italterméket csomagolja és alufóliával, vagy egyéb módon lezárja, darab alapon keletkezik továbbra is a fizetési kötelezettsége.

 II. Tejalapú italok

Második témakörként tekintsük át azon tejalapú fogyasztásra kész italok körét, amelyek a 2202 vámtarifaszám alá tartoznak. A termékdíjas szabályozás táplálkozás-egészségügyi okokból a tejtermékek csomagolására nem kívánta kiterjeszteni a kereskedelmi csomagolásra vonatkozó termékdíj-fizetési kötelezettséget. Az eddigi szabályozásban ezért a tej és tejtermékek vámtarifaszámai nem kerültek felsorolásra a törvény végrehajtási rendeletében, azonban a 2202-es vámtarifaszám alá tartoznak olyan termékek, amelyek tej vagy tejalapú italkészítmények. A vámtarifaszám alá osztályozás során nem meghatározó ezen termékekben a tej vagy tejalapú készítmény mennyisége, ezért bármekkora mennyiségű tejet vagy tejalapú készítményt tartalmaz az italtermék, abban az esetben ezen vámtarifaszám alá tartozik. Ezt figyelembe véve a módosítás csak a 657/2008/EK[2] bizottsági rendelet I. mellékletének I. és II. kategóriájába tartozó készítményeket emeli ki az italtermékek köréből, amelyek csomagolása kereskedelmi csomagolásnak minősülne egyébként.

A hivatkozott uniós rendeletben meghatározott kategóriákba az alábbi termékek tartoznak:

I. kategória

a) hőkezelt tej[3]; (0401 vámtarifaszám)

b) csokoládéval, gyümölcslével [4] vagy egyéb módon ízesített hőkezelt tej, amely az a) pontban meghatározott tejet legalább 90 tömegszázalékban tartalmazza és legfeljebb 7 % hozzáadott cukrot [5] és/vagy mézet tartalmaz; (2202 vámtarifaszám)

c) ízesített vagy ízesítetlen erjesztett tejtermékek gyümölcslével² vagy anélkül, amelyek az a) pontban meghatározott tejet legalább 90 tömegszázalékban tartalmazzák és legfeljebb 7 % hozzáadott cukrot ³ és/vagy mézet tartalmaznak. (0403 vámtarifaszám)

II. kategória

Ízesített vagy ízesítetlen, gyümölcsöt [6] tartalmazó erjesztett tejtermékek, amelyek az I. kategória a) pontjában meghatározott tejet legalább 80 tömegszázalékban tartalmazzák és legfeljebb 7 % hozzáadott cukrot [7] és/vagy mézet tartalmaznak. (0403 vámtarifaszám)

A rendeletben meghatározottakat a 2202-es vámtarifaszámhoz tartozó termékre vonatkozóan kell értelmezni, értelemszerűen vannak olyan felsorolt termékek pl.: a hőkezelt tej, amely a Kombinált Nómenklatúra szerinti „Tejtermékek…” Árucsoportba tartoznak és ezek csomagolása egyébként sem tartozna a kereskedelmi csomagolás körébe.

III. Műanyag (bevásárló-reklám) táska

A módosítás harmadik részterülete a műanyag (bevásárló-reklám) táskák fogalmában és az „E” termékdíjtételek levonási feltételeiben bekövetkező változások. Legfontosabb változás, hogy a műanyag (bevásárló-reklám) táskák fogalmi meghatározása megváltozott. Elkülönítésre kerültek a termékek szállítására szolgáló (hajlékonyfalú műanyag) hordtasakok és hordtáskák (MSZ EN 13590:2003), amelyek továbbra is kereskedelmi csomagolás körébe tartoznak, és darab alapon keletkezik a fizetési kötelezettség azok után. Ennek megfelelően azonban 2009. június 1-jétől pl.: a kiflis, a húsos, a savanyúságos, stb. műanyag zacskók után tömeg alapú termékdíj-fizetési kötelezettség keletkezik.

A fogalom meghatározás módosításával egyidejűleg a levonási lehetőség köre is bővült. A kötelezett levonhatja az összes műanyag (bevásárló-reklám) táska után megfizetett „E” termékdíjakat (E₁:1,8 Ft + E₂:3,5 Ft), ha a csomagolás helyén forgalmazott műanyag (bevásárló-reklám) táskáknak legalább 25%-a környezetbarát védjeggyel rendelkezik.

Figyelem! Az aránynak a bevallási időszakban kell teljesülnie, nem éves szinten.

A hulladékkezelés során szükséges megkülönböztethetőség érdekében a miniszteri rendelet előírja a környezetbarát védjegy meghatározott méretű feltüntetését. A miniszteri rendelet alapján a műanyag (bevásárló-reklám) táska egyik főoldalának legalább 20%-át kitevő méretűnek kell lennie a feltüntetett védjegynek. A rendelet átmeneti időt biztosít, hogy a hatályba lépés előtt környezetbarát jelzés feltüntetésével gyártott műanyag (bevásárló-reklám) táskák alkalmazhatóak legyenek a mentesség igénybe vétele céljából. Az átmeneti idő tartalma a rendelet hatályba lépését követő 120 nap.

Ehhez kapcsolódóan a számlán átvállalás lehetősége is módosult. Eddig a számlán átvállalás a termékdíjfizetési kötelezettség 100 százalékára vonatkozott, azaz a termékdíj-fizetési kötelezettség egy részének átvállalására nem volt lehetőség. A módosítás eredményeként – de csakis és kizárólag – a műanyag (bevásárló-reklám) táska termékdíjának számlán történő átvállalása esetén lehetőség nyílik a termékdíjfizetési kötelezettség részben történő átvállalására. A részben történő átvállalás esetében az átvállaló átvállalhatja a „H” díjtételre vonatkozó kötelezettséget, viszont az „E” díjtétel fizetési kötelezettség megmarad az eredeti kötelezettnél. Az átvállalás lehetőség, így a részbeni átvállalás is az. Ennek megfelelően a műanyag (bevásárló-reklám) táska esetében a felek döntése az, hogy teljes termékdíjfizetési kötelezettség átvállalására kerül sor, vagy a termékdíj-fizetési kötelezettségből csak a „H” díjtétel-fizetési kötelezettséget vállalja át az átvállaló.

Nagyon fontos, ha a teljes termékdíjfizetési kötelezettség átvállalására kerül sor, abban az esetben a fentiekben említett termékdíj levonást az átvállaló nem tudja érvényesíteni.

IV. Mentességi feltételek

A negyedik témakör a mentességi feltételek változása. A gazdasági válság a hulladékgazdálkodás területén is érezteti hatását. Az árutermelő nagyvállalkozások a csőd elkerülése érdekében a termelés szüneteltetésével vagy csökkentésével reagáltak. Mindez, megrendelés híján, továbbgyűrűzött egyrészt a nagy termelők beszállítóira, másrészt az alap- és nyersanyag előállítókra és beszállítókra. A nyersanyag igények egyes anyagok tekintetében világszerte 50-70%-kal is visszaestek, ami a hulladékból kinyert másodnyersanyagok piacán is legalább ekkora igénycsökkenést okozott. Ez természetes módon megnehezíti a jogszabályban előírt hasznosítási arányok teljesítését, ezért a szabályozás módosításával a hasznosítási arányok szinten tartása a jelenlegi célkitűzés. Ez azt is jelenti, hogy az Európai Uniós kötelezettségek teljesítése érdekében a későbbi években komolyabb erőfeszítéséket kell majd tenni. Nagyon fontos, hogy a szabály életbe lépésével a menteségi engedélyben leírtak nem változtak meg. Azok módosítása szükséges, módosítás nélkül a mentességi engedélyben foglaltak teljesítése kötelező. A módosítás érdekében a kérelmet 2009. július 31-ig lehet benyújtani az illetékes környezetvédelmi hatósághoz.

A mentességi szabályok egy speciális vonzata a hasznosítást koordináló szervezetekkel kötött átvállalási szerződés. Eddig csak az átvállalási szerződésre vonatkozó néhány részletszabály került megfogalmazásra, és a szerződéskötési feltétel alapvetően a mentességi engedély meglétét írta elő. Eddig a szabályozás lehetővé tette, hogy a kötelezett egy anyagáram tekintetében akár több hasznosítást koordináló szervezettel is szerződjön. Ez változik, mivel a szabályozás hatályba lépését követően egy anyagáramra vonatkozóan csak egy hasznosítás koordináló szervezettel lehet átvállalási szerződést kötni.

Módosító jogszabályok:

• 2009. évi XIX. törvény MK 44/2009. (2009.04.03.)
• 104/2009.(V.14.) Kormányrendelet MK 66/2009. (2009.05.14.)
• 7/2009.(V.29.) KvVM rendelet MK 74/2009. (2009.05.29.)